2011. július 29., péntek

2

2 nap - ennyit kell még kibírni, hogy jól megölelgethessem Balázst. Gábor a megmondhatója, hogy naponta hányszor fárasztom a vérbe azzal, hogy találgatom, vajon mit csinálhat most Balázs és vajon jól érzi-e magát, nem hiányzunk-e neki, nem bánatos-e, megtalálja-e a hangot a többiekkel, stb-stb.
Hogy eltereljük a figyelmünket, jó kis pörgős hetet dobtunk össze magunknak:
Hétfő - nagybevásárlás az IKEÁ-ban. Nagyon nagy. Lelkesedés
Kedd - megjöttek a bútorok. Összeszerelés, aztán 3,5 óra alvás. IKEA szót hallani sem akarjuk
Szerda - anyukám IKEA bútorainak az összeszerelése, amiket még vasárnap vett meg. Normálisak vagyunk-e kérdés feszegetése. Heveny IKEA-undor
Csütörtök - további IKEA bútorok beszerzése, ezúttal kisebbeké, ezeket mi magunk vittük haza. Lelkesedés. Mostmár biztos, hogy agyunkra ment a gyerektelenség. Én be az ágyba, Gábor még 2 bútort összeszerelt, aztán elfáradt ő is
És a tervek a hátralevő 2 napra:
Péntek - a maradék két bútor összeszerelése, Balázs szobájának berendezése, mojito készítése és lelkes elfogyasztása a teraszon.
Szombat - alvás sokáig, túlzásoktól mentes takarítás, bevásárlás Balázsnak, aztán szeretném végre megmutatni Gábornak a Vapianot, ami egy szuper olasz önkiszolgáló étterem és amilyen pestot ők csinálnak, nem csinál olyat senki. Hónapok óta tervezzük, de nálunk soha semmi nem a tervek szerint alakul. Mozi is szerepel a tervek közt.
Hiányzik ez a gyerek, na!

2011. július 25., hétfő

KRESZ

Südve kommentjéről jutott eszembe:
Balázs az utolsó napközis tábornap óta cseszeget a témával. A következő párbeszéd az elmúlt hét zanzásítása, vannak állandó pontjai, amik mindennap előjöttek, nem nehéz kitalálni, melyek azok:
- Anya, tudod te, hogy biciklizéskor kell-e használni bukósisakot?
- Igen, kell.
- Nem, nem kell. A rendőr bácsi mondta a Közlekedj okosan napon, hogy a KRESZ szerint a bukósisak használata AJÁNLOTT, DE NEM KÖTELEZŐ! Anya, Te vagy a KRESZ?!
- Nem, nem én vagyok a KRESZ.
- Akkor??? Nem kell bukósisak a biciklizéshez!
- Balázs, a KRESZ-nél én nem lehetek engedékenyebb, de lehetek szigorúbb. Pl nem mondhatom azt, hogy nem kell beövezned magad, mert az kötelező. De mondhatom azt, hogy bukósisak nélkül nem biciklizhetsz.
- De miért, anya, te vagy a KRESZ???
- Nem Balázs, de én vagyok az anyád...
- És??? Akkor sem mondhatod, hogy kell, ha a KRESZ és a rendőr azt mondja, hogy nem kell!
- De igen Balázs, mondhatom. A KRESZ azt sem mondja, hogy nem ehetsz meg naponta akármennyi jégkrémet, de ez nem jelenti azt, hogy megteheted.
- De anya!!! Nem érted? Te nem vagy erősebb mint a KRESZ! És a KRESZ azt mondja, hogy AJÁNLOTT! Tehát? NEM KÖTELEZŐ!!!
- Balázs...
- Nem érdekel, akkor is bukósisak nélkül fogok biciklizni és KÉSZ!

Porbafingó

Balázs csütörtök délután - aznap anyukám vigyázott rá, ennek lesz még jelentősége - kérdezte az autóban:
- Anya, a porbafingó csúnya szó?
- Hát nem szép, de nem is olyan nagyon csúnya. Tudod, mit jelent a porbafingó?
- Tudom, kisnövésű.
- Honnan tudod?
- Hallottam.
- De hol?
- Már nem tudom.
- Balázs, a Nagyi nevezett porbafingónak?
- Nem, dehogy!
- Balázs...!
- Igen, ő volt...
- És miért mondta?
- Nem tudom...
- Na, mégis... Összevesztetek?
- Volt egy kis vitázás, de nem vesztünk össze.

