2011. június 7., kedd

Mai szívinfarktus kipipálva

Minden kedden és csütörtökön 15:30-ra logopédiára kell mennie Balázsnak. Ezt úgy szoktuk kivitelezni, hogy felhívom 15:10 körül és közlöm, hogy menés van. Újabban, amióta megszigorították a mobilhasználatot, nem tudom elérni, A néni szokta indítani.
Ma is 15:00-kor felugrott az emlékeztető és épp azon gondolkoztam, hogy hívjam Balázst vagy ne, amikor láttam, hogy ő hív engem. Felvettem, hallottam a zajból azonnal, hogy már az utcán van. Aztán a következő pillanatban belezokogott a telefonba. Állj. Gyerek az utcán, keservesen, megállíthatatlanul zokog.
Mi történhetett? Elütötte egy autó. Nem, ne gondoljunk egyből a legrosszabbra, meg akkor nem is ő hívna. Akkor kirabolták. Akkor nem lenne nála telefon. Akkor mégiscsak elcsapta egy autó.
Míg ezen kattogott az agyam, ő csak zokogott, úgy, hogy megszólalni sem bírt. Itt már nem bírtam tovább, hisztérikus hangon belesüvöltöttem a telefonba, hogy: MI TÖRTÉNT?!?! Sehemmi, brühhű-ühhű, csak-ühhű-ühhű! Nem borzolok idegeket, hosszas zokogás és faggatózások után kiderült, hogy pont akkor kellett logopédiára indulnia, amikor A néni elindította Az utolsó léghajlító című filmet és azt most ő nem nézheti meg. Megígértem neki, hogy megpróbáljuk megszerezni és itthon megnézheti, valamint megpedzettem, hogy megszereztem az Angry Birds Nokiás változatát, erre hálásan a fülembe zokogta, hogy kössszönöhöm anyaaaaa! Mit lehet erre mondani? Helyértéken kezeli a dolgokat. Angry Birds simán üti a pillanatnyi bánatot :-))

1 megjegyzés:

Gabi, Berlin írta...

B+
Hogy tudtad megállni, hogy meg ne öld? :-DDD