2011. október 26., szerda

Kereszttesó

Balázs keresztapukájának - akit megszállás alá vettünk egy hónapja Münchenben - tegnap este megszületett a kislánya. A gyönyörű nevű Julianna örökölhetett valamit a keresztbátyó türelmetlenségéből, mert úgy intézte a dolgokat, hogy a vártnál sokkal előbb érkezzen. Nincs neki más dolga, mint nagyra nőni és rövid úton az őrületbe kergetni a szüleit. Nagyon-nagyon drukkolunk neki, hogy minél előbb kihízza az inkubátort és leordítsa a csecsemőosztály faláról a vakolatot!

Indul a mandula

Ma este indulunk!
Eléggé be vagyunk sózva, Gábor már elkezdett csomagolni, ami nála nagy szó, ő indulás előtt félórával szokott bepakolni. Én beteg, ő pedig munkanélküli lévén, tegnap ő ment fel Pestre ügyet intézni: Balázs gyógyszerét kiváltani, pénzt váltani, leadni a céges belépőkártyáját és a vonatbérletét. Ezt mind sikerült volna elintéznie, ha nem hagyta volna itthon a receptet, a pénzt és a belépőkártyát, és ha nem felejtette volna el leadni a vonatjegyet. Viszont szerzett nekem finom pizzát!

Balázs két beszólását szeretném még megosztani.
Tegnapelőtt este veszekedés közben nagyon meg akart sérteni, ezért megkérdezte: anya, muszáj ilyen meredek szemekkel nézned?!
Ma pedig iskolába indulás előtt így búcsúzott tőlem: anya, jobban kívánást kívánok neked!

2011. október 21., péntek

Olvasnivaló

Két linkkel jöttem, az elsőt azért osztom meg, mert ijesztő, hogy mennyire ugyanezt éreztem anno, bár nálunk azért sejthető volt az elejétől, hogy valami nem olyan mint kéne.

A másik link nekünk most nagyon aktuális és nagyon igaznak érzem. Engem eddig az vigasztalt, hogy legalább a "normál" gyerekeknek - akik azért az iskolások kb 95%-át képviselik - megfelel ez a rendszer. Szomorú, hogy nem így van. Kinek jó akkor? A tanároknak? Ki van kiért?

Már csak 5 nap!

Bizony-bizony, 5 nap múlva indulunk Svájcba és Gábor már haza sem jön, csak majd Karácsony előtt!
A hét félig-meddig már az előkészületek jegyében telt; kedden találkoztam Balázs pszichiáterével, megbeszéltük az átállást retard tablettára. Először a mostani 10 mg-os tabletta mellé fog bevenni egy felet dél körül, aztán ezt a felet is felemeljük egy egészre és ha ez szépen beállt, akkor tudunk áttérni a retartdra.
Az emelés oka az, hogy retardból 20 mg a minimum, most viszont 10 mg-ot szed Balázs. Szükség is lesz a nagyobb adagra, egyrészt mert hosszútávon az a cél, hogy kint Svájcban már stabilan a retardot szedje, másrészt szegény a délutáni fejlesztéseken már teljesen ki van purcanva és a logopédia nagy része alkudozással megy el.
Szerdán apás program volt, bár nem így terveztük. Úgy volt, hogy együtt visszük el a Fimotába a szociális tréning foglalkozásra, csak én közben főztem egy kagylós-tejszínes tésztát és ezzel intéztem magamnak egy agonizálós délutánt.
Tegnap este Gábor már búcsúivászatra ment a kollégáival, én pedig szorgosan sütöttem a sajttortát, amit ma felfalnak a dolgozóban, mert szegényt folyton gyötrik, hogy mikor sütök már nekik. El is aludtam ma úgy, mint talán még soha. Ma este is búcsúztatni fogják, de mostmár nem a munkából, hanem az országból. És a holnap-holnapután is így fog zajlani.
Hogy mikor áll neki csomagolni, azt nem tudom, de őt ismerve, nem fogja elsietni :-)

