2011. március 5., szombat

Belekezdek

Aztán legfeljebb nem ma fejezem be :-)
Tehát hivatalosak voltunk A BIZOTTSÁG elé. Elképzelni nem tudtam, mit kell majd csinálni ott, mert csomóan írtatok tapasztalatokat, de kb ahányan, annyifélét. Azt tudtuk, hogy az ötéves státuszt feltétlen meg kell csináltatnunk, mert rajta volt a behívón is, hogy anélkül bizony ránk se néznek. Persze ötéves státusz sehol, hosszas utánajárások után - miközben nekünk szegeződött a kérdés is, hogy miért kerültük meg az iskolát az SNI vizsgálati kérelmünkkel - a gyerekorvossal, aki hétévesen látta Balázst először, meghasaltuk (fejkörfogat ötévesen, hm...). Na ez volt az a papír, amit egyáltalán nem kértek pénteken, elő sem került a táskámból.
10:30-ra voltunk hivatalosak, de tudtuk, hogy érkezési sorrendben megy, így Gábort befuvaroztuk kilencre, letettük az autót a cégnél és átsétáltunk, kb 9:30-ra ott voltunk. Balázsnak semennyit nem kellett várnia, talán csak annyi lehetősége volt unatkozni, amíg tőlem felvették az anamnézist. Ez négyszemközti beszélgetés volt, kérdezték, mit várunk ettől a vizsgálattól, elmondtam, hogy az iskolától szeretnénk jobb együttműködést, vagy ha   tudnak javasolni Balázs számára megfelelőbb iskolát, akkor azt is köszönettel vesszük.
Nagyon meglepődtek a Beszédvizsgáló elutasító levelén, itt volt egy kis fikázás is. Felmerült az autizmus, de később a jó nyelvtan eredmények, az intelligencia-tesztek és az általános pszichológiai vizsgálat ezt tulajdonképpen kizárták. Szóba került a gyógyszerszedés és -váltás, itt igyekeztem nagyon diplomatikusan körülírni a történéseket, a nő viszont így foglalta össze egy mondatban: aha, szóval felmerült egy kis gyógyszer-lobbi... Hát igen, ennél konkrétabban aligha lehet megfogalmazni.
Miután én végeztem, Balázs ment be ugyanehhez a nőhöz, beszélgettek mindenféléről (Balázsból  semmit nem tudtam kiszedni, a nő pedig az idő rövidsége miatt csak a benyomásait mondta el), ott már tudni lehetett, hogy SNI papír lesz ebből. Nagyon tetszett nekik a Geronimo Stilton könyv, amit Balázs olvasgatott, el is kérték, lelkendeztek, hogy mennyire ötletes és mi mindent fejleszt, hát hurrá, ilyen jófejek vagyunk :-)
Végül 1 körül végeztünk, elnézést kértek a hosszú vizsgálat miatt, nekem igazából nem tűnt hosszúnak, Balázs sem érzékelte, mert végig feladathelyzetben volt. Szegénykém, úgy jött ki a pszichológustól, hogy "pfffff, nem bírtam tovább..." Kiscica, olyan büszke voltam rá, hogy így végigcsinálta!
Nem győzzük újra és újra megcsodálni azt, ahogy viszonyul az élethez: a figyelemzavara miatt a világ egy kis káosz neki, iszonyat erőfeszítés odafigyelnie a dolgokra; a beszédértése miatt ez hatványozódik, ráadásul játékhelyzetben is duplán oda kell figyelnie, különben nem érti, mi történik; ezekkel a kehékkel kell beilleszkednie és megfelelnie az elvárásoknak; és basszus, sikerül neki! Mekkora erőfeszítés lehet ez, milyen iszonyat feszültség lehet, ami összegyűlik benne délutánra (mondjuk ezt van szerencsém mérhető formában megtapasztalni nap mint nap :-) ) és akkor hogy teljesítene, ha nem eleve hendikeppel indulna??
Így zajlott a vizsgálat, el kell mondanom, hogy mindenki maximálisan pozitívan állt hozzánk, nem túlozták és nem bagatellizálták a dolgot,  megértőek voltak és segítőkészek. A tegnap kézhez kapott eredményből és a szakvéleményből is kap a Beszédvizsgáló, tehát nem nekünk kell megint köröket futnunk, hanem a Dohány utca hivatalból megkeresi őket, ami azért nagyon nagy könnyebbség.

Balázs kitartását és ügyességét gigantikus sültcsirkecombbal és krumplival ünnepeltük, és kapott egy méretes nyalókát is. Ezután még a szemüvegét is megcsináltattuk, aminek a szára töve valahogy elferdült (Balázs magyarázata a Vision Expresszes nőnek: az egyik gyerek elferdítette, én nem értem, hogy lehet ilyen hülye egy gyerek).
Mivel tegnap házassági évfordulót ünnepeltünk (Bock Bisztró még mindig megalájk), fent aludtunk anyukámnál, Balázs már az estét is ott töltötte, míg mi vigadtunk (szerencsére a vacsorát nem hiúsította meg a nyavalyám, mondjuk pont feleannyit tudtam megenni mint akartam, és később ez is túl soknak bizonyult), az is igazi jutalom volt neki, imád Nagyinál aludni. Ma szülinapi buliba volt hivatalos a csemete, most is épp ott van, délelőtt még beszereztük az ajándékokat, ebédeltünk, hajat vágattunk, és már el is jött a buli ideje. Azóta Gábor is lelécelt, úgyhogy most hirtelen rámszakadt egy csomó szabadidő és 2 liter bio zöldséglé :-)

Nincsenek megjegyzések: