2011. február 28., hétfő

Milestone

Balázs mától újra Ritalint szed! Emlékszik rá és nagyon szereti, mert pici és könnyű lenyelni :-)

2011. február 23., szerda

Könyvajánló

Fodorné Földi Rita: Hiperaktivitás és tanulási zavarok
"Könyvünkben elsősorban a szakemberek számára kívánjuk összefoglalni a gyermekkori hiperaktivitás tüneteit, a kialakulás okait és egy hazai vizsgálat eredményeinek összefoglalásával a lehetséges fejlesztési és terápiás lehetőségeket."


Fodorné Földi Rita: A hiperaktivitás organikus és lelki háttere
"A gyermekek fejlődését, iskolai teljesítményét, társas kapcsolatait befolyásoló mentális betegségek közül a hiperaktivitás a legismertebb és talán a legelterjedtebb kórkép. Ebben a könyvben a szerző a probléma személyiségfejlődéssel kapcsolatos oldalát is feltárja."


Mark Selikowicz: ADHD a hiperaktivitás-figyelemzavar tünetegyüttes
"Az iskolás korú gyermekek tanulási és magatartászavarának egyik leggyakoribb oka az ADHD (Attention Deficit and Hyperactivy Disorder), magyarul a hiperaktivitás-figyelemzavar tünetegyüttes."


Simon Orsolya: Beszédészlelés és beszédmegértés (anyanyelvi és idegen nyelvi vonatkozások)
"A kötet a beszédpercepció mechanizmusa általános elméleti modelljét felhasználva empirikus adatok segítségével elemzi az anyanyelvi (magyar) és az idegen nyelvi (angol) dekódolási folyamatok közti kapcsolatot."


Gombosné Németh Adrienne: Rész-Kép
"Részképesség-zavarok megelőzése, korrekciója óvodásoknak"

2011. február 22., kedd

Szusszanás

Durva a gyógyszermentes élet, nagyon durva, most is csak azért írok, hogy megosszam a nagy hírt, ma jött a levél: március 4-én 10:30-ra hivatalosak vagyunk a Dohány utcába, a Bizottság elé!

Zombi

Ajjaj, micsoda baj, mondaná erre Geronimo Stilton. Balázs, az én feleselős, szemtelen, semmitől sem félő vagány kölköm tegnap este áthívott a szobájába. Ez megszokott dolog, mindennap eljátssza, anya gyere ide, csak mondok valamit, öööö, ja semmi, elfelejtettem, ja igen, megvan, nagyon szeretlek és szomjas vagyok, rosszat álmodtam (lefekvés után 1 perccel, olvasás közben), stb-stb, mindig ki bír találni valami ellenállhatatlant, én pedig igyekszem leszoktatni erről, pl úgy, hogy mindig késleltetéssel megyek át.
Tegnap Gábor ment be hozzá, mikor engem hívott, aztán jó 5 perc után jött szólni, hogy Balázs rosszat álmodott és nagyon el van kámpicsorodva. Némi anyázás után nem túl sietve átmentem, ahol Balázs előadta, hogy nagyon-nagyon rosszat álmodott és muszáj átjönnie közénk. Próbáltam lepattintani, de nagyon makacsul kitartott amellett, hogy rosszat álmodott. Kértem, mondja el, mit, ez általában le szokta buktatni. Most viszont sírós hangon azt mondta, hogy nem meri elmondani, mert nem tudom megvédeni. Nekem itt kattant be a Strattera megvonásos delíriumos gondolat és miután hiába faggattam, egyre kétségbeesettebben mondta, hogy rettenetesen félelmetes, nem meri elmondani, kezdtem komolyan aggódni és átvittem a hálóba, leültettem az ágyra és Gáborral kifaggattuk.
Valami kretén idióta kölök napköziben megmutatta neki telefonon azt a videot, amiben megy egy autó szép hegyes-völgyes tájon, kanyargós úton, és egyszercsak ebbe az idillbe berobban egy full screen visító zombi képe. Tehát nem álmodott, csak ettől a képtől nem tudott szabadulni szegényke. Mikor ezt elmesélte, már zokogott, vigasztalhatatlanul, ömlöttek a könnyei és teljesen odavolt, hiába öleltük, simogattuk, nyugtatgattuk. Elmagyaráztuk neki, hogy zombik nincsenek és ezeket a filmeket beteg emberek találták ki és ezért veszélyes az Internet (erre válasz: anya, tiltsd le az Internetet, nem akarok soha többet netezni!!! Nem mintha bármi esélye lenne neki a neten ilyen filmekre bukkanni) és vannak olyan emberek, sajnos gyerekek is, akik szeretnek ilyeneket nézni, de neki nem kötelező.
- dehogynem, anya, hát mit mondjak, ha azt mondják, hogy nézzem meg ezt a videot?!
- ha ez a gyerek mégegyszer videot akar neked mutatni, akkor mondd azt neki, hogy hagyjál békén az idióta videoiddal, nem akarom látni őket.
- de anya, én nem merek így beszélni a többiekkel... - (bezzeg anyáddal bírsz, mi, büdös kölke!)
- akkor csak mondd azt, hogy bocs, de nem érdekel.
- de ha jön utánam és olyan sokáig és szépen kér, hogy nem tudok neki ellenállni? - (hm, pont ahogy Te szoktad velünk :-) )
- Balázskám, a suliban neked kell megvédeni magadat, nem állhatunk ott melletted...
- de én nem tudom megvédeni mahagahamahat - és megint sírt.
Száz szónak is egy a vége, hosszas győzködés után kezdte elhinni, hogy a világban bizony ilyen dolgok is vannak, de zombik ugyanúgy nem léteznek, ahogy vámpírok sem, elmeséltem, hogy én anno hétévesen E.T.-től féltem, nem mertem közel menni az ágyamhoz, mert attól féltem, hogy ott van alatta és megfogja a lábamat, ezért sokáig nekifutásból ugrottam be az ágyamba. Adta magát a kérdés, hogy who the fuck is E.T., néztünk róla képeket és kiderült, hogy nem is ijesztő, tehát én sokkal nyuszibb voltam mint ő. Szép lassan megnyugodott, ivott egy pohár vizet és sarkig kitárt ajtó mellett hajlandó volt az ágyába feküdni. Meséltünk neki vicces videokat, kértük, hogyha ez a kretén zombi kép megint eszébe jutna, gondoljon ezekre a viccesekre. Amikor kimondtuk a zombi szót, feljebb húzta magán a takarót és kérte, hogy ki ne mondjuk többet. Az egész kölök el volt bújva, csak két nagy ijedt, bátor szem pislogott ki a takaró alól. Nagyon sokáig fenn volt még, néha behívott minket egy kis bátorításért, de alapvetően már jól volt. Végül úgy aludt el, hogy megkért, simogassam sokáig (sic), de akkor már félig aludt és ahogy simiztem, szépen teljesen bealudt.

2011. február 17., csütörtök

Vizsgálat

Némileg módosult a program, nem tudok még eredményeket írni, kérnünk kell egy másik időpontot. Jövő héten, amikor Gábor már itthon lesz, elvisszük Balázst valamikor, még nem jutottam oda, hogy időponton gondolkozzam.

A tannénis incidens most ott tart, hogy az aláírásával és egy "Értem." válasszal látszólag tudomásul vette és elfogadta, amit leírtam (lehet, hogy beszkennelem, bár elég rondán írok), én szeretném remélni, hogy itt véget is ér az ügy.
Szeretném mégegyszer megköszönni azt a sok kedves kommentet és e-mailt, amit ennek kapcsán írtatok, nagyon jól esik a támogatás!

2011. február 15., kedd

Bye-bye Strattera!

Szóval - hogy ilyen szép magyaros mondatkezdéssel vezessem fel a témát - amiről tegnap eredetileg írni akartam, az az, hogy beszéltem a FIMOTÁ-val, holnap megyünk Balázzsal délután 3-ra, de még legfőleg beszéltem az ő pszichiáterükkel, aki hosszas kikérdezés után - mennyi idő alatt építettük fel a jelenlegi adagot, voltak/vannak-e mellékhatások, mennyi van még a jelenlegi adagból - azt javasolta, hogy ne adjunk ki újabb 30.000,- Ft-ot egy kisebb adagra, majd még újabbat a még kisebbre, hanem jó az, amit én felvetettem, kezdjük el mostantól kétnaponta adni, ez szép egyenletesen lecsökkenti a szérumszintet a vérében, és két hét múlva értekezünk az esetleges mellékhatásokról, tünetekről (a Stratteráról nagyon óvatosan kell lejönni, mert elég durva pszichotikus tüneteket is okozhat a hirtelen megvonás, nem úgy, mint a Ritalin, ami vízben oldódik, így azonnal és maradéktalanul kiürül a szervezetből), ha minden oké, akkor folytatjuk az adag csökkentését. 16 db Strattera van még, ez éppen elég arra, hogy szépen lassan, másfél hónap alatt lejöjjön róla Balázs.
Arról nem beszéltünk, hogy melyik ponton térünk vissza a Ritalinra (a kettő kombinálható, de nekem ehhez nemigen fűlik a fogam), de ez most még nem is aktuális.

