2011. szeptember 22., csütörtök

Stratégia

Megpróbálom összefoglalni a Zsuzsánál tegnapelőtt hallottakat. Ez nekem is jól jön később, mert bevallom, nem jegyzeteltem.
Azzal kezdem, hogy kiderült, kár volt még elmondani Balázsnak. Kicsi ő még és eleve szorongós, erre most itt van neki egy valami, amiről semmit nem tud, csak azt, hogy nagyon más lesz az élete. A változás miatt szorong, amit fokoz az, hogy teljesen ismeretlen dolog elé néz(ünk) és ez a megfoghatatlan, ismeretlen nagy valami még 2-3 hónapig csak lebegni fog előtte, mint egy kísértet. Na mindegy, elmondtuk, ebből kell mostmár kihozni a legjobbat...
Zsuzsa azt tanácsolta, hogy vonjuk be Balázst minél jobban az előkészületekbe, tervezgessünk, milyen helyen fogunk lakni, mit viszünk ki magunkkal, bizonyos keretek között legyen beleszólása a dolgokba. A leendő iskolában egyelőre ne szóljunk arról, hogy Balázsnak milyen diagnózisai vannak, mert eleinte mindenképp problémák lesznek a nyelv nem ismerete, az új közösség, stb miatt, várjuk meg, míg ez lecseng és majd az iskola visszajelzései alapján lépjünk, ha szükséges. Ettől persze a fejlesztéseket tudjuk folytatni.
A mostani iskolában ne nagyon reklámozzuk, hogy elmegyünk, nehogy emiatt esetleg leírják és még ennyit se foglalkozzanak vele. Ezzel nem teljesen értek egyet, mert egyrészt rosszabb már nem lehet, másrészt nem elvárható Balázstól, hogy magában tartsa ezt a nagy dolgot és esetleg mégjobban szorongjon. Zsuzsa szerint a Ritalint mindenképpen folytassuk kint is, de előtte próbáljuk ki a retardot és lehetőség szerint térjünk át arra.
Kb az első 6 hónap lesz borzasztó nehéz Balázsnak, utána elkezd beszélni és 1 év után várhatóan már teljesen beilleszkedik majd.
Rákérdeztem a szociális tréningre, amiről pár hete volt egy email-váltásunk; teljesen meglepődött, hogy nem kaptam értesítést, mert mostanában fog indulni több csoport is. Megbeszéltük, hogy utánanéz, lehet, hogy Balázs korosztályában nem indul csoport. Tegnap este kaptam egy mailt, hogy jövő héttől indul dráma-csoport,  gondolom, ezt találták a legjobbnak Balázs számára, ez az önbizalmat növeli, oldja a szorongást, ilyesmi. Megírtam, melyik nap jöhet szóba nekünk, remélem, valahogy megoldható lesz, hogy eljárjunk ezekre.
A jövő évi táborba is várják Balázst szeretettel, függetlenül attól, hogy hol élünk éppen :-))

6 megjegyzés:

á írta...

kedves koránkelő Panni!
Jól alakul ez. bár én tuti nem mondtam volna el a fiamnak, mert ő kb 1 percig képes titkot tartani :) persze mindig arra hivatkozik, hogy nem is mondta el az egészet (?), hanem csak egy részét....
na, de mindegy, már így van. de sztem előbb-utóbb ki fog derülni.

dráma: az én B-m is járt. egyenesen utálta. nagyon fontos, hogy milyen a tanár, szinte csak az számít, hát ez elég kretén volt és az sem segített a kölöknek, hogy nagyon nehezen - szinte sehogy - nem érti a "mögöttes" dolgokat, mindent szó szerint vesz és hát az én fiam az impulzivitás királya. nehéz volt neki, amivel nem lett volna baj, ha a tanár ebben segíti, ez lett volna a cél. nekünk nem jött össze. viszont ha jó a tanár, akkor szárnyalhat.

majd a retardról légy szíves írj, mert kicsit unom ezt a sulibacsomagolomafél-gyógyszereket témát és sztem a suliban is nyűg.

zsuzsi írta...

