2011. szeptember 29., csütörtök

Oktoberfest

Kezd a blog túlmutatni Balázs hiperaktivitásán, így talán ér elújságolni a következő infot. Október alkalmából kimegyünk Münchenbe barátékhoz és míg Balázs velük mulat, mi átruccanunk Zürichbe lakást nézni Gábornak. Felgyorsult körülöttünk az élet és mi csak PÖRGÜNK :-))

2011. szeptember 27., kedd

Ami az iskolát illeti

Nem véletlenül vagyok szűkszavú. Zajlanak a dolgok, majd megírom.

Kamasz

Nem tudom, mi történt Balázzsal! Összeszedett, nagyon sokat javult a beszéde, tegnap megint egy ötössel jött haza a suliból, ha hibát találok a házijában, szó nélkül radírozza és javítja, nem veszekszik velem, hogy de azt E néni már láttamozta. Tegnap németből egy verset kellett megtanulnia holnaputánra. Olyan gyönyörűen megtanulta este, felmondta nekünk és addig nem hagyta abba a tanulást-mondogatást, amíg hibátlanul el nem mondta. Ma reggel  nehezen akart felébredni, úgyhogy bevetettem az aduászt és mondtam, hogy igyekezni kell, mert ők az ügyeletesek a héten. Erre úgy pattant ki az ágyból, mintha katonaságnál lenne. A német verset ma is hibátlanul mondta fel, aztán ijedten szólt, hogy elfelejtette összeírni a páros és páratlan számokat (szintén német házi, szintén holnaputánra).
Vicces dolog ez az ügyeletesség, tegnap reggel nagy fontoskodva feltette az Ügyeletes kitűzőt és nyakába akasztotta a Zöldkommandó táblát, aztán délután sopánkodva mesélte, hogy tizenkétszer kellett becsuknia négy ajtót, mert ezek a gyerekek folyton nyitva hagyják. És hogy folyton futkároznak, de amikor rájuk szól, akkor a többség abbahagyja. De szegény D, mondta, neki van a legnehezebb dolga, mert őt még az elsősök is szívatják.
Úgy látom, jót tesz neki a felelősség és jól kezeli a rangidősséget :-)

2011. szeptember 23., péntek

Buli

Balázs reggel elfelejtette bevenni a gyógyszert, ott maradt az asztalon kikészítve. Most, 10 perccel ezelőtt, igen, 20:40-kor eszébe jutott és pótolta, még mielőtt pisloghattunk volna. Nem lesz tőle baja, csak épp elaludni sem fog.
Lessons learned...

Szárnyal

Balázs szárnyal az iskolában. Odafigyel, lelkiismeretes, összeszedett. Meg is van az eredménye: tegnap megint hazahozott egy ötöst! Most, negyedikben látom először, hogy érdeklik az osztályzatok; eldicsekszik, amikor ötöst kap és büszke rá, hogy előző nap még lefekvés előtt átolvasta a tananyagot (ő kérte, hogy hadd olvassa át).
A szárnyalás mellett persze feszült is és már tegnapelőtt elhangzott a bűvös mondat: "És anya, tudd meg, hogy nem megyünk Svájcba! És ezt nem kérdezem, ezt mondom!" Erre persze számítani lehetett és számítottunk is. Irtózatosan nehéz lehet ez neki. Mi is be vagyunk tojva, hát még ő hogy be lehet!

Az előző poszthoz szeretném hozzátenni és kiemelni, hogy nem szoktam senki tanácsait készpénznek venni, megfogadni sem feltétlen. Több szakértővel tervezünk beszélni erről, tegnap éppen a logopédustól kértünk tanácsokat. Zsuzsa - ebből a szempontból - egy a sok közül (sok más szempontból viszont az egyetlen) és ennek megfelelően kezeljük a tanácsait is. Ugyanígy mérlegeljük - és köszönjük!!! - a kommentben és mailben jövő tanácsokat is, és aztán a végén úgy döntünk, ahogy a mi kis életünknek és felfogásunknak az a legjobban megfelel.

