2011. augusztus 30., kedd

Akit érdekel

Elkészült a nyaralás beszámolójának első fele, a második is jön, hamarosan... egyszer... talán... :-)

2011. augusztus 29., hétfő

Jön a tanév

Hogy mennyire nagyon nincs kedvem ehhez a tanévhez, jaj... Nagyon gyorsan eltelt a szünidő és én már lélekben annyi minden másra készülök, tökre nem hiányzik most az iskolával való küzdés!
Ma hívott a logopédus, jövő héttől kedden és csütörtökön megy Balázs. Fel kell hívnom a Fimota pszichiáterét, esedékes a következő kontroll... És a Ritalin is. Vasárnap elrepülök két hétre, hétfőn táborzáró szülői a Fimotában. Ki kell vernem az előírt fejlesztéseket a suliból, rá kell kérdeznem a Beszédvizsgálóra.
Olyan jó volt a nyár, nem akarom ezt a sok nyűgöt!

2011. augusztus 24., szerda

Nyaraltunk

Addigis, amíg összeszedem, hogy mi mindent csináltunk, kikérném a véleményeteket: kb 43 fokos kánikulában megmásztuk a Vezúvot. Balázs imádta és menetelt rendületlenül, egészen addig, míg körbe nem jártuk a krátert. Lefelé jövet gyakorlatilag folyamatosan a port, törmeléket szórta szanaszét marokszám, halálra unta magát. A hőségben mozdulni is alig tudtunk, ráadásul lejtős volt az út, a megfogom és odébb viszem dolog teljesen lehetetlen volt. Nem venni róla tudomást megint csak nem lehetett, mert eléggé zavarta a többieket, ahogy szórja a vörös port. Szép szó nem használt, csúnya szó sem használt, motiválni meg mivel lehet egy gyereket, aki éppen ott van, ahova olyan nagyon vágyott?
Szerencsére nem ez jellemezte az utunkat, csak azóta annyiszor eszembe jut, hogy egy ilyen helyzetben mit lehet csinálni, hogy gondoltam, egy kérdést megér.

2011. augusztus 14., vasárnap

Még tábor

Ma délután jön haza Balázs, Gábor már tegnap reggel lement Sopronba. Most van időm, gyorsan leírok még pár utózöngét a táborról:

Gábor, még a tábor előtt: "biztos, hogy ebbe a bőröndbe csomagoljunk? Ez nem menő, nehogy kicikizzék miatta." Nem szeretném elképzelni az arcomat, ahogy a táborzáró vasárnapi látványt szemlélem, csak éppen egy Samsonite utazótáskában... Szerintem így is túl nagyot hördültem.

Gábor, a tábor zárónapján, odafelé menet (én vezettem): "szerintem lassan kikapcsolhatod az utánégetőt..." Hát igen, kicsit siettem...

Balázs: a Dedra fővén volt a legjobbfej. Meg a Pele hadúr. Csak a Pele még jobb volt, mint a Dedra, mert ő egy kézzel emelgette a gyerekeket. A többiek is nagyon jófejek voltak, csak most nem emlékszem rájuk.

Balázs: és főztünk lecsót és anya, rájöttem, hogy szeretem a lecsót, de az leves volt, amit te csinálsz, az meg nem! (Én ütök bele tojást a végén.)

Balázs(?): miután hazajöttünk Sopronból és kipakoltuk a kipakolnivalókat, a visszakapott borítékot csak lehajítottam valahova. 3-4 nap után találtam meg, benne egy papírzsepi összehajtva, ráírva: Bazs foga. Kibontottam és egy sötétbarna ragadós valamit találtam benne. Ez biza csoki inflagranti. Egy napig áztattam és utána jópár percig sikáltam, hogy eltehető állapotba hozzam.

2011. augusztus 12., péntek

Új cím

Hogy tetszik a blog új címe? :-))

2011. augusztus 8., hétfő

Nem emlékszem...

...melyik meglepetés volt kellemesebb: amikor az étteremben azt üvöltötte sírva, hogy "szerencse, hogy két hétig vagyok itt és ti hazamentek!" (mindezt azért, mert nem akartunk ottani desszertet enni, inkább  át akartunk menni a Harrer-ba, és ezt vele is megbeszéltük, le is okézta, csak épp nem figyelt oda), vagy amikor megmutatta a fején a púpot, amit úgy szerzett, hogy fejest ugrott és lekoccolta a medence alját (nem gyerekmedence volt és víz is volt benne).

A tábor című fejezetet egyébként nagyon-nagyon lezárta, már egyáltalán nem hajlandó róla beszélni, megvolt, elmúlt. Egy-két elszólása van, pl amikor elmesélte a fejest, kiszaladt a számon egy basszus, erre ő annyit mondott, hogy "öt bébetűs szó!". Ez volt a tábori szokás. Nem is beszélt csúnyán senki!

