2011. augusztus 1., hétfő

Élmények

Véget ért a tábor tegnap!!! 10 és 11 óra között kellett érkezni, 10:02-kor voltunk a helyszínen, de csak azért nem 2 perccel korábban, mert a lufikat kikötöző autó feltartott minket :-)) Nem mi voltunk a legtürelmetlenebbek; közvetlenül előttünk érkezett egy másik autó.
Amint kiszálltunk az autóból, odainvitáltak a check in deskhez, ami tényleg, szó szerint a becsekkolós pult volt, ahol visszakaptuk a borítékban leadott dolgokat és amit alaposan végigböngészhettünk és kiválaszthattuk az ismerősnek vélt ruhákat, tárgyakat. Az esőkabáton és egy pólón kívül mást nem találtunk, úgyhogy Balázs elég ügyesen pakolt. A bazi hosszú asztal közepe táján már nem bírtam és közöltem, hogy engem nem érdekelnek a talált tárgyak, a gyerekemet akarom látni, ezeket a ruhákat át tudom nézni később is.
Hátulról elég vidám ordítozás hallatszott, így nem volt nehéz eldöntenünk, merre keressük a társaságot. Balázs amikor meglátott minket, ordított egy nagyot. Csupa-csupa piszok volt, odaszaladt, gyors puszi-puszi és már dőlt is belőle a szó. Én teljesen komolyan mondom, hogy félórán keresztül szóhoz sem jutottunk, csak mesélt-mesélt és mindent megmutatott, ami ott hirtelen eszébe jutott.
Megmutatta a bunkereket, 3 csapat volt, mindhárman külön bunkert építettek, de nem egymás ellen harcoltak, hanem a táblafaló szörny ellen, akinek 3 szeme van és tüzet okád, és látták a saját szemükkel. A szörny a koboldlyuknál lakik (de lehet, hogy az Dábrisz, aki ott lakik, nem emlékszem, majd ezt pontosítom Balázzsal). Koboldot nem láttak, de Balázs elmesélte, hogy hogy néznek ki. A táblafaló szörny sajnos majdnem minden éjszaka megrongálta a bunkereket, így bizony előfordult, hogy éjszaka ki kellett menni harcolni és bunkert újraépíteni.
Szintén napi szintű tevékenység volt az ezüstfa megöntözése. Hogy az ezüstfa nagyra nőjön, naponta együtt öntözték és nem is akármivel, hanem empátiával, önuralommal és nagyvonalúsággal. Balázs el is mondta, melyik szó mit jelent :-))
Megmutatta a sevanéz határt is, a fában két őrszem volt; olyan őrszemek, amilyet mindenki kapott egy kis szütyőkében. Ezek az őrszemek a felületes szemlélő számára üveggolyónak is tűnhetnek, de igazából ezek nem üveggolyók. Különböző feladatok teljesítéséért rúnaláncot is kaptak a harcosok, ezeket a feladatokat még tisztázni kell Balázzsal, mert többet egyelőre nem mondott.
Voltak bátorságpróbák, 5 szint volt: 0-tól 4-ig és Balázs büszkén mesélte, hogy volt olyan fiú, aki a négyes szintet is kiállta és ő már lord lehet. Balázs maga a 0. szintet csinálta csak meg, mert ő félős volt (sic). Viszont levizsgázott tűzkezelésből, úgyhogy - kérte - engedjük őt tüzet kezelni! Elmesélte, miket kell tudni a tűz kezeléséről.
Mindennap volt tábortűz, rengeteget énekeltek, egyet-kettőt elő is adott, és nagyon sokat előadtak együtt, búcsúzáskor. Nem tudok mindent leírni, mert az én agyi kapacitásom erősen korlátozott, de - ha ez eddig nem jött volna át - nagyon-nagyon-nagyon jól érezte magát. Az egész tábor egy nagy kaland volt, még az alvás is, mert az emeletes ágyakon nem volt létra :-))
Volt pár anomália azért:
az első, amikor valamit akart mutatni a bőröndben és kinyitotta. A szennyes zsákba kb az első 2 napon pakolhatott, utána már valószínűleg nem törődött ilyesmivel. Ruhák egymás hegyén-hátán, közéjük bedobálva a retkes gumicsizma. Leírhatatatlan látvány :-))
a második, amikor már az autóban kérdezgettük, mi volt, hogy volt, zuhanyzás, fogmosás megvolt-e. Hát fogmosás nem volt. Mi az, hogy nem volt? Nem volt fogmosás, senki nem mondta, hogy fogat kell mosni. Egy héten át nem mosott fogat? Nem. Egyszer sem? Egyszer sem.
a harmadik, amikor egyszercsak számonkérőn azt mondta: anya, azt tudod, hogy van egy kis gond! Hány zoknit kellett szerinted becsomagolni?! Kiderült, hogy a 7 zokniból összesen hármat talált meg és ezt a hármat (pontosabban a harmadik napon megtaláltat) hordta egy hétig. Nem szeretnék ebbe részletesen belemenni, nem lehet szavakkal leírni a zoknija színét és állagát. Hogy megelőzzem a félreértéseket, muszáj beleszerkesztenem utólag, hogy Sopronban első dolgom volt, hogy átnézzem a bőröndöt és jelentem, 4 pár tiszta zoknit vettem ki belőle. Szal anya mégsem hülye :-)

