2011. augusztus 24., szerda

Nyaraltunk

Addigis, amíg összeszedem, hogy mi mindent csináltunk, kikérném a véleményeteket: kb 43 fokos kánikulában megmásztuk a Vezúvot. Balázs imádta és menetelt rendületlenül, egészen addig, míg körbe nem jártuk a krátert. Lefelé jövet gyakorlatilag folyamatosan a port, törmeléket szórta szanaszét marokszám, halálra unta magát. A hőségben mozdulni is alig tudtunk, ráadásul lejtős volt az út, a megfogom és odébb viszem dolog teljesen lehetetlen volt. Nem venni róla tudomást megint csak nem lehetett, mert eléggé zavarta a többieket, ahogy szórja a vörös port. Szép szó nem használt, csúnya szó sem használt, motiválni meg mivel lehet egy gyereket, aki éppen ott van, ahova olyan nagyon vágyott?
Szerencsére nem ez jellemezte az utunkat, csak azóta annyiszor eszembe jut, hogy egy ilyen helyzetben mit lehet csinálni, hogy gondoltam, egy kérdést megér.

8 megjegyzés:

á írta...

hát az én fiam olyan helyzetekre, amiben úgy érzi vki irányítani akarja (átvitt értelemben és közvetlenül is) rögtön dührohamot produkál. nálunk ennek levezetésére megoldás a futás vagy a helyben ugrálás. képes 43 fokban is futkosni meg ugrálni, de mondom, ez az én fiam... sztem ilyenkor kár szavakkal (szépekkel és csúnyákkal) próbálkozni, mert beszűkül arra, hogy ő dobálni akar, valami mozgásos kényszere van, ezt kellene kiváltani vmi másik mozgással. legalábbis nálunk ez bejön.
másik dolog, ha vele dobálsz egy kicsit és abbahagyod azzal, hogy már unod és találjunk ki vmi mást. nálunk általában ez is bejön, de gondolom nem akarod, hogy hülyének nézzenek, hogy a "bosszantó kölyök azért ilyen, mert az anyja is ilyen". én ezt már sokszor megkaptam, de már nem érdekel. ez azért jobb, mert megspórolok egy dührohamot :) ez utóbbi még azért is jó, mert nem azt érzi, hogy már megint valami rosszat csinált.

dalia írta...

erre az én 6 éves fiam is simán képes, szó szerint ugyanezt játszotta el egy sivatagos bányató mellet gyalogolva, ez a homokszórás, kiakasaztott.
Amikor végkép tarthatalan a helyzet, nekem egyetlen fegyverem marad: összeveszek vele, kiabálok, veszekszem, fenyegetőzöm, erre ő bőg, hagyom egy kicsit zokogni, de aztán ölelem, kibékülünk, ettől lenyugszik, a szeretgetéstől felszabadulnak benne endorfinok amitől boldog lesz, ettől kiegyensúlyozott, kisimult és kézenfogva sétálva beszélgetünk onnantól. Egyszerűen azt érzem néha, hoyg ha nagyon feszült akkor segítek neki ha "megbőgetem", mer azzal kirobban belőle a feszültség és lenyugszik. Rossz az a 3 perc amíg sír, de érzem jót teszek vele. Persze nem minden nap, de néha van egy-egy ilyen szitu maikor nincs más kiút a helyzetből.

Panni írta...

Á, ez az együtt dobálok vele, ez nagyon király! Az, amit írtál, hogy mások mit gondolnak, nemigen izgat, inkább az a bibi, hogy én nagyon-nagyon irtózom attól, hogy koszos legyen a kezem egy olyan helyen, ahol nem tudom 10 percen belül megmosni, ja, a másik, hogy tiszta hófehérben voltam :-D

Dália, jaja, ez a megbőgetés nálunk is szokott működni, de Balázs itt nem volt feszült, neki most csak melege és elege volt és elfoglalta magát :-) A feszült az én voltam :-D

moose írta...

Az én nagy (8éves) fiamat ilyen esetekben kiszakítjuk a helyzetből. Lehetőleg nem erőszakosan, de ha csak úgy megy (turistacsoportba ágyazott kráterszéli meredek ösvény)akkor sajnos végső megoldás. Ki kell zökkenteni. Feleségemre vagy rám vár a feladat, kisöccse (3) még nem igen érti a történéseket, de azt leveszi, hogy valami keresztben van. Általában elég ha csak mutatunk valami érdekes, új dolgot. A legrosszabb forgatókönyv szerint hiszti (toporzék & ordítás)aztán hamar megnyugszik. Pl: tegnap élményfürdőben hiszti, hogy ő nem akar csúzdázni és hülye csúszda útálja. Előtte édeskedett, hogy menjünk vele is csúszdázni mivel öccsével már csúsztunk. A sorban toporzékolva megbeszéltem vele: Most előttünk csúszól, fékezz, hideg a víz, csobbanás után ússz odébb az útból, zöld a lámpa, vamos. Elindult, majd sokára váltott a lámpa ismét zöldre. Lassan ért le, erősen fékezett :) Mire öccsével az ölemben placcsantunk vigyorogva állt a vízben és tele szájjal kérte az újabb menetet.
Régóta olvaslak Panni. Köszönöm a munkádat és kitartásod, hogy mindezt publikálod. Többször elkeztdtem reagálni posztjaidra, de mivel nem tudtam újat tenni hozzá... :)
Vezúv duplacsúcs parkolóig felmennek a turistabuszok? Vagy alulról, városszintről gyalogoltatok, másztatok? Régebben voltak kis Fiat iránytaxik.

Panni írta...

Moose, köszi szépen mindent :-) Ez a csúszdás ez jó, nálunk is megvolt anno: akarok, félek, akarok, inkább mégsem, jaj, hát ez jó, mégegyszer :-D
Mi béreltünk autót és felmentünk, amíg csak lehetett, de pont előttünk ment egy turistabusz, szóval igen, felvisznek buszok a parkolóig.

á írta...

én igen sok erőt és ötletet merítek Donna Williams Az autizmus egyes szám első személyben című könyvéből. Nem tudom olvastad-e, tényleg szuper, nekem nagyon sokat segít :)

Panni írta...

Hú, bocs, hogy csak most... Nem olvastam, de akkor most rákeresek!

á írta...

semmi :)
Bár Balázst nem ismerem, de a blogod alapján biztos ti is hasznát veszitek.