2011. augusztus 4., csütörtök

A vízipisztoly

Balázsnak megígértük még a tábor előtt, hogy igyekszünk venni egy vízipisztolyt, mert azt szabad volt vinni (puskát nem). Sajnos ez rajtunk kívülálló okok miatt meghiúsult, de nem is nagyon hiányolta Balázs, viszont most a tábor után kérte, hogy vegyünk neki, kicsit, de nem gagyit. Mert Balázs nem felejt. És Balázs mindig, minden körülmények között törekszik a tömör, lényegretörő megfogalmazásra. Meg is mutatom a tegnapi sms-váltásunkat a témában:
Anya: "Szia Mókus, hogy vagy? Néztem Neked vízipisztolyt, olyat, ami kicsi, de nem gagyi! Milyen színűt szeretnél? Nagyon hiányzol, puszi!"
Balázs: "Pirosat"

2011. augusztus 2., kedd

Gyöngyszem

Régebbi Fimota táboros képeket nézegettem, miközben ezt találtam.
Érdemes végigolvasni!

2011. augusztus 1., hétfő

Képek

A sevanéz határ (Balázs nyakában a rúnalánc):

Őrszemek a határon:


A Mizu táborosított változatát adják elő éppen, előtérben a Vének közül néhányan:

Élmények

Véget ért a tábor tegnap!!! 10 és 11 óra között kellett érkezni, 10:02-kor voltunk a helyszínen, de csak azért nem 2 perccel korábban, mert a lufikat kikötöző autó feltartott minket :-)) Nem mi voltunk a legtürelmetlenebbek; közvetlenül előttünk érkezett egy másik autó.
Amint kiszálltunk az autóból, odainvitáltak a check in deskhez, ami tényleg, szó szerint a becsekkolós pult volt, ahol visszakaptuk a borítékban leadott dolgokat és amit alaposan végigböngészhettünk és kiválaszthattuk az ismerősnek vélt ruhákat, tárgyakat. Az esőkabáton és egy pólón kívül mást nem találtunk, úgyhogy Balázs elég ügyesen pakolt. A bazi hosszú asztal közepe táján már nem bírtam és közöltem, hogy engem nem érdekelnek a talált tárgyak, a gyerekemet akarom látni, ezeket a ruhákat át tudom nézni később is.
Hátulról elég vidám ordítozás hallatszott, így nem volt nehéz eldöntenünk, merre keressük a társaságot. Balázs amikor meglátott minket, ordított egy nagyot. Csupa-csupa piszok volt, odaszaladt, gyors puszi-puszi és már dőlt is belőle a szó. Én teljesen komolyan mondom, hogy félórán keresztül szóhoz sem jutottunk, csak mesélt-mesélt és mindent megmutatott, ami ott hirtelen eszébe jutott.
Megmutatta a bunkereket, 3 csapat volt, mindhárman külön bunkert építettek, de nem egymás ellen harcoltak, hanem a táblafaló szörny ellen, akinek 3 szeme van és tüzet okád, és látták a saját szemükkel. A szörny a koboldlyuknál lakik (de lehet, hogy az Dábrisz, aki ott lakik, nem emlékszem, majd ezt pontosítom Balázzsal). Koboldot nem láttak, de Balázs elmesélte, hogy hogy néznek ki. A táblafaló szörny sajnos majdnem minden éjszaka megrongálta a bunkereket, így bizony előfordult, hogy éjszaka ki kellett menni harcolni és bunkert újraépíteni.
Szintén napi szintű tevékenység volt az ezüstfa megöntözése. Hogy az ezüstfa nagyra nőjön, naponta együtt öntözték és nem is akármivel, hanem empátiával, önuralommal és nagyvonalúsággal. Balázs el is mondta, melyik szó mit jelent :-))
Megmutatta a sevanéz határt is, a fában két őrszem volt; olyan őrszemek, amilyet mindenki kapott egy kis szütyőkében. Ezek az őrszemek a felületes szemlélő számára üveggolyónak is tűnhetnek, de igazából ezek nem üveggolyók. Különböző feladatok teljesítéséért rúnaláncot is kaptak a harcosok, ezeket a feladatokat még tisztázni kell Balázzsal, mert többet egyelőre nem mondott.
Voltak bátorságpróbák, 5 szint volt: 0-tól 4-ig és Balázs büszkén mesélte, hogy volt olyan fiú, aki a négyes szintet is kiállta és ő már lord lehet. Balázs maga a 0. szintet csinálta csak meg, mert ő félős volt (sic). Viszont levizsgázott tűzkezelésből, úgyhogy - kérte - engedjük őt tüzet kezelni! Elmesélte, miket kell tudni a tűz kezeléséről.
Mindennap volt tábortűz, rengeteget énekeltek, egyet-kettőt elő is adott, és nagyon sokat előadtak együtt, búcsúzáskor. Nem tudok mindent leírni, mert az én agyi kapacitásom erősen korlátozott, de - ha ez eddig nem jött volna át - nagyon-nagyon-nagyon jól érezte magát. Az egész tábor egy nagy kaland volt, még az alvás is, mert az emeletes ágyakon nem volt létra :-))
Volt pár anomália azért:
az első, amikor valamit akart mutatni a bőröndben és kinyitotta. A szennyes zsákba kb az első 2 napon pakolhatott, utána már valószínűleg nem törődött ilyesmivel. Ruhák egymás hegyén-hátán, közéjük bedobálva a retkes gumicsizma. Leírhatatatlan látvány :-))
a második, amikor már az autóban kérdezgettük, mi volt, hogy volt, zuhanyzás, fogmosás megvolt-e. Hát fogmosás nem volt. Mi az, hogy nem volt? Nem volt fogmosás, senki nem mondta, hogy fogat kell mosni. Egy héten át nem mosott fogat? Nem. Egyszer sem? Egyszer sem.
a harmadik, amikor egyszercsak számonkérőn azt mondta: anya, azt tudod, hogy van egy kis gond! Hány zoknit kellett szerinted becsomagolni?! Kiderült, hogy a 7 zokniból összesen hármat talált meg és ezt a hármat (pontosabban a harmadik napon megtaláltat) hordta egy hétig. Nem szeretnék ebbe részletesen belemenni, nem lehet szavakkal leírni a zoknija színét és állagát. Hogy megelőzzem a félreértéseket, muszáj beleszerkesztenem utólag, hogy Sopronban első dolgom volt, hogy átnézzem a bőröndöt és jelentem, 4 pár tiszta zoknit vettem ki belőle. Szal anya mégsem hülye :-)