2011. február 14., hétfő

Az új osztályfőnök

Párbeszéd az autóban ma délután.
- Képzeld Balázs, szép lassan abbahagyjuk ezt a gyógyszert és elkezdünk egy másikat.
- Anya... a B néni mindig szokta kérdezni, hogy bevettem-e a gyógyszeremet...
- Hogy szokta kérdezni, kedvesen?
- Hát mindig, amikor hülyéskedek, megkérdezi, hogy bevetted a gyógyszeredet?
- ...
- És amikor mondom, hogy igen, azt szokta mondani, hogy hát nem úgy látom! És akkor a többiek nevetnek. Nem mindenki, csak néhányan.

A büdös kurva életbe!

2011. február 11., péntek

Őszintén? Elegem van!

A tegnapi szövegértés dolgozat:



Szegénykém, teljes a képzavar a szavak jelentését illetően :-( Tényleg lehet ezt fejleszteni? Ha igen, miért nincs eredménye az elmúlt évek fejlesztéseinek??? Hol van betartva a szakvélemény ajánlása - részletesen elmagyarázni a dolgokat??? Ha elmagyarázná neki valaki, nem hiszem, hogy a darumadarak vándorlását tanácskozásnak értelmezné :-(

2011. február 10., csütörtök

FIMOTA részletesen

Kellett egy kis idő, hogy leülepedjen és hogy összeszedetten le tudjam írni, mit intézünk tegnap. Na nem a sokkhatás miatt, hanem pusztán az élmény frissessége és a tegnapi nap általános zsúfoltsága miatt voltam szétesve.
László Zsuzsával találkoztunk, akinek a nevével a FIMOTA központ fémjelezve van, ő egyébként pszichológus. Részletesen kikérdezett minket mindenről, hogyan viselkedik Balázs otthon, hogyan az iskolában, hogyan reagáljuk le a viselkedését, hogy telik egy napja, milyen vizsgálatokon, fejlesztéseken vagyunk túl, stb-stb.

A durva felismerésekről:
1. Említettük, hogy Stratterát szed Balázs és előzőleg Ritalint szedett, ezen nagyon meglepődött, hogy miért váltottunk, amikor a Ritalin használt és nem okozott mellékhatásokat. Ebben az a durva, hogy egy éve folyamatosan ugyanezeket a kérdéseket teszem fel én is - magamnak és az orvosnak -, de elfogadható választ nem találtam rájuk.
2. Búcsúzásnál Zsuzsa néni elejtett egy félmondatot arról, hogy amikor legközelebb elhozzuk Balázst, megnézi majd, mit lehet csinálni ezzel a matek teljesítménnyel, mert ha részképességzavar okozza, akkor nincs értelme Balázs önbizalmát rombolni a gyenge jegyekkel (saját véleményem, hogy a matek erős, stabil hármas azért sokminden, de nem gyenge, igaz, a magyar stabil ötöshöz képest szért nyilvánvaló a különbség, tehát valószínűleg tényleg részképességzavarról van szó, ami azért meglepetés, mert Balázs kapcsán diszkalkúliáról eddig nem esett szó). Erre visszakérdeztem, hogy netalántán csak nem osztályozás alóli felmentésre tetszik gondolni, de bizony, arra. Erre elmeséltem az ezügyben eddig elért nulla sikeremet, hogy tudniillik az oszifő szerint ez hülyeség és amúgy sem lehetséges, mert a diri nem hagyná, de ennek ellenére számomra eléggé szembeötlő, hogy Balázs a magyarból kapott összes, négyesnél rosszabb osztályzatát szövegértés dolgozatra kapta. Ugyanennyire nonszensz, hogy németből nyomják és az idei félévi értesítőt megelőzően mindig nagyon rossz értékelést kapott.
Az volt ebben a két esetben a durva, hogy teljesen az én gondolataimat mondta ki, ugyanazt fogalmazta meg, amin én rágódom itt a blogon és magamban. Úgy néz ki tehát a dolog, hogy egy húron pendülünk. Gábor részéről nem láttam ilyen egyértelműnek a lelkesedést, mármint neki is tetszett, amit hallott, de ő mindenhez egy kicsit szkeptikusan áll hozzá, amíg nem érzi magát meggyőzve. Fura, hogy ennek ellenére a Strattera őt szinte azonnal meggyőzte, engem pedig a mai napig nem. Ő inkább az elhangzott érvek alapján dönt az eszével, én pedig - e téren - teljesen az érzéseim után megyek. Ebből kerekednek a jó kis viták :-)

Az újdonságról:
Nagyon rossz az a gyakorlat, hogy Balázs háziját rögtön suli után nézzük át, ne csináljuk ezt. Hibás az az elgondolás, hogy neki is jobb, ha gyorsan túl vagyunk rajta. A suliban egésznap azon dolgozik, hogy oda tudjon figyelni, meg tudjon felelni a tanító néni elvárásainak, ez neki iszonyú erőfeszítés. Itthon végre lazíthat(na), de nem, mert akkor mi jövünk az újabb elvárásainkkal, ráadásul az önbizalmát is leromboljuk azzal, hogy szembesítjük egy-egy hibásan megoldott feladattal. Nem jó ez így; amikor hazajön, hagyjuk pihenni, játszani, amihez kedve van, hadd lazítson, élje meg, hogy vége van az iskolának. Este a legtöbb gyerek jobban teljesít mint délután, használjuk ezt ki és ha van megmaradt/hibás házi, akkor azt este javítsuk ki.

Egyelőre ezek hangzottak el, mi meg lettünk kérve, hogy emésztgessük az elhangzottakat és ha úgy gondoljuk, legközelebb menjünk vissza Balázzsal és beszélhetünk a gyógyszer(-vissza-)váltásról is (van pszichiáter munkatársuk is). Én legszívesebben már holnapra kérnék időpontot, de azért átbeszéljük még ezt Gáborral kettesben.

2011. február 9., szerda

FIMOTA

Az első hely, ahol szakembertől elhangzott ez a mondat: "Ezt nagyon rosszul csinálják, én nem így csinálnám."
Respect! Tetszik a hely.

2011. február 7., hétfő

Névnap update

Péntek este elkezdtük összetenni Palpatine űrhajóját és megegyeztünk, hogy szombaton Balázs felébredhet nagyon korán és folytathatja az építkezést (külön megkért, hogy hadd ébredjen korán, megbeszéltük, hogy akár az éjszaka közepén is felébredhet, ha ahhoz van kedve, feltéve, hogy nem állít be ébresztőt a telefonján). Nem tudom, szombaton mikor ébredt, de azért nem túl korán :-) Mindenesetre nagyon ügyesen haladt az űrhajóval, már majdnem teljesen készen volt, mire mi felébredtünk.
Folytattuk a névnapi mulatságot először a gödöllői Soliere-ben, aztán a Haagen Dazs-ban dőzsöltünk egy nagyot, nőtt egy újabb Geronimo Stilton kötet Balázsnak, és az utolsó pillanatban csatlakoztunk az osztályhoz a Magyar Színházban, az István a király előadására. Nagyon jó választás volt az iskola részéről, a legjobb módja, hogy a mozin nevelkedett gyerekekkel is megszerettessék a színházat.
Balázs és két barátja a szünetben egymást oltogatták a hülyeségeikkel és egyiküket sem zavarta, hogy ott vannak a szüleik, akkorákat kamuztak, hogy rengett belé a Föld. Nem csodálom, hogy Zs néni Németországig menekült :-) Bevallom, nagy kő esett le a szívemről beilleszkedés-ügyben; nem érdekel, hogy nagyhangú és többször szólnak rá az átlagnál, mert láttam az örömöt az ő és az osztálytársai szemében, amikor találkoztak. Szeretik őt, na! És ő is jól érzi magát az ő társaságukban. Komolyan mondom, ha ennél többet nem érünk el, én már akkor is elégedett vagyok :-)

2011. február 4., péntek

Olyan hülye vagyok!

Most először Balázs olyan dolgot kapott ajándékba, amit ő kért, nem volt meglepetés, nem volt találgatás. Mivel elég nagy ajándék, előre megbeszéltük vele, hogy csak úgy lehetséges, ha közösen kapja a nagycsaládtól (mi, nagyszülő, nagybácsi). Nagyon örült, hogy egyáltalán, bárhogyan lehetséges és várta a tegnapot. Örült is neki nagyon, de hazafelé az autóban eltört a mécses: ő nem is kapott semmit sem a Nagyitól, sem tőlünk, sem Zoliéktól, ő csak egy ajándékot kapott Olcsitól (az ajándékot a nyolcéves unokatesója adta át neki). Magyaráztuk, hogy ez nem igaz, ezt közösen adtuk, ahogy az meg volt beszélve. De ő más ajándékokra is gondolt és azokat nem kapta meg. És megértette ő az eszével, hogy ezt közösen vettük neki és azt is, hogy ez volt megbeszélve és ő kérte, mégis vágyott meglepetésre is.
Tanulópénz minden részről megfizetve, a szülinapi ajándék pedig meglepetés lesz.

2011. február 3., csütörtök

Time to say goodbye

Előrebocsátom, mielőtt bárki megijed vagy fellélegzik, hogy nem a blognak mondunk búcsút, csak Balázs orvosának. Régóta érik a dolog, de úgy 8 perccel ezelőtt betelt a pohár. Jövő szerdán megyünk a Fimotába első konzultációra.