2011. október 17., hétfő

Hétvégi pörgés

Nem telt rosszul, sem unalmasan ez a hétvége!
Szombat délelőtt téliesítettük a kertet, elmentünk ebédelni a kedvenc helyünkre, ahol Balázs már szinte az ajtóból mondta, hogy rántottcsirkemell-házihasábkrumpli-kecsap, ebéd után pedig két mignon-t kért, hogy az egyiket megoszthassa Marcival. Merthogy délután átjöttek Südvéék. A két hiperaktív kölök egész visszafogott volt, Balázs is csak a vége felé kattant be, de szerintem csak a féltékenységtől. Ugyanis Sára elég sok időt töltött az ölemben és többször is láttam, hogy Balázs oda-odasandít. Végül úgy kezelte le a szokatlan helyzetet, hogy Marci lelkét kiszekálta; minden hülyeségért rászólt: ne játsszon a pörgettyűvel a kövön, mert elpattan a kő, ne rúgdossa össze a falat (a zoknija ért hozzá a falhoz), sőt, egy ponton lila fejjel odakiabált nekem: anya, hol találok rongyot, lemosom a falat, mert tiszta kosz lett! Lesült a bőr a pofámról, komolyan. Megkértem, ha már úgyis a kezében van a rongy, akkor ne a holt tiszta falat mossa, amihez Marci hozzáért, hanem a holt mocskosat, amit naponta hatszor tapogat végig koszos kézzel, csak úgy. Szó se róla, majdnem teljesen tisztára törölte azt is. Csak remélni tudom, hogy Marcit nem bántotta meg nagyon, bár látszólag azért elég jól mulattak.
A vasárnap is szaladós volt, Balázs úgy gondolta, hogy az összegyűjtött pénzén egy hex bug nano-t vesz, ami ér kb 230 Forintot, ehhez képest több mint tízszeresébe kerül, viszont állati aranyos kis kütyü, egész este azzal játszottunk :-) Persze a játék beszerzését megelőzte egyórányi alkudozás, hiszti, sírás, de végül csak dűlőre jutottunk. A cipőboltban sikeresen felhúztam magam a vevők hülyének nézésén, így aztán lett még egy körünk, de a végén én győztem :-))
Az meg, hogy ma reggel végre láthattam a Fimota táborban készült képeket és videokat, teljesen helyre pakolta a napomat, sőt, talán az egész hetemet!

Svájcra készülünk ezerrel, azért is írok ritkán.

2011. október 12., szerda

Iskola update

Meglehetősen bajban vagyok. Ma reggel fél8-kor volt találkozónk Balázs iskolájának az igazgatójával. Amikor odaértünk, épp a két alsós igazgató-helyettessel beszélt... Míg jöttek kifelé, buzgón mondogattam magamban, hogy önuralom-önuralom és végül köszöntem nekik, amikor elmentünk egymás mellett.
Az igazgatónő egy nagyon szimpatikus nő, aki teljesen korrekten, félórában elmondta mindazt, amit mi a - pontosan egy hónappal ezelőtti - beszélgetés óta megtudtunk:
Ez egy lehetőség. Az új iskolának háromféle tevékenysége van: enyhe értelmi fogyatékos (IQ<70) gyerekek oktatása, SNI a) gyerekek oktatása és SNI b) gyerekek oktatása. A mostani iskolában összesen 10 db SNI gyerek van, minden gyerek szüleit behívták és mindenkinek felajánlották a lehetőséget. Augusztus végén derült ki, hogy az új iskola megkapja a működési engededélyt, ezért szóltak szeptember közepén.
Elmondtam, hogy hány szakember kapott a fejéhez az ötlet hallatán, hogy Balázst elvigyük bárhova is, és azt is szóvá tettem, hogy a két troll szájából ez nem lehetőségnek tűnt, hanem ukáznak. Elmondta az igazgatónő, hogy de, ez a szülők döntése, lehetőleg szakember bevonásával, úgyhogy nagyon jól jártunk el. Nagyon sajnálja, hogy álmatlan éjszakáink voltak emiatt, jöhettünk volna azonnal is, már aznap, tisztázhattuk volna ezt az egészet.
Kihangsúlyozta, hogy ha mi úgy döntünk, hogy nem visszük el Balázst, akkor minden marad a régiben és semmilyen következménye nem lehet ennek a dolognak, Balázst természetesen semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érheti. Összefoglalva, kompetens volt, megértő, együttműködő és a jelek szerint jól mérte fel a mi kompetenciánkat, mert semmilyen egymás mellett elbeszélés nem volt és az egész beszélgetés mellérendelt, nem pedig alá-, fölérendelt hangnemben zajlott. Gáborral mindketten elégedetten jöttünk el tőle, egyetlenegy kérdésünk maradt csak:
Miért nem lehetett ezt eleve így???

2011. október 11., kedd

Fekete-fehér

Ilyenkor kétlem, hogy "csak" szimpla beszédészlelési problémája van... E néni azt mondta, hogy menni kell logopédiára, ezért a matek házit este fejezze be, így természetesen nem volt hajlandó fél6-kor nekiállni. Próbáltam én megmagyarázni, hogy E néni nem úgy gondolta, de ő ragaszkodott hozzá, hogy az este az este és ő szót akar fogadni E néninek.
Megbeszéltük, hogy 7-kor nekiállunk, de addigra már teljesen be volt pörögve, üvöltött, nem bírt lenyugodni, potyogtak a könnyei. Mikor Gábor hazajött, azt mondta neki, hogy felpofoztam. Hamar rájött, hogy ezzel nagyon-nagyon túllőtt a célon. Sírva magyarázta, hogy azért monda ezt, mert azt akarta, hogy Gábor leszidjon engem. Kis mókus...
Nem sikerült befejezni a matek házit, nagyon fáradt volt, holnap hajnalban folytatjuk.