A bőröndben uralkodó állapotok ellenére nagyjából minden megvan, a talált tárgyak asztalán is csak az esőkabátot és egy pólót találtunk, ami beazonosíthatóan Balázsé. A gumicsizmáját azonnal kukásítottuk és az egyik nadrágja is ott fogja végezni, nem fog eljutni a mosógépig. Amikor az időjárásról kérdeztük, csak annyit mondott: itt Tarzussziában nagyon sokat esik az eső. Hát igen.
A búcsúműsor olyan nagyon jó volt, nem is az a szigorú értelemben vett műsor volt, inkább közös ökörködés. Csináltak pl betelefonálós kívánságműsort, ahol az ott tanult dalok közül lehetett kérni és ezeket együtt elénekelték. Balázs egy cápásat kért, sajnos a telefont egy kicsit későn izzítottam be:

Aztán bevontak minket is és a Laurenciát énekeltük el, ez ugye az a dal, ahol csak a nevekre és a hét napjaira kell leguggolni. Na azóta van izomlázam :-) Ezután mindhárom csapat előadott egy jelenetet az elmúlt egy hétből. Két csapatnál ez úgy nézett ki, hogy volt egy gonosz, arra mindenki ráugrott és jól leverte, a harmadik csapat viszont kijött, nem csináltak semmit, aztán meghajoltak :-)) A legvégén körbe álltak és volt egy nagy össznépi tarzussziai kézfogás, aztán kifelé menet a vének valamelyik dallal búcsúztattak mindenkit név szerint. Nem lehet az élményt visszaadni, nem egy átlagos tábor volt.
A Vének előtt le a kalappal! Semmiféle nyüsztetésnek nem álltak ellen, simán ordítva elökörködtek a kölkökkel, én ennyi mozgásra nem lennék képes, az tuti. Nem is volt egyikük sem elhízva :-) Szeptemberben lesz a táborzáró szülői értekezlet, titokban reménykedem, hogy legalább a dalok szövegét megkapjuk, mert eszméletlen jók voltak :-)

Beültünk az autóba és meg sem álltunk Sopronig, ahol egy gyors ebéd után már mentünk is megnézni a Verdák 2-t, ami nagyon rossz volt szerintem, dehát nem is az én kedvemért néztük meg, a célközönségnek pedig tetszett :-)
Ezután a szennyeseket bevágtam a zsákba, kitettem a frissen szállított tiszta ruhát és jöttünk haza. Most még jobban hiányzik Balázs, de a fő aggodalom, hogy két darabban kapom vissza vagy mély depresszióba zuhan a táborozás alatt, már megszűnt :-) Megbeszéltük, hogy lerajzolja nekünk Tarzussziát, a bunkerek helyét, a koboldlyuk helyét, a határokat, és elmeséli, hogy mi hol, hogyan.

8 megjegyzés:

Nessy írta...

Már nagyon vártam a beszámolót:)
Örülök, hogy Balázs is ilyen jól érezte magát! Még én is kedvet kaptam a táborhoz, szívesen mennék magam is:) Le a kalappal a táboroztatók előtt, hálás vagyok nekik!

sudve írta...

:-) Hát ez klassz lehetett. :-)

Panni írta...

Nessy, Südve, igen, tényleg nagyon-nagyon szuper volt, azóta Balázs előadta telefonban is a cápadalt :-))
Részemről is kalapemelés a szervezők és "végrehajtók" előtt, kitettek magukért!

Nessy írta...

Panni, mi is folyton ezeket a dalokat énekeljük otthon, imádom, annyira jó hangulatúak:)

zsuzsi írta...

:) nagyon jol hangzik, kar, hogy iskolat nem szerveznek, csak tabort

Panni írta...

Zsuzsi igen, pedig milyen jó lenne egy ilyen suli!!! :-))

zsuzsi írta...

es ne aggodj a nem mosakodason, nem tiszta ruha huzason, Dani mar volt egy parszor, cserkeszekkel, kadetokkal, de altalaban hasonloan alakultak a higienes viszonyok ;)
meg az altisis tabor volt a legkulturaltabb, szinte minden tanar nonemu leven...

de tulelik, sot, a tabor nem a pipereszkedesrol szol :PPP

Panni írta...

Zsuzsi, nem aggódom, csak fura volt. Egy másik fiú is azt mesélte otthon, hogy egy hétig nem volt fogmosás :-)
Mondjuk ez legyen a legnagyobb baj, lényeg, h jól érezték magukat, a többi kitérdekel :-))