Tegnap kérdi anyukám, nem panaszkodott-e Balázs. Hát bizony, de, de elég homályosak a részletek.
Hát az úgy volt, hogy anyukám megkérdezte, mi legyen az ebéd (vagy valami hasonló kardinális dolgot), és bármit mondott, azt Balázs az általunk is jól ismert, bicskanyitogató hangnemben kommentálta, fikázta és ugatta le. Anyukám pedig közölte, hogy jó, akkor az lesz, amit ő mond, aztán mint a vénasszonyok (sic!), dohogott magában teljesen komolytalanul amúgy, hogy "nehogymár egy porbafingó döntse el, hogy ő mikor mit eszik". Jóval később anyukám az egyik szobában tett-vett, mikor a másik szobából hüppögést hallott, majd Balázs sírós hangját, amin azt mondta a lefelé görbülő szájával, hogy "úgyis megmondom anyáéknak!", és csorogtak a hatalmas könnyek a hatalmas szeméből lefelé. Anyukámnak persze fogalma nem volt, mi történt, úgyhogy Balázs folytatta is: "Megmondom nekik, hogy azt mondtad, hogy porbafingó vagyok!"
Persze gőze sem volt, mit jelent a porbafingó, de biztos volt benne, hogy valami nagyon-nagyon csúnyát és ott tipródott, hogy vajon mivel érdemelte ki, hogy a Nagyi ennyire nagyon csúnyát mondjon rá. Aztán persze megbeszélték és anyukám elmondta, mi az a porbafingó, de biztos ami biztos, Balázs nyomott nálam egy double-check-et, nehogymár egy vén nyanya megszívassa (Nagyi, puszi innen is :-)) ).

Akkor mi most itthagyunk Téged

Ezekkel a szavakkal búcsúztam Balázstól a találkahelyen, Gábor pedig teljesen kiakadt. Mármint ezen. Mert ő éppen azon gondolkozott, hogy hogy adja finoman, de egyértelműen Balázs tudtára, hogy mi eljövünk, ő meg marad. És én akkor ilyet szólok. Balázs meg azt mondta, hogy oké, puszi jobbról, balról, integetés, szia anya, szia apa, és elment a "Vénekkel" és még pár gyerekkel. Gábor meg csak hüledezett, hogy én ezt így bele, Balázs puha kis arcába. És hogy ő meg csak simán leokézta, nem állt neki nyafogni.

Egyébként nagyon izgalmas volt már az odaút is, mert egy bizonyos ponttól lufik mutatták az utat. Andris, aki gödöllői, ezért beutitársult hozzánk, elmesélte, hogy tavaly sok lufi ki volt pukkadva, úgyhogy nagyon kell majd figyelni. Szerencsére most a lufik tartották magukat, bár hosszú életet nem jósolok nekik, mivel szinte mindegyik akácra volt kötözve :-)
Odaértünk, ZsuBanya, vagyis Zsuzsa néni már ott volt, két Vénnel egyetemben, akik egyből megtanították Balázsnak a tarzussziai kézfogást. Ezután megkérdezték, hogy szólíthatják, mire ő lazán azt mondta, hogy Bazsi, de inkább Bazs, mert a Botond is úgy szokta. Aztán innentől mi már csak dísztárgyak voltunk, úgyhogy le is léceltünk a címbéli mondat kíséretében. Gábor azóta sem tért magához, én meg nem értem, mi baja, hát ez így pont jó volt :-)
Megjelöltem (még mielőtt valaki azt gondolja, hogy körbepisiltem: nem, hanem itt a posztban, csak nem tudom, miért nem látszik) a helyet is, ahol átadtuk Balázst a Véneknek, minden teljesen titkos, a lakhely, a program, annyit tudunk, hogy kb ugyanide kell majd érte mennünk.

2011. július 21., csütörtök

Fimota tábor

Hétfőn kezdődik Balázs első "ottalvós" tábora, a Fimota szervezésében. Mi Gáborral nagyon izgulunk, Balázs egyelőre nem akarja ezt a dolgot, ezért nagyon nem is mondjuk neki, mert minél jobban tudatosul benne, annál jobban fog stresszelni és idegenkedni a tábortól, ami pedig - több szülő és Zsuzsa néni egybehangzó állítása szerint - olyan élmény, amire a gyerekek nagyon sokáig emlékeznek és a tábor végén már tudják, hogy jövőre újra menni akarnak. A másik, hogy mi sem sokat tudunk a táborról, éppen azért, hogy meglegyen a rejtély, a misztikum a gyerekeknek. Neki viszont - teljesen jogosan - csomó kérdése van/lenne.
Magyarul, tudja ő, hogy lesz a tábor és hogy most lesz, de szándékosan nem napi téma otthon. Kíváncsi vagyok, hogy ehhez képest mit szól majd hozzá :-)

2011. július 16., szombat

Napközis tábor

Méltó véget ért a 4 hét napközis tábor. Balázst az újonnan begyűjtött barátja pofon vágta, a tanító néni, aki kérdéseimre a "nem tudom anyuka, nem láttam az esetet, mert az íjászokkal voltam" választ adta, később már tisztán emlékezett rá, hogy Balázs kezdte, ja, ez a tanító néni tanítja a németet, amiből Balázs úgy teljesített, ahogy, nyilván nem elfogult Balázzsal szemben, aki a nagy igazságérzetével már zokogva bizonygatta (nagyon-nagyon utál mások előtt sírni), hogy ő Tomival nem csinált semmit, mire a tanító néni a "nem szép dolog hazudni" válasszal próbálta meg lezárni a vitát, csak épp ott voltam én is és hozzátettem a saját kis "ahogy verekedni sem" meglátásomat. A tanári elfogultságról alkotott sommás véleményemet pedig magamban tartottam.
Ezután megtaláltam a táskájában a beleborult fél liter joghurtot (Gábornak vettem, benne felejtettem, de direkt  üzentünk a tanárokkal, hogy mielőbb egye meg), az úszás cuccában pedig az elszakadt papucsát, amit pár hete vettünk, felforgatva az egész boltot, hogy találjunk 38-as fiú papucsot. Ennyit az elmúlt négy hétről...

Jövő hét ingajárat, Balázs a hét nagy részében Nagyival lesz, egy-egy nap pedig velünk. Utána ottalvós tábor, életében először, aztán 2 hét Mama, onnantól pedig hármasban nyomjuk a vakációt.

Nyár lévén lecsökkentek a követelmények és így Balázs feszültsége is, viszont megnőtt a mi toleranciánk, ami egyből magyarázat a blog ellaposodására. Letöltöttem egy autizmus kérdőívet, miután hetekig szemeztem vele. Lassan elkezdem kitölteni, 45 oldalas, szóval elleszünk vele egy ideig. Még mindig nem tudom, hogy akarom-e én ezt.

2011. július 2., szombat

Testhő

Balázsnak van egy nagyon fura tulajdonsága: amint elalszik, nagyon-nagyon felmelegszik a teste. Amikor még nem alszik, de már nagyon álmos, már akkor érezni, hogy nemsokára aludni fog, mert rántottát lehet sütni a bőrén, olyan meleg. Ezt egyébként Gábortól örökölte, ő is ugyanilyen már gyerekkora óta.
10 perccel ezelőtt ejtettük meg a szokásos, lefekvés előtti Balázspuszilgató utunkat és elbeszélgettünk róla, hogy még takarón át is süt a meleg húsa és Gábor felvetette, hogy vajon mit mondana erről egy orvos, mi ennek az oka. Én azt mondtam kapásból, hogy tőle örökölte, genetika, de ő mégiscsak kíváncsi volt, mondván, csak van valami oka.
Mondtam, üsse be a Google-ba, hogy alvás, testhő, biztos ad találatot. Adott is; egytől egyig mind azt írta, hogy alvás közben esik a testhő, nem emelkedik. Jó, akkor üssük be angolul, hátha értelmesebbet is találunk. Félig viccesen megjegyeztem, hogy egyébként nem lennék meglepve, ha ez is valami elcseszett ADHD-tünet lenne.
Ezekután Gábor begépelte a google-ba a sleeping body temperature szavakat és a harmadik találat ez lett :-))
Persze, ez egyetlenegy találat és meglehetősen kérdőjeles, csak vicces, hogy komolytalanul felvetem, hogy hátha ez is az, erre pont egy ilyen találatot kapunk :-)