2011. október 10., hétfő

Nyalóka

Semmi átvitt értelem, semmi szopóág. Balázsnak elkészítettem a vacsoráját és megbeszéltük, hogy kimegyek az állomásra Gáborért - nem is írtam, eladtuk az Opelt :-)) - és mire befejezi az evést, itthon leszek, aztán kap egy nyalókát. Most vagy nagyon éhes volt, vagy féreglyukba keveredtem útközben, de mire hazaértünk, már sehol nem volt a szendvics. Kérdeztem, megette-e a vacsit, bólogatott. Mondtam, oké, akkor adom a nyalókát. Erre ő: anya, dehát már vettem magamnak, és tényleg, a kezében volt, csak nem vettem észre. Mondtam, hogy nagyon büszke vagyok rá, amiért ilyen őszinte és megdicsérem és puszi-puszi. Már pont mentem el, mikor meghallottam az elkínzott hangját: anya! Gyere ide... Mondanom kell valamit... Csukd be a szemed! Becsuktam, ő pedig beletett a kezembe még egy becsomagolt nyalókát. A zsebébe dugta, de nem bírta ki, hogy ne vallja be. Úgy szeretem, hogy ilyen őszinte! Nagyon büszke vagyok rá! Tök sokat tépelődött, aztán csak bevallotta. Én pedig jól megdicsértem. Nem tud hazudni ez a gyerek. (Tudom-tudom, sok fejlődés-pszichológus szerint ez nem jó, szerintem egy igen szokatlan erény és nem és nem fogom ezt kinevelni belőle, mert belső késztetésből mond igazat. Rosszul érzi magát, ha hazudik! Próbálta már sokszor, sosem bírta pár percnél tovább.)

2011. október 6., csütörtök

Gondol

Sokat gondolkoztam a kommenteken és e-maileken és arra jutottam, hogy talán tényleg a visszaköpködés hatását keltheti a levél, ezért úgy döntöttem, hogy első körben időpontot kérünk az iskola igazgatójától (nem az alsós helyettesektől, hanem az ő főnöküktől) és elmondjuk neki mindazt, ami a levélben van. Az ő reakciójától függően döntjük el, hogy lépünk-e még feljebb.
Akármilyen szemetek voltak, az iskola megérdemel ennyit. Hogy élnek-e a lehetőséggel, az már csak az intelligenciájukon múlik.

Őszinteség, mint erény... ANYÁD!

Balázs tegnap elkísért a kozmetikushoz. Talált egy iszappakolásos szórólapot.
- Anya, mi ez a csaj arcán?
- Szerintem iszappakolás.
- De miért van bekenve iszappal?
- Mert attól szebb, fiatalabb lesz a bőre.
- Anya, te is kend be magadat iszappal!
- Úgy gondolod, hogy szükségem van rá?
- Igen, mert ha bekennéd, puhább lenne a bőröd még az enyémnél is!
- Mert most nem elég puha szerinted?
- Háááát, de, de ha nem figyelsz oda, pikk-pakk ráncos leszel, látod, itt már kezdesz ráncosodni és én azt szeretném, ha mindig fiatal és szép maradnál! Anya, ígérd meg, hogy bekened magad iszappal, legalább egyszer!

2011. október 5., szerda

Well done

Miután vasárnap este megérkeztünk, Gábor már hétfőn felvetette, hogy ezen a héten megint ki kéne mennünk, mert a leendő főnöke küldött még linkeket és ha küldött, akkor ezek a mostaniak biztos nem fognak összejönni és nem is lesz neki lakása és most mi lesz. Egy kicsit ideges lettem és megkértem, hogy bármiféle utazási tervét nyugodtan készítse elő, de csütörtök esténél előbb ne ossza meg velem. Azt is felvetettem, hogy talán 24 óra elteltével - legyen bármilyen gyors a svájci posta - nem feltétlenül kéne temetni a dolgot.
Ma reggel kapta a telefont, hogy az egyik lakást megkaptuk. Most tiszta boldog (és persze én is), és tervezgetjük, hogy hova NEM megyünk hétvégén. Egy nagyon nagy lépéssel közelebb vagyunk a célhoz.
Időközben elkészült a levél is az Ombudsmannak, holnap feladom postán.

2011. október 3., hétfő

Hihetetlen család

Egyszerűen el sem hiszem, hogy túlvagyunk a hétvégén!
Pénteken amellett, hogy végigdolgoztuk a napot, délben kiugrottunk Budafokra, hogy telepakoljuk az autót parafa padlóval. Délután hazarobogtam Balázsért, útközben átvettem az megjavított játékautóját, így sikerült érintenem az amúgy is beállt Pest legjobban beállt útjait. Negyed6-ra értem oda a suliba, épp akkor hozták el az utolsó előtti gyereket, úgyhogy most lett egy ilyen utolsónak elhozós napunk is. Gyorsan fel Pestre, ahonnan este 6-kor indultunk Sopronba, ott behordtuk a parafát, tankoltunk egyet és mentünk tovább. Linz, St Pölten, Salzburg felé mentünk és hajnali 4 körül értünk Münchenbe. Az osztrák autópályán készült rólunk egy előnyös kép, remélem, megtartják maguknak. 60-as táblánál 80-nal mentem (autópályán!!), nyaljanak halat, komolyan! Gáborral 6-kor keltünk és mentünk tovább Zürichbe, Balázs ott maradt Münchenben, elmentek bicajozni, voltak a BMW múzeumban, nem nagyon volt ideje unatkozni :-)
Mi eközben megejtettük a deal of the year címre eséllyel pályázó adásvételt: vettünk svájci autópálya matricát, amiből nekik csak éves van, de nem ám a vételtől számítva 1 évig érvényes, hanem 2012. január 31-ig. Ezután leraktunk egy Túró Rudi szállítmányt Muzsiéknál, felvettük a munkaszerződés másolatait (ezeket érdemes mellékelni a lakás jelentkezési form-jához) a leendő főnöktől, megnéztünk négy lakást, aztán véletlenül bementünk Zürich központjába, így jó egy órával csúszott a hazaindulás. 8 körül értünk Münchenbe, ahol vacsorával vártak minket és nagyon jót beszélgettünk, de 10-11 körül már félő volt, hogy egyszerűen beleesik a fejem a tányérba, így inkább elmentem aludni.
Vasárnap 7-kor keltünk és 8 körül indultunk haza, illetve Sopronba, ahol még átmozgattunk 3 szekrényt, egy kanapét és egy hűtőt (a fiúk a bútorokat, mi lányok a tartalmát) egyik szobából a másikba. Délután 5 körül indultunk el és megálltunk a bábolnai lehajtónál egy gyors és egészségtelen Mekis vacsorára. Onnan fél7-kor jöttünk ki és tökjól elterveztem, hogy egy kicsit jobban odalépek és ha nincs dugó Pesten, 8-ra itthon leszünk. Aztán Bábolna után nemsokkal Gábor felordított, hogy "a táska!", kiderült, hogy bevitte a laptoptáskát a mekibe, hogy mégse hagyjuk már kint a csomagtartóban, külön táblák is figyelmeztetnek a tolvajokra. Szóval bevitte, letette az asztal és az ablak közé, aztán jól ott is felejtette. Én - anélkül, hogy menteni akarnám magam - nem is láttam, hogy bevitte a táskát és nem is feltételeztem, mert az én pénztárcám volt elöl, abból fizettünk, semmi okom nem volt azt feltételezni, hogy egy táska is van velünk. Innentől már egészen németes tempóban kerülgettem az autókat, mentünk vagy 20-30 km-t, mire végre elértük a tatai lehajtót, ott gyorsan megfordultunk és téptünk vissza. Gábor közben nagynehezen elérte a mekit telefonon (nem akarták felvenni a telefont) és megnyugtattak, hogy megvan a táska.
Innentől már "sajnos" semmi izgalom nem adódott, így is hazaértünk fél9 után egy kicsivel, gyorsan kipakoltunk és utánaszámoltunk: Két nap alatt 2.500 km-t tettünk meg, ezalatt egyenként kb 15 órát töltöttünk a volán mögött és tizet takaró alatt.
A nagyon jó hír, hogy Balázs barátkozik Svájccal! Szeretné ő is látni azokat a szépeket, amiket mi láttunk, és amikor meséltük neki, hogy láttunk egy sárga Lamborghinit, teljesen boldog lett, mert ha sárga, két kipufogója van egymáshoz közel és a hűtőrácsai háromszög-alakúak és a hátsó ajtók mellett vannak, akkor az biztos Murcielago, márpedig neki egy pont olyanja van:
Már várja az október végét, amikor ő is eljön egészen Svájcig. És nemcsak a Lamborghini miatt várja :-))