2011. szeptember 22., csütörtök

Stratégia

Megpróbálom összefoglalni a Zsuzsánál tegnapelőtt hallottakat. Ez nekem is jól jön később, mert bevallom, nem jegyzeteltem.
Azzal kezdem, hogy kiderült, kár volt még elmondani Balázsnak. Kicsi ő még és eleve szorongós, erre most itt van neki egy valami, amiről semmit nem tud, csak azt, hogy nagyon más lesz az élete. A változás miatt szorong, amit fokoz az, hogy teljesen ismeretlen dolog elé néz(ünk) és ez a megfoghatatlan, ismeretlen nagy valami még 2-3 hónapig csak lebegni fog előtte, mint egy kísértet. Na mindegy, elmondtuk, ebből kell mostmár kihozni a legjobbat...
Zsuzsa azt tanácsolta, hogy vonjuk be Balázst minél jobban az előkészületekbe, tervezgessünk, milyen helyen fogunk lakni, mit viszünk ki magunkkal, bizonyos keretek között legyen beleszólása a dolgokba. A leendő iskolában egyelőre ne szóljunk arról, hogy Balázsnak milyen diagnózisai vannak, mert eleinte mindenképp problémák lesznek a nyelv nem ismerete, az új közösség, stb miatt, várjuk meg, míg ez lecseng és majd az iskola visszajelzései alapján lépjünk, ha szükséges. Ettől persze a fejlesztéseket tudjuk folytatni.
A mostani iskolában ne nagyon reklámozzuk, hogy elmegyünk, nehogy emiatt esetleg leírják és még ennyit se foglalkozzanak vele. Ezzel nem teljesen értek egyet, mert egyrészt rosszabb már nem lehet, másrészt nem elvárható Balázstól, hogy magában tartsa ezt a nagy dolgot és esetleg mégjobban szorongjon. Zsuzsa szerint a Ritalint mindenképpen folytassuk kint is, de előtte próbáljuk ki a retardot és lehetőség szerint térjünk át arra.
Kb az első 6 hónap lesz borzasztó nehéz Balázsnak, utána elkezd beszélni és 1 év után várhatóan már teljesen beilleszkedik majd.
Rákérdeztem a szociális tréningre, amiről pár hete volt egy email-váltásunk; teljesen meglepődött, hogy nem kaptam értesítést, mert mostanában fog indulni több csoport is. Megbeszéltük, hogy utánanéz, lehet, hogy Balázs korosztályában nem indul csoport. Tegnap este kaptam egy mailt, hogy jövő héttől indul dráma-csoport,  gondolom, ezt találták a legjobbnak Balázs számára, ez az önbizalmat növeli, oldja a szorongást, ilyesmi. Megírtam, melyik nap jöhet szóba nekünk, remélem, valahogy megoldható lesz, hogy eljárjunk ezekre.
A jövő évi táborba is várják Balázst szeretettel, függetlenül attól, hogy hol élünk éppen :-))

2011. szeptember 21., szerda

Pörgős nap

Tegnapelőtt a szülőin félfüllel hallottam, hogy németből a családtagok neveit kell összegyűjteni, ez a házi. Otthon megkérdeztem Balázst, kész van-e, erre a homlokára csapott, jaj, nincs, gyorsan csináljuk meg. És a szótár füzetből is kéne tanulni, mert az A-val nem feleltek, holnap (kedden) pótolniuk kell. Párszor átvettük, hogy hívnak, hány éves vagy, honnan jöttél, hol laksz, aztán tegnap reggel Gáborral még egyszer átnézték, így a gyógyszert el is felejtették bevenni. Ehhez képest Balázs akkora ötösre felelt, hogy kilógott az ellenőrzőből :-) Most csak ötösei vannak (2 db) :-D
1-re mentem érte, utána rohantunk fel Pestre a pszichiáterhez, aki felírta az újabb adag gyógyszert és próbált pár szót kicsikarni Balázsból, nem sok sikerrel. Estére volt időpontom Zsuzsa nénihez, amíg én tőle gyűjtöttem be a hasznos pszichológiai tanácsokat, addig a fiúk beültek egy fodrászhoz és Balázs rájött, hogy a fejmasszázs jó dolog :-) (A Zsuzsa nénitől hallottakról majd később írok, sok jó dolgot mondott.)
A nap fénypontja mindenképpen a német ötös volt, amiért olyan nagyon büszkék vagyunk rá, agyon dicsértük és ő is belátta, hogy alig kellett foglalkozni a tananyaggal.

2011. szeptember 20., kedd

Szülői

A tegnapi szülői után volt alkalmam elmondani Zs néninek, hogy mik a fejlemények, egy füst alatt tartottunk egy rövid (hosszú) véleménycserét. Nem nagyon csomagoltam be a mondanivalómat, a tanári kar nagy részét a b@szatlan p|csa jelzővel illettem és szerintem nem ez volt a legcsúnyább szavam tegnap este. Kicsit most jobb.
Az örüléseket köszönjük szépen, nagyon jól esnek, és azt hiszem, az adott pillanatban (iskola, gazdaság, politika) ez a legeslegjobb, ami történhetett velünk.

2011. szeptember 19., hétfő

A megoldás

Hónapok óta húzódott, egyik megbeszélés a másik után, közte hónapos szünetek, végül múlt csütörtökön a megállapodás és ma már megírhatom: kiköltözünk Svájcba!! Gábor novemberben kezd az új, kinti munkahelyén, mi pedig amint lehet (kinti lakás, iskola, stb), követjük :-))))
Hát ezért nem volt olyan egyértelmű az iskolaváltás, meg a többi! Meg vagyok szeppenve, új élet, nem beszélek németül. de olyan nagyon jó ez mindannyiunknak, nem beszélve az időzítésről!!

Ma este egyébként szülői, kinyomtattam ennek a doksinak a 67-72. oldalát. Ajánlom elolvasásra, enyhe, közepes és erős hányingert is azonnal orvosol. Igaz, nem Zs nénivel állunk hadban, de azért megmutatom neki is, hogy mi az, amit az iskola papíron vállal és ehhez képest mit művel. Bár szerintem nála jobban ezt senki nem tudja.

ADHD előadás

http://www.adhd-magyarorszag.com/index.php?option=com_content&task=view&id=161&Itemid=14

Hátha valakit érdekel, aki rá is ér.

2011. szeptember 16., péntek

Titokzatos

Nem akarok én itt titokzatoskodni, de csak annyit írhatok, hogy szuper befejezése ez egy ultraf*s hétnek. A dolgok okkal történnek és amikor már térdig süllyedünk az önsajnálatban, jön valami, ami nemhogy kihúz, de az egekig repít.
Utálom a rejtjeles dumát, talán mert én sem mindig értem a mögöttes tartalmakat, és többre is becsülöm az egyenes beszédet. De olyan nagyon sokan álltatok mellettem az elmúlt években is, ráadásul az elmúlt 3 napban új, eddig ismeretlen emberek kerestek meg segítő szándékkal, hogy úgy érzem, muszáj leírnom azt, amit leírhatok: sínen vannak a dolgok :-)

2011. szeptember 15., csütörtök

Jól esik

Köszi szépen a sok kommentet és az e-maileket is, tényleg olyan rendesek vagytok! Tegnap beszéltem a Dohány utcával, egy rakás szóbajöhető iskolával, Zs nénivel (ofő). Hétfőn szülői, addig nyugton maradunk, konszenzusra jutunk Gáborral, amint ez megvan, elmondjuk Balázsnak, hogy el fog menni innen, és pár hét alatt le is akarom tudni ezt az ügyet. Ami a továbbiakat illeti, körvonalazódnak az ötletek, de nem akarok semmit elkiabálni.

2011. szeptember 14., szerda

Új iskola

Röviden és tömören: menjen Balázs másik iskolába. Hosszabban: Balázs iskolája ma bejelentette, hogy nincsenek felkészülve a Balázshoz hasonló SNI gyerekek fejlesztésére. Nem májusban-júniusban, nem. Szeptember elején. Vajon miért szerepel az alapító okiratukban SNI gyerekek integrált oktatása? Aki azt gondolja, hogy ezt annyiban hagyjuk, hatalmasat téved. Ekkora kicseszést egy gyerekkel, komolyan mondom!

2011. szeptember 13., kedd

Gyógyszer

Augusztusban a Fimota pszichiátere azt javasolta, hogy az iskola első 1-2 hetében Balázs ne szedjen gyógyszert; egyrészt még tart a nyári kipihentség, lendület, másrészt lássuk meg, hogy megy neki a suli. Ez duplán jó így, mert a suli 2-3. hetét én külföldön töltöm, van még 6 szem Ritalin, így ma elkezdte Balázs szedni és jövő héten kényelmesen ki tudjuk váltani a következő levéllel. Ami info hozzám eljut, az alapján most nincs gond a suliban, már a baglyot is megkapta kétszer vagy háromszor.
Ma az igazgató felhívta Gábort, hogy holnap reggel beszélni szeretne vele, mert van egy új fejlesztési lehetőség Balázs számára. Tudom, hogy én vagyok a rohadék, de én a következő két dolog valamelyikére számítok:
a, ki akarják csapni Balázst - valószínűtlen, mert azt már tavaly évvégén említették volna
b, van valami támogatás kilátásban, csak kellő számú SNI gyereket kell hozzá felmutatni
Holnap reggel megtudom... És persze Ti is!

2011. szeptember 12., hétfő

Halló, itt a diktátor beszél!

Egy élmény Balázzsal telefonon beszélni. Aki látta Ford Fairlane kalandjait, annak elég, ha annyit írok, sajtreszelő. Kezdjük ott, hogy múlt csütörtökig nem volt hajlandó telefonon beszélni velem. Nem volt ennek különösebb oka, csak éppen Legozott vagy Gazdálkodj okosan-t játszott Mamával. Engem meg közben evett a fene.
Csütörtök este aztán kegyeskedett a telefonhoz fáradni és egy nagyon-nagyon jót beszélgettünk. Amikor le akartam tenni, azt mondta: anya, ne tedd már le, olyan jó érzés veled beszélgetni! Péntek reggel az én hangomra ébredt, szokásához híven nagyon jóízűeket szusszantott és nyekergett a telefonba. Aztán péntek délután beindult a követelőzés:
"Anya, arra gondoltam, hogy a Müllerben lehet kapni monster truck-ot, amikor megérkezel, ne is gyere haza, hanem menjél oda és vegyél nekem. Kettőt, ha lehet."
"Anya, sikerült már Fiat Puntot találnod nekem? De anya, nem baj, ha nem Punto, csak Fiat legyen! Az Uno is jó és az új 500-as is. Seicento, az mi? Na jó, lehet Seicento is. De azért ha lehet, inkább Punto legyen!"
"Anya, apával van egy kis gond... Hiába mondom neki, hogy csináljunk csokiszökőkutat fehér és barna csokiból, ő nem akarja! Most akkor én erre mondhatnám, hogy ez olyan, mintha megvennénk egy drága játékot és hagynánk megpenészedni (elég ritkán használjuk a csokiszökőkutat, 1 kg csokinak nekiállni azért nem egy átlagos vasárnap délutáni móka)! Anya, légyszíves csinálj apával valamit, beszélj vele, vagy nem tudom! Mi??? De miért csak akkor, amikor hazajössz? Persze, amikor te itt vagy, akkor mindent, nekem meg semmit??? Ennyire szerettek engem???" (Itt már zokogott.)
"Anya, miért kell neked mindig 2 hétre utaznod, 2 hét az nagyon sok!!! De anya, Indiába maximum 1 hétre mész. Ezt nem kérdezem, hanem mondom."

