2011. szeptember 6., kedd

Táborzáró szülői

Így, hogy ilyen messze vagyok, lassabban jutnak el hozzám a hírek, viszont gyorsan meg tudom osztani őket. A Vének még javában mesélnek otthon, én pedig máris szolgáltatom a történéseket.
Előszöris elmondták a mese lényegét, a mese célját, hogy hogy teltek a napok, hogy mi volt a hierarchia, kik lehettek hercegek, lordok, vándorok, kik voltak a Vének, stb-stb.
Aztán sorban, gyerekenként mindenkiről meséltek pár percet, Balázst előre vették, mert hátrányos helyzetű vidékiek vagyunk, úgyhogy Gábor már az autóból hívott, hogy elmesélje, mik voltak. Egyelőre szakadok a röhögéstől, olyanokat mesélt. Nem nagyon unatkoztak az egy hét alatt. Sem a gyerekek, sem a Vének...
Mégegyszer le a kalappal előttük, én nem tudom, honnan nőtt ennyi energiájuk és türelmük, de lehet, hogy nekünk, szülőknek is el kéne mennünk egy viselkedésmódosító táborba, hogy tanuljunk tőlük :-))

4 megjegyzés:

zsuzsi írta...

Mut, semmit nem kisebbitve a Venek dicsoseget, de SOKKAL konnyeb MAS gyerekenek a ziziseget elviselni, mint a magunket es tapasztalatbol beszelek. Van par olyan tanitvanyom, akikkel a foglalkozas utan oszinten orulok, h nem nekem kell oket hazavinni, viszont amig velem vannak, meg elvezem is. Erzelmileg nem lenni erintve nagyon sokat jelent, nekem nem vag husba, mi lesz belole ha nagy lesz, be fog-e illeszkedni, lesz-e baratja, baratnoje, allasa, ha nem tanul meg valamit ma, majd megtanulja legkozelebb, vagy kesobb, szulokent ezt azonnal szerettem volna, elsore, ha lehet ;). Nekem addig kell oket "elviselni", amig velem vannak. Sokkal lazabb, megertobb, kreativabb vagyok masok gyerekeivel, mint a magameval voltam, halisten mar nem is kell annyira megertonek lenni vele, "megjott az esze" elegge :)

Jofej taboroztatonak lenni amugyis sokkal elvezetesebb, mint bortonornek :)

Panni írta...

Zsuzsi, mondasz valamit :-) De ők mind olyan fiatalok, szerintem még nincs is gyerekük :-)
De nagyon igaz egyébként, más gyerekével tényleg könnyebb.

Gabi, Berlin írta...

Ez nem ér, én is szeretnék szakadni a röhögéstől! tessék megírni a történeteket!

Panni írta...

Gabi, írnám én örömmel, de teljesen hulla vagyok, nem tudom, miért, de itt északon mindig elkap a fáradtság. Szóval majd egyszer megírom :-))