2011. február 22., kedd

Zombi

Ajjaj, micsoda baj, mondaná erre Geronimo Stilton. Balázs, az én feleselős, szemtelen, semmitől sem félő vagány kölköm tegnap este áthívott a szobájába. Ez megszokott dolog, mindennap eljátssza, anya gyere ide, csak mondok valamit, öööö, ja semmi, elfelejtettem, ja igen, megvan, nagyon szeretlek és szomjas vagyok, rosszat álmodtam (lefekvés után 1 perccel, olvasás közben), stb-stb, mindig ki bír találni valami ellenállhatatlant, én pedig igyekszem leszoktatni erről, pl úgy, hogy mindig késleltetéssel megyek át.
Tegnap Gábor ment be hozzá, mikor engem hívott, aztán jó 5 perc után jött szólni, hogy Balázs rosszat álmodott és nagyon el van kámpicsorodva. Némi anyázás után nem túl sietve átmentem, ahol Balázs előadta, hogy nagyon-nagyon rosszat álmodott és muszáj átjönnie közénk. Próbáltam lepattintani, de nagyon makacsul kitartott amellett, hogy rosszat álmodott. Kértem, mondja el, mit, ez általában le szokta buktatni. Most viszont sírós hangon azt mondta, hogy nem meri elmondani, mert nem tudom megvédeni. Nekem itt kattant be a Strattera megvonásos delíriumos gondolat és miután hiába faggattam, egyre kétségbeesettebben mondta, hogy rettenetesen félelmetes, nem meri elmondani, kezdtem komolyan aggódni és átvittem a hálóba, leültettem az ágyra és Gáborral kifaggattuk.
Valami kretén idióta kölök napköziben megmutatta neki telefonon azt a videot, amiben megy egy autó szép hegyes-völgyes tájon, kanyargós úton, és egyszercsak ebbe az idillbe berobban egy full screen visító zombi képe. Tehát nem álmodott, csak ettől a képtől nem tudott szabadulni szegényke. Mikor ezt elmesélte, már zokogott, vigasztalhatatlanul, ömlöttek a könnyei és teljesen odavolt, hiába öleltük, simogattuk, nyugtatgattuk. Elmagyaráztuk neki, hogy zombik nincsenek és ezeket a filmeket beteg emberek találták ki és ezért veszélyes az Internet (erre válasz: anya, tiltsd le az Internetet, nem akarok soha többet netezni!!! Nem mintha bármi esélye lenne neki a neten ilyen filmekre bukkanni) és vannak olyan emberek, sajnos gyerekek is, akik szeretnek ilyeneket nézni, de neki nem kötelező.
- dehogynem, anya, hát mit mondjak, ha azt mondják, hogy nézzem meg ezt a videot?!
- ha ez a gyerek mégegyszer videot akar neked mutatni, akkor mondd azt neki, hogy hagyjál békén az idióta videoiddal, nem akarom látni őket.
- de anya, én nem merek így beszélni a többiekkel... - (bezzeg anyáddal bírsz, mi, büdös kölke!)
- akkor csak mondd azt, hogy bocs, de nem érdekel.
- de ha jön utánam és olyan sokáig és szépen kér, hogy nem tudok neki ellenállni? - (hm, pont ahogy Te szoktad velünk :-) )
- Balázskám, a suliban neked kell megvédeni magadat, nem állhatunk ott melletted...
- de én nem tudom megvédeni mahagahamahat - és megint sírt.
Száz szónak is egy a vége, hosszas győzködés után kezdte elhinni, hogy a világban bizony ilyen dolgok is vannak, de zombik ugyanúgy nem léteznek, ahogy vámpírok sem, elmeséltem, hogy én anno hétévesen E.T.-től féltem, nem mertem közel menni az ágyamhoz, mert attól féltem, hogy ott van alatta és megfogja a lábamat, ezért sokáig nekifutásból ugrottam be az ágyamba. Adta magát a kérdés, hogy who the fuck is E.T., néztünk róla képeket és kiderült, hogy nem is ijesztő, tehát én sokkal nyuszibb voltam mint ő. Szép lassan megnyugodott, ivott egy pohár vizet és sarkig kitárt ajtó mellett hajlandó volt az ágyába feküdni. Meséltünk neki vicces videokat, kértük, hogyha ez a kretén zombi kép megint eszébe jutna, gondoljon ezekre a viccesekre. Amikor kimondtuk a zombi szót, feljebb húzta magán a takarót és kérte, hogy ki ne mondjuk többet. Az egész kölök el volt bújva, csak két nagy ijedt, bátor szem pislogott ki a takaró alól. Nagyon sokáig fenn volt még, néha behívott minket egy kis bátorításért, de alapvetően már jól volt. Végül úgy aludt el, hogy megkért, simogassam sokáig (sic), de akkor már félig aludt és ahogy simiztem, szépen teljesen bealudt.

Nincsenek megjegyzések: