2011. június 9., csütörtök

Méltó befejezés

Felhívott 4 előtt pár perccel a logopédus, hogy Balázs nem jelent meg a szokott időben. Bosszankodtam egy sort, mert el akartunk rendesen búcsúzni a nyári szünetre, meg nem mellesleg elbuktunk néhány ezrest, de különösebben nem ijedtem meg, gondoltam, felhívom A. nénit, csak úgy, biztos ami biztos, hogy ugye ott van Balázs és csak elfelejtett elindulni, nem pedig útközben történt vele valami. A néni viszont kinyomott. Küldtem egy sms-t, semmi válasz. Hívtam Balázst, hangposta. Mire elértem az Üllői útról az Oktogonig, már enyhén idegbeteg voltam, ezért felhívtam Gábort és megkértem, nyomozza már ki a suli telefonszámát és hívja fel őket.
Az M3 kivezetőjén hívott vissza. A takarítónő vette fel a telefont hosszas csörgés után, ő kiabált A néninek, hogy szaladjon gyorsan; szaladt is. Volt húbasszusozás, mert a logopédus, hát az bizony elfelejtődött. Először az volt a védekezés, hogy utolsó nap, nem gondolta senki, hogy lesz logopédia, aztán jött az, hogy dehát mi beszéltünk ma és nem mondtam, hogy lesz logopédia. Persze, és azt sem mondtam tegnap, hogy Balázs ma megy iskolába, mégsem lepődött meg senki, hogy ennek ellenére mégis ment ma iskolába. Minden kedden és csütörtökön van logopédia, Balázs nem használhatja a mobilját, gondolom, nem teljesen abszurd az az elvárás, hogy innentől oldja meg az iskola az útnak indítást. Mindegy, Balázs ott van, tehát nem esett baja, a többi le van tojva.
Mikor az iskolába értem, jött A néni szabadkozva, én pedig biztosítottam, hogy semmi baj, igazán, de addigra már újabb verziók jöttek: dehát Balázs állította, hogy nem lesz logopédiája... Dehát nincs is itt a logopédia cucca... A telefonja sincs itt... Komolyan hülyén éreztem magam, mert bár kilógott as lóláb a félórával azelőtti mentegetőzés vs nincs is logopédia cucca és tulajdonképpen a mi hibánk verzió közti ellentmondás miatt, azért eléggé úgy jött ki, hogy tényleg mi vagyunk a hülyék. Aztán kinyitottam a táskát és elsőként a logopédia cucc szúrt szemet, másodikként pedig a telefon. Itt azért már komolyan pipa lettem. Ilyen ócska kifogás, ráadásul kvázi Balázs szeleburdisága mögé bújva! Pedig nem úgy mentem be, hogy most valakinek a fejét veszem, hát miért nem lehet annyinál megállni, hogy bocs, elfelejtettük, ez van? Miért kell ez a kis presztízs játszma? Kb 3 percig éreztem magam hülyének, utána pedig igazán mérgesnek, ez most tényleg jó volt valamire?
Nem vagyok mostmár mérges, csak egyszerűen nem értem. Én ha hibázom és rájövök, egyszerűen elnézést kérek, aztán lépek tovább (Gábor kivétel ez alól, mert vele jó dolog értelmetlen vitákat folytatni arról, hogy ki hagyta a papucsot az útban), egyáltalán semmi de semmi gondot nem okoz beismerni, hogy béna voltam. Akkor másnak miért kell ezeket a köröket lefutnia és közben saját magát aláznia azzal, hogy hülyének néz valakit, aki nem hülye?

3 megjegyzés:

á írta...

miért? azért, mert hülye. (már bocs)


ez azért tényleg undorító, szegény gyerek minden áldott nap megküzd a dolgaival, aztán gyanítom lassan már ő is elhitte, hogy az ő hibája. sajnálom.

Annus írta...

Ajánlom majd figyelmedbe a ballagássos versmondós posztomat...

Gabi, Berlin írta...

Hát ja. A hülyének nézéstől nekem is felforr az agyvizem.