A bőröndben uralkodó állapotok ellenére nagyjából minden megvan, a talált tárgyak asztalán is csak az esőkabátot és egy pólót találtunk, ami beazonosíthatóan Balázsé. A gumicsizmáját azonnal kukásítottuk és az egyik nadrágja is ott fogja végezni, nem fog eljutni a mosógépig. Amikor az időjárásról kérdeztük, csak annyit mondott: itt Tarzussziában nagyon sokat esik az eső. Hát igen.
A búcsúműsor olyan nagyon jó volt, nem is az a szigorú értelemben vett műsor volt, inkább közös ökörködés. Csináltak pl betelefonálós kívánságműsort, ahol az ott tanult dalok közül lehetett kérni és ezeket együtt elénekelték. Balázs egy cápásat kért, sajnos a telefont egy kicsit későn izzítottam be:

Aztán bevontak minket is és a Laurenciát énekeltük el, ez ugye az a dal, ahol csak a nevekre és a hét napjaira kell leguggolni. Na azóta van izomlázam :-) Ezután mindhárom csapat előadott egy jelenetet az elmúlt egy hétből. Két csapatnál ez úgy nézett ki, hogy volt egy gonosz, arra mindenki ráugrott és jól leverte, a harmadik csapat viszont kijött, nem csináltak semmit, aztán meghajoltak :-)) A legvégén körbe álltak és volt egy nagy össznépi tarzussziai kézfogás, aztán kifelé menet a vének valamelyik dallal búcsúztattak mindenkit név szerint. Nem lehet az élményt visszaadni, nem egy átlagos tábor volt.
A Vének előtt le a kalappal! Semmiféle nyüsztetésnek nem álltak ellen, simán ordítva elökörködtek a kölkökkel, én ennyi mozgásra nem lennék képes, az tuti. Nem is volt egyikük sem elhízva :-) Szeptemberben lesz a táborzáró szülői értekezlet, titokban reménykedem, hogy legalább a dalok szövegét megkapjuk, mert eszméletlen jók voltak :-)

Beültünk az autóba és meg sem álltunk Sopronig, ahol egy gyors ebéd után már mentünk is megnézni a Verdák 2-t, ami nagyon rossz volt szerintem, dehát nem is az én kedvemért néztük meg, a célközönségnek pedig tetszett :-)
Ezután a szennyeseket bevágtam a zsákba, kitettem a frissen szállított tiszta ruhát és jöttünk haza. Most még jobban hiányzik Balázs, de a fő aggodalom, hogy két darabban kapom vissza vagy mély depresszióba zuhan a táborozás alatt, már megszűnt :-) Megbeszéltük, hogy lerajzolja nekünk Tarzussziát, a bunkerek helyét, a koboldlyuk helyét, a határokat, és elmeséli, hogy mi hol, hogyan.