2011. július 25., hétfő

Porbafingó

Balázs csütörtök délután - aznap anyukám vigyázott rá, ennek lesz még jelentősége - kérdezte az autóban:
- Anya, a porbafingó csúnya szó?
- Hát nem szép, de nem is olyan nagyon csúnya. Tudod, mit jelent a porbafingó?
- Tudom, kisnövésű.
- Honnan tudod?
- Hallottam.
- De hol?
- Már nem tudom.
- Balázs, a Nagyi nevezett porbafingónak?
- Nem, dehogy!
- Balázs...!
- Igen, ő volt...
- És miért mondta?
- Nem tudom...
- Na, mégis... Összevesztetek?
- Volt egy kis vitázás, de nem vesztünk össze.

Tegnap kérdi anyukám, nem panaszkodott-e Balázs. Hát bizony, de, de elég homályosak a részletek.
Hát az úgy volt, hogy anyukám megkérdezte, mi legyen az ebéd (vagy valami hasonló kardinális dolgot), és bármit mondott, azt Balázs az általunk is jól ismert, bicskanyitogató hangnemben kommentálta, fikázta és ugatta le. Anyukám pedig közölte, hogy jó, akkor az lesz, amit ő mond, aztán mint a vénasszonyok (sic!), dohogott magában teljesen komolytalanul amúgy, hogy "nehogymár egy porbafingó döntse el, hogy ő mikor mit eszik". Jóval később anyukám az egyik szobában tett-vett, mikor a másik szobából hüppögést hallott, majd Balázs sírós hangját, amin azt mondta a lefelé görbülő szájával, hogy "úgyis megmondom anyáéknak!", és csorogtak a hatalmas könnyek a hatalmas szeméből lefelé. Anyukámnak persze fogalma nem volt, mi történt, úgyhogy Balázs folytatta is: "Megmondom nekik, hogy azt mondtad, hogy porbafingó vagyok!"
Persze gőze sem volt, mit jelent a porbafingó, de biztos volt benne, hogy valami nagyon-nagyon csúnyát és ott tipródott, hogy vajon mivel érdemelte ki, hogy a Nagyi ennyire nagyon csúnyát mondjon rá. Aztán persze megbeszélték és anyukám elmondta, mi az a porbafingó, de biztos ami biztos, Balázs nyomott nálam egy double-check-et, nehogymár egy vén nyanya megszívassa (Nagyi, puszi innen is :-)) ).

Nincsenek megjegyzések: