2011. szeptember 27., kedd

Kamasz

Nem tudom, mi történt Balázzsal! Összeszedett, nagyon sokat javult a beszéde, tegnap megint egy ötössel jött haza a suliból, ha hibát találok a házijában, szó nélkül radírozza és javítja, nem veszekszik velem, hogy de azt E néni már láttamozta. Tegnap németből egy verset kellett megtanulnia holnaputánra. Olyan gyönyörűen megtanulta este, felmondta nekünk és addig nem hagyta abba a tanulást-mondogatást, amíg hibátlanul el nem mondta. Ma reggel  nehezen akart felébredni, úgyhogy bevetettem az aduászt és mondtam, hogy igyekezni kell, mert ők az ügyeletesek a héten. Erre úgy pattant ki az ágyból, mintha katonaságnál lenne. A német verset ma is hibátlanul mondta fel, aztán ijedten szólt, hogy elfelejtette összeírni a páros és páratlan számokat (szintén német házi, szintén holnaputánra).
Vicces dolog ez az ügyeletesség, tegnap reggel nagy fontoskodva feltette az Ügyeletes kitűzőt és nyakába akasztotta a Zöldkommandó táblát, aztán délután sopánkodva mesélte, hogy tizenkétszer kellett becsuknia négy ajtót, mert ezek a gyerekek folyton nyitva hagyják. És hogy folyton futkároznak, de amikor rájuk szól, akkor a többség abbahagyja. De szegény D, mondta, neki van a legnehezebb dolga, mert őt még az elsősök is szívatják.
Úgy látom, jót tesz neki a felelősség és jól kezeli a rangidősséget :-)

Nincsenek megjegyzések: