2011. április 20., szerda

Magyarázom a bizonyítványt...

A tegnapi poszt és az arra érkező kommentek kívánnak némi magyarázatot.

Az iskolaváltást átrágtuk minden oldalról (a mi jelen esetben mi Gáborral, pszichológus, pszichiáter, logopédus), és abban maradtunk, hogy a negyedik osztályt még mindenképpen megcsinálja Balázs itt, közben lekáderezem a leendő felső tagozatos osztályfőnökét és meglátjuk. Hogy miért döntöttünk így, azt megpróbálom fontossági sorrendben felsorolni:
- Balázs beilleszkedett, az osztálytársai többsége elfogadja, szereti
- minden iskola lutri, semmi, de semmi garancia arra, hogy egy másik iskola jobb lesz neki
- Zs néni visszajön szeptemberben, ez már biztos
- B néni azóta nem bántotta Balázst, bántott viszont sokmindenki más gyereket, sajnos ilyen, tenni nem lehet ellene, mert szélmalom-harc. Ki kell bekkelni ezt a másfél hónapot, ami még hátra van
- összesen két szóbajöhető iskola van a térségben, ebből az egyik ideális lenne, de oda csak nevtan javaslatra vesznek fel gyerekeket és a nevtan szerint Balázs prímán integrálható a jelenlegi iskola oktatásába; a másik suli egyházi, nagyon poroszos, felejtős. A helyi montessorit nem említem meg, mert annyit sem érdemel

Nem tudom feladni a munkámat és otthon maradni, egyszerűen nem megy. Ez nemcsak elhatározás kérdése. Én tavalyelőtt is kishíján bekattantam otthon és nem ez az, amire Balázsnak szüksége van, ő nem szenved hiányt sem szülői jelenlétben, sem fejlesztésben (a többi dolog, pl szeretet evidens, tehát nem fogom külön felsorolni). A munkaidőm szükség esetén a végletekig rugalmas, a külföldi utak nem jók ugyan, de olyankor Gábor használja ki a munkaideje rugalmasságát. Ez az egyetlen dolog (a kávén kívül), amiről nem tudok lemondani. Önző vagyok nyilván, bárki hozzámvághatja ezt, aki végigmegy mindazon, amin én végigmentem és itt nemcsak Balázsra gondolok. Szeretek dolgozni, szeretek felnőttek között lenni, szeretem az érzést, hogy a munkanap végén már hiányzik Balázs, nem pedig elegem van belőle.

A tesztek készítésekor Balázsban nem volt Ritalin, ráadásul jó részük (a beszédértés kivételével) délután készült, fáradtan, tehát az eredmények nem feltétlen az iskolai teljesítőképességét tükrözik. Ez persze nem mentség, ettől nem lesz kisebb súlyú a probléma, csak leírtam a tisztánlátás kedvéért.

Ami jelenleg a legeslegnagyobb baj, az a beszédértés, beszédészlelés. Erre kell a legjobban összpontosítani most. Végre kapunk javaslatot tantárgyi felmentésre németből és a magyar szövegértés dolgozatok osztályzatainak figyelmen kívül hagyására, így legalább nem frusztrálódik. Ezen kívül a javaslatban szerepel, hogy engedjék őt nyomtatott kisbetűkkel írni és néha elhagyni az osztálytermet. Otthon nagyon keményen ráfekszünk a fejlesztésre, mert sajnos nem mindig sikerül őt együttműködésre bírni és olyankor lehetetlen rávenni a logopédia gyakorlásra. A suliban kapott házit elfogadta úgy, mint kötelezőt és soha el nem felejthetőt, de a logopédia ugye sulin kívüli elfoglaltság és sajnos ennek megfelelően is kezeli.

Hát persze, hogy felállunk és megyünk tovább, eddig meg sem álltunk, jól esett most pihenni egyet, mielőtt tovább mennénk.
Kérdeztétek többen az autizmust; erről már írtam korábban, az ADHD-sok viszonylag nagy részének vannak autisztikus tünetei, ezek közül talán a leggyakoribb a ragaszkodás bevett szokásokhoz (hiperaktív gyerekeknek az egyetlen biztos pontot a szabályok jelentik: 7:00-kor vacsora, 7:30-kor fürdés, 8:00-kor mars az ágyba). Szintén gyakoriak az ilyen gyerekeknél az ok nélküli kiakadások is, pl mert a kenyéren nem 5 karika uborka van. Balázsnál ezek az autisztikus tünetek kifejezettebbek és a társuló beszédészlelési zavar csak tovább erősíti a vele foglalkozó szakemberek gyanakvását, mert a verbális szegényesség szintén egy nagyon jellemző tünete az autista gyerekeknek.
Egyáltalán nem ejtene kétségbe, ha kiderülne, hogy Balázs autista. Ő attól még egy ugyanolyan imádnivaló bohóc lenne, csak más címke lenne a homlokára ragasztva. Már rég nem érdekelnek a címkék (sokáig érdekeltek).

Balázs egyébként a tavaszi szünetet tölti éppen Sopronban, nagyon jól érzi magát a Mamával és hallani sem akar rólunk :-)

17 megjegyzés:

Katalin írta...

Panni,
lehet, hogy megfoghatatlan a kérés, de ha mégsem és valamikor lenne energiád, kedved írni róla, szívesen olvasnék arról, hogy hogyan jutottál el odáig, hogy TÉNYLEG ne érdekeljenek a "címkék". Én elvben már rendkívül bölcs vagyok, de a hétköznapokban igenis sok minden fáj.
(Nagyon szívesen olvasom a posztjaidat, a praktikus infókon túl nagyon jó gondolatébresztők. :)

Kata

Annus írta...

Panni, pont azt akartam írni, hogy ..ha nem derül ki az asperger gyanú, akkor is baro,mi nehéz lett volna megvívni a csatákat. Ez "csak" egy címke. Ettől függetlenül igenis lesznek barátai, lesz párja és boldog ember lesz. Idővel majd megtanulja kezelni a dolgokat.

Panni írta...

Kati, nem is tudom, mindig úgy voltam vele, hogy jobb biztosat tudni, legyen az akármilyen rossz. Amikor Balázsnál kiderült valami új, sosem akartam tudni, nem tudom, talán hogy ne kelljen szembenézni vele, tudod, amit nem tudok, az nincs... Végül persze mindig megjött a jobbik eszem. 3-4 éve billent át a dolog valami megszállottság-szerű izébe, hogy én pedig addig nem nyugszom, amíg meg nem találom a megoldást Balázs problémáira. Azóta már nem érdekel, mi a diagnózis, csak az, mit kell csinálnunk, hogy javuljon a helyzet.

Annus, igen, a tünetei megvannak, az, hogy ADHD-nak vagy ASD-nek becézik a dolgot, teljesen lényegtelen.

á írta...

belőled merítek néha erőt. csak idejövök és olvasgatlak. régi posztokat, új posztokat.

bár én mindig szembenéztem a dolgokkal, nem vagyok egy halogatós fajta (ilyennek születtem), de a biztatás - akárhonnan is jön - mindig jól esik az embernek.

szóval kitartás :)

Panni írta...

Aranyos vagy, köszönöm, és igen, jól esik a biztatás :-)

sudve írta...

Én a munka részhez szólnék hozzá. Valahogy bennem egy percre sem merült fel, hogy neked ott kéne hagynod a munkádat. Hiszen Balázs alkalmas arra, hogy suliba járjon... nyilván meg kell találni azt, ami neki / nektek a legjobb, lehet, naivitás, de talán nem lehetetlen küldetés ez mégsem. Nem gondolom, hogy jót tennél magatoknak, ha otthon maradnál vele. Mert mégis, meddig? És utána?? Szerintem nem lenne jó ötlet.

Nessy írta...

Mindig rossz és rosszabb közül kell választani:) Miért??? Azt hiszem ,erre nincs válasz, csak, mi AKARJUK megtalálni a választ. EZ van! :)

Nessy írta...

Panni, itt nem fejeztem be, nem értem, miért vágta le a végét.
Azt írtam, szeretlek Benneteket ismeretlenül is! Szerintem beszélgethetnénk;) Volna miről és miért! Szeretlek! Ildikó

Annus írta...

Panni...teljesen okés, hogy dolgozol és nem is merül fel benned az, hogy otthon maradj...miért is kellene??! Balázs csinálja a sulit, max. valami fejlesztést még megbeszéltek és az élet megy tovább. El fogja végezni az iskolát és majd megállja a helyét.

zso írta...

az iskolánk falujában a 8 osztályosban van egy "folytatásos" suli, ötödiktől és oda nem csak tőlünk vesznek fel gyerekeket. Valamint a legközelebbi városban van egy sima 8 nosztáloys, ahol külön logopédiai osztály is van .

Panni írta...

Hát komolyan, olyan rendesek vagytok! Tényleg, mindenki, köszi Nektek!!!

Móni írta...

Kitartás Panni!
Engem sem érdekelnek a cimkék, de érdekérvényesitésnél jól jönnek. Most vagyok túl egy nagy nehéz harcon, hogy ne kelljen magántanulóvá válnia a középső fiamnak, és most van folyamatban nála is az asperger vizsgálat. De nem változtat az életünkön bármi is lesz az eredmény, csak tudni szeretném, hogy jobban segithessek neki.Sokat gondolok rátok!

Panni írta...

Móni, igen, olyankor jönnek jól a címkék, amikor harcolni kell a fejlesztésért, stb.
írhatnál bővebben is a kálváriátokról a középsővel, nagyon kíváncsi vagyok! Az iskola szólt be?

Móni írta...

Elég hosszú történet, de igen az iskola akart megszabadulni tőle nyolcadikban, három hónappal év vége előtt. Ha gondolod e-mailban megirom, de nem látom a te cimedet. Az enyém monettino@gmail.com

Annus írta...

Móni, kár, hogy nem írsz blogot...azt hiszem, hogy tanulhatnánk Tőled..

Panni írta...

Móni, küldtem mailt!
És csatlakozom Annushoz :-)

Móni írta...

fontolgatom a blog irást, csak nem vagyok számitógépből túl jó, és még nem néztem utána hogyan is kéne neki kezdenem... :)