2011. szeptember 9., péntek

Egy kis statisztika

Nagyjából azóta figyelem a blog látogatottságát, mióta a Google először beindexelte. Mostanra egész érdekes adathalmaz kerekedett.
A legtöbben hivatkozásról vagy Google keresővel találnak ide, nagyjából egyenlő arányban. Hivatkozásokban messze Südve blogja vezet, köszi Südve :-)
Ami miatt megírom ezt a posztot, az a keresés, ezen belül is a keresőszavak... A leggyakrabban idevezető keresőszavak, kifejezések: "hiperaktív a gyermekünk", "hiperaktív a gyerekünk", "panni blog", "fimota tábor", "fimota gyógyszer", "hiperaktív blog", "adh-disorder" "adhd vagy autizmus", "heldné nagy annamária", "hiperaktív", "fimota". Azoknak, akik a "hiperaktív a gyermekünk" kereséssel jutnak ide, üzenem, hogy a jóval rövidebb "pörgünk"-re is idetalálnak :-) De nem is ezért írom a posztot. Olyan keresőszavakra találok hónapról hónapra, hogy csak fogom a fejem: "szia te kis édi-bédi", "tedd szét a lábad", "játék bogármegfigyelő", "engine malfunction", "28-as körzetszám", "mehetünk érte? angolul", és még jónéhány, most csak a nekem legjobban tetszőket írtam ide :-))
Szeretem a statisztikát, rajzolok majd vmi diagramot a nem releváns találatokról, szerintem vicces lesz!

2011. szeptember 6., kedd

Táborzáró szülői

Így, hogy ilyen messze vagyok, lassabban jutnak el hozzám a hírek, viszont gyorsan meg tudom osztani őket. A Vének még javában mesélnek otthon, én pedig máris szolgáltatom a történéseket.
Előszöris elmondták a mese lényegét, a mese célját, hogy hogy teltek a napok, hogy mi volt a hierarchia, kik lehettek hercegek, lordok, vándorok, kik voltak a Vének, stb-stb.
Aztán sorban, gyerekenként mindenkiről meséltek pár percet, Balázst előre vették, mert hátrányos helyzetű vidékiek vagyunk, úgyhogy Gábor már az autóból hívott, hogy elmesélje, mik voltak. Egyelőre szakadok a röhögéstől, olyanokat mesélt. Nem nagyon unatkoztak az egy hét alatt. Sem a gyerekek, sem a Vének...
Mégegyszer le a kalappal előttük, én nem tudom, honnan nőtt ennyi energiájuk és türelmük, de lehet, hogy nekünk, szülőknek is el kéne mennünk egy viselkedésmódosító táborba, hogy tanuljunk tőlük :-))

Iskolai fejlesztés

Gábor mesélte tegnap, hogy Balázs cetlivel az üzenőjében ment haza: mától kapja a fejlesztést! Az SNI varázsa!

2011. szeptember 1., csütörtök

Agyam eldobom

Első nap az iskolában és Balázs házi feladattal jött haza. Egy egyszerű rajzolás volt a feladat és másfél órát ült fölötte. Mi lesz itt, jaj.
Egyébként pedig... Az új napközis tanító néninek elmondtam címszavakban, hogy mi a helyzet Balázzsal, semlegesen fogadta.
Benevezem Balázst a Fimota szociális tréningjére. És hamár Fimota: hetek óta próbálom megkörnyékezni őket a Facebook-on, mert nagy szükségünk lenne valakire, aki ért is Balázs nyelvén és pl beszél is németül. Az "ért is Balázs nyelvén" kitétel leszűkíti a jelöltek körét a Fimota munkatársaira / táboroztatóira... Szerintem az lesz, hogy megkérem Gábort, kérdezzen majd rá a táborzáró szülőin.
Sikerült időpontot kérnem a pszichiáterhez, de későbbre, majd mikor hazajöttem a sarkkörről, ne nyüsztessem Gábort még ezzel is.
Az iskolai fejlesztésekre leszek még nagyon kíváncsi...