2011. február 4., péntek

Olyan hülye vagyok!

Most először Balázs olyan dolgot kapott ajándékba, amit ő kért, nem volt meglepetés, nem volt találgatás. Mivel elég nagy ajándék, előre megbeszéltük vele, hogy csak úgy lehetséges, ha közösen kapja a nagycsaládtól (mi, nagyszülő, nagybácsi). Nagyon örült, hogy egyáltalán, bárhogyan lehetséges és várta a tegnapot. Örült is neki nagyon, de hazafelé az autóban eltört a mécses: ő nem is kapott semmit sem a Nagyitól, sem tőlünk, sem Zoliéktól, ő csak egy ajándékot kapott Olcsitól (az ajándékot a nyolcéves unokatesója adta át neki). Magyaráztuk, hogy ez nem igaz, ezt közösen adtuk, ahogy az meg volt beszélve. De ő más ajándékokra is gondolt és azokat nem kapta meg. És megértette ő az eszével, hogy ezt közösen vettük neki és azt is, hogy ez volt megbeszélve és ő kérte, mégis vágyott meglepetésre is.
Tanulópénz minden részről megfizetve, a szülinapi ajándék pedig meglepetés lesz.

2 megjegyzés:

Annus írta...

Megértem Balázst, legalább tanultál belőle..Meglepinek mindig kell lennie..én még a 20 évesemnek is úgy vásárolok ajándékot, hogy azt, amit szeretne és még kitalálok valami kis apróságot, amiről nem tud.

Panni írta...

Én is így szoktam, de gondoltam, ez csak egy névnap... És már nagyfiú... Hát tévedtem.