2011. október 3., hétfő

Hihetetlen család

Egyszerűen el sem hiszem, hogy túlvagyunk a hétvégén!
Pénteken amellett, hogy végigdolgoztuk a napot, délben kiugrottunk Budafokra, hogy telepakoljuk az autót parafa padlóval. Délután hazarobogtam Balázsért, útközben átvettem az megjavított játékautóját, így sikerült érintenem az amúgy is beállt Pest legjobban beállt útjait. Negyed6-ra értem oda a suliba, épp akkor hozták el az utolsó előtti gyereket, úgyhogy most lett egy ilyen utolsónak elhozós napunk is. Gyorsan fel Pestre, ahonnan este 6-kor indultunk Sopronba, ott behordtuk a parafát, tankoltunk egyet és mentünk tovább. Linz, St Pölten, Salzburg felé mentünk és hajnali 4 körül értünk Münchenbe. Az osztrák autópályán készült rólunk egy előnyös kép, remélem, megtartják maguknak. 60-as táblánál 80-nal mentem (autópályán!!), nyaljanak halat, komolyan! Gáborral 6-kor keltünk és mentünk tovább Zürichbe, Balázs ott maradt Münchenben, elmentek bicajozni, voltak a BMW múzeumban, nem nagyon volt ideje unatkozni :-)
Mi eközben megejtettük a deal of the year címre eséllyel pályázó adásvételt: vettünk svájci autópálya matricát, amiből nekik csak éves van, de nem ám a vételtől számítva 1 évig érvényes, hanem 2012. január 31-ig. Ezután leraktunk egy Túró Rudi szállítmányt Muzsiéknál, felvettük a munkaszerződés másolatait (ezeket érdemes mellékelni a lakás jelentkezési form-jához) a leendő főnöktől, megnéztünk négy lakást, aztán véletlenül bementünk Zürich központjába, így jó egy órával csúszott a hazaindulás. 8 körül értünk Münchenbe, ahol vacsorával vártak minket és nagyon jót beszélgettünk, de 10-11 körül már félő volt, hogy egyszerűen beleesik a fejem a tányérba, így inkább elmentem aludni.
Vasárnap 7-kor keltünk és 8 körül indultunk haza, illetve Sopronba, ahol még átmozgattunk 3 szekrényt, egy kanapét és egy hűtőt (a fiúk a bútorokat, mi lányok a tartalmát) egyik szobából a másikba. Délután 5 körül indultunk el és megálltunk a bábolnai lehajtónál egy gyors és egészségtelen Mekis vacsorára. Onnan fél7-kor jöttünk ki és tökjól elterveztem, hogy egy kicsit jobban odalépek és ha nincs dugó Pesten, 8-ra itthon leszünk. Aztán Bábolna után nemsokkal Gábor felordított, hogy "a táska!", kiderült, hogy bevitte a laptoptáskát a mekibe, hogy mégse hagyjuk már kint a csomagtartóban, külön táblák is figyelmeztetnek a tolvajokra. Szóval bevitte, letette az asztal és az ablak közé, aztán jól ott is felejtette. Én - anélkül, hogy menteni akarnám magam - nem is láttam, hogy bevitte a táskát és nem is feltételeztem, mert az én pénztárcám volt elöl, abból fizettünk, semmi okom nem volt azt feltételezni, hogy egy táska is van velünk. Innentől már egészen németes tempóban kerülgettem az autókat, mentünk vagy 20-30 km-t, mire végre elértük a tatai lehajtót, ott gyorsan megfordultunk és téptünk vissza. Gábor közben nagynehezen elérte a mekit telefonon (nem akarták felvenni a telefont) és megnyugtattak, hogy megvan a táska.
Innentől már "sajnos" semmi izgalom nem adódott, így is hazaértünk fél9 után egy kicsivel, gyorsan kipakoltunk és utánaszámoltunk: Két nap alatt 2.500 km-t tettünk meg, ezalatt egyenként kb 15 órát töltöttünk a volán mögött és tizet takaró alatt.
A nagyon jó hír, hogy Balázs barátkozik Svájccal! Szeretné ő is látni azokat a szépeket, amiket mi láttunk, és amikor meséltük neki, hogy láttunk egy sárga Lamborghinit, teljesen boldog lett, mert ha sárga, két kipufogója van egymáshoz közel és a hűtőrácsai háromszög-alakúak és a hátsó ajtók mellett vannak, akkor az biztos Murcielago, márpedig neki egy pont olyanja van:
Már várja az október végét, amikor ő is eljön egészen Svájcig. És nemcsak a Lamborghini miatt várja :-))

1 megjegyzés:

á írta...

olvasni is fárasztó.

az a legjobb hír, h Balázs érdeklődik. vegyetek ki könyveket a könyvtárból Svájcról, gyönyörűségesek. meg a hegyi vasutakról is van külön könyv, sztem tetszeni fog neki.