Mut, a gyogyszert orvos irja fel, ugye? Itthon fogod tovabbra is iratni, vagy kint tervezed? Mert sztem (hacsak nincs hatalmas mazlid) a kinti orvos nem fogja csak ugy felirni, kerni fog o is mindenfele vizsgalatot, amibe pedig az iskolat is be szoktak vonni. A konkluziom, h sztem nagyon nem jo otlet az uj iskolanak nem elmondani, egeszen maskepp kell kezelni egy CSAK nyelvi hatrannyal biro gyereket, mint egy olyat, aki masfajta nehezsegekkel is kuzd, gyogyszeres szinten. Nem fair veluk szemben egyszeruen es nagyon hamar ki fog rola derulni amugyis, akkor meg ti egtek, h upsz ezt elfelejtettuk megemliteni?

Dramaoraja van Daninak az iskolaban, imadja es sztem rengeteget segit is neki, pont abban, h belelasson masok erzeseibe, ami neki ugye nem alap. Igaz, a tanar zsenialis, Dani szerint a legjobb tanara az iskolaban, pedig van par, akiket nagyon kedvel (1 kivetelevel kb mindet, de az is elment mar)

Panni írta...

Á, bagoly mondja kakasnak, hogy koránkelő :-p
Remélem, Balázsnak be fog jönni a dráma, a tanáron nem fog múlni, ő volt a tábor főszervezője is :-))

Zsuzsi, ezek csak ajánlások, egyáltalán nem írtam és nem is gondolom, hogy mindent készpénznek veszünk, ami elhangzott. Én is az egyenesség híve vagyok.

lucillaposta írta...

Lehet, hogy ünneprontó leszek, de szerintem alulbecsled a nehéz időszak időtartamát. Még felnőttnél is kell az egy év, hogy egyáltalán elkezdje otthon érezni magát egy idegen országban, nekem is kb. ennyi idő után kezdett elviselhető lenni, és a harmadik év végén éreztem, hogy talán, esetleg, ha nagyon kellene, akkor mégis tudnék ott élni. Ákosnál kb. egy év kellett, hogy alapszinten elboldoguljon svédül, de bizony nem ritkán verték meg az osztálytársak, mert nem értette pontosan, hogy mit kell csinálni egy-egy játékban. Szerintem kb. 1,5-2 év után érte el azt a nyelvi szintet, hogy a gyerekekkel való kommunikációban már ne legyenek fennakadások, az iskolában pedig a 3. év vége fele mondta a tanár, hogy most már az irodalmi szövegek sem okoznak neki problémát. Szóval ne becsüld alá az időt.

Én a helyedben egészen biztosan először otthon próbálnám a nyelvet tanítani, Balázs már elég nagy, hogy akár gyorsan és hatékonyan tudja tanulni, akár tanár segítségével. Utána neki is sokkal könnyebb lesz. Esetleg keress neki valami rendszeres elfoglaltságot, mondjuk valami sportot, ahol gyerekek között lehet, de csak heti 2-3 órára és te is ott vagy vele.

És nem tudom, hogy Svájcban milyenek az iskolák, de Svédországban én probléma esetén mindenképp előre beszéltem volna a tanárokkal, hogy fel tudjanak készülni. Persze ehhez kell a konstruktív hozzáállás, ami a svéd tanárok esetében maximálisan adott. Ákos osztályában van hiperaktív gyerek, néha igen komoly helyzetekkel, mégis teljesen beilleszkedve, normális gyerekként kezelik. Szóval én tájékozódnék, hogy odakinn milyen a hozzáállás, mert nem hinném, hogy a magyar rendszerből kellene kiindulni. Ha kiderül Balázsról, hogy gyógyszert szed és nem tudnak róla, még mindenféle jogi bajba is kerülhetsz, ha bármi adódik!

Amúgy meg hívj fel valamikor, szívesen mesélek, hogy nálunk hogy voltak a dolgok.

Réka írta...

Szia, én Svájcban élek, iskolás korú gyerekem van, amúgy pedig pedagógus vagyok. Én is inkább az elôzô tájékoztatást javaslom az iskola felé. Ha gyógyszert szed, arról amúgy is tudnia kell az iskolának, beíratáskor mindenféle papírt kitöltetnek többek között az egészségi állapotáról is. A helyetekben elôre tájékozódnék, milyen szervezetek stb. vannak hasonló problémákkal küzdô gyerekek és szüleik részére. Biztos vagyok benne, hogy Zurichben is számtalan ilyen van (nem ott élek). Ezek pedig akár az iskola kiválasztásában is segítséget nyújthatnak. Angolul pedig mindenütt beszélnek, nem kell a némettudáson fennakadni. Sok szerencsét, drukkolok nektek!

Panni írta...

Luci, Réka, köszi szépen! Réka, merre vagy Svájcban?