2011. január 28., péntek

Szalma

Szalma vagyok a hétvégén, így most ráveszem magam, hogy írjak. Nem túl rózsás mostanában a helyzet, Balázst nagyon megviseli Zs néni távozása. A héten eddig három dühroham volt délután, Gábor elmondása szerint reggel is volt rá példa. Kedden a dührohamot megspékelte azzal, hogy a zongora órán előadta a repertoárjának a legalját. A teljesség igénye nélkül: a tanár orra alá fingott, aztán szétlegyezte a nappaliban, aztán lehasalt, kinyújtotta a nyelvét és szó szerint hosszában (7 méter) végignyalta a nappalit. Közben folyamatosan adta ki az idegbeteg hangokat, én pedig égtem, mint a rongy.
Miután elment a tanár, elvonultam egy sötét zugba sírni. Na akkor kapott észbe Balázs, vigasztalt, kért, hogy ne sírjak. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Amikor Gábor megjött, egyből kérdezte, mi történt. Én nem tudtam válaszolni, Balázs adta elő, mi a stájsz: "Anya sír. Én idegesítettem fel. Hiába kért, hogy hagyjam abba, én csak folytattam, végül nem bírta tovább és sírva fakadt. Én nem tudom, mi ütött belém, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Az egész az én hibám!" (Kis drága bogárka, a legnagyobb rosszalkodás közben is ott van a jelleme, mennyire becsülöm ezt benne!)
Azóta sajnos bennem van a tüske, nem haragszom rá, de (még) könnyebben felkapom a vizet, ma is veszekedve búcsúztunk el. Most hirtelen visszacsúsztunk másfél évet. Vagy mégsem. Tegnap egyedül ment el a logopédushoz. 500 méter az iskolától és nagyon nem akarta, de mivel nekünk muszáj volt időpontra menni nyilatkozni, nem értünk volna oda időben. Végül csak elment egyedül és kb 5 perccel utána mi is megérkeztünk, úgyhogy minden jól sült el, sőt, Balázs közölte, hogy ezentúl mindig egyedül akar jönni. Hát így igazodjon ki az ember a gyerekén... Ezen felbuzdulva előrébb tettük a logopédusnál az időpontot és meg is dupláztuk, így mostantól heti két alkalommal megy Balázs, immár egyedül. Hogy ideges vagyok-e? Nemkicsit. De ott a mobiltelefon, ezért vettük, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot a necces helyzetekben.

2011. január 24., hétfő

Térdefáj

Délután egy hosszabb ülés után felkelve jajgatós térdfájás jött rá szegényemre. Nem egy nagyon fájós típus és persze, erősen érződik a jajgatáson a férfi-faktor, de én akkor is aggódom, mi ez a semmiből jövő térdfájás, amitől elaludni sem tud.
És nem megütötte, belül fáj neki, amikor hajlítja. Úgysem fogok megnyugodni, amíg meg nem röntgenezik.

Persze Balázs egyből meglátta a dolgok jó oldalát; közölte, hogy ha nem múlik el, akkor ő holnap nem megy iskolába. Úgy néz ki, B nénivel jól megvannak (ő van Zs néni helyett), de azért van feszültség, ami teljesen természetes. Majdcsak elsimul és megoldódik ez is...

2011. január 17., hétfő

Jég veled!

Úton vannak a fiúk hazafelé egy négynapos északi-sarki túráról. Na jó, nem Északi-sark, csak a Sarkkör, egészen pontosan Rovaniemiben voltunk, ami most a legszebb arcát mutatta: jeges hideg (-28 fok), szikrázó  napsütés, hó minden mennyiségben.
Részletek itt, itt, itt és itt, képek pedig itt; itt és most csak annyit, hogy Balázs szinte minden percét élvezte, egy percre meg nem állt, valószínűleg ennek köszönhető, hogy ő még akkor is vidáman és kipirult arccal jégcsúszdázott, amikor mi már rég kékre fagyva álltunk a jégbárban (ott volt a legmelegebb, ott csak -5-6 fok volt). Végül csak túléltük, majdnem minden úgy történt, ahogy terveztük, szerintem mindannyian gazdagabbak lettünk sok-sok élménnyel.

2011. január 14., péntek

Spanyol viasz a'la nesze semmi, fogd meg jól

Ezt most találtam. Pont annyi újdonság van benne, mint amennyi konkrétum. Megpróbálom megkeresni eredeti nyelven, hátha találok benne valami értelmes és használható infot...

2011. január 13., csütörtök

Elmegy

Mostmár leírhatom, mert már publikus, megvolt a szülői értekezlet (amin én nem voltam ott, ezért is tudtam meg előbb a hírt): Zs néni elmegy. 6 hónapra kimegy Németországba, aztán vagy visszajön, vagy nem. Balázsék még nem tudják és nem tudom, hogy fogják feldolgozni. Csak remélni tudom, hogy nem zakkan meg. Őt a változások mindig nagyon megviselik, de sosem mutatja azonnal és főleg sosem mondja el, hogy mi bántja.

2011. január 10., hétfő

Nervous

Történnek a dolgok a suliban és én meg itt vagyok kint messze és ezért ezek a dolgok nincsenek az irányításom alatt. Na semmi olyan nem történik, akkor nem jöttem volna el, nem Balázzsal történnek a dolgok, hanem körülötte, az osztály körül és ez érinti a gyerekeket is és nem tudom, hogy birkóznak majd meg vele. És egy csomó más dolog is foglalkoztat, a matek, a nyelvtan, Balázs kis szeleburdisága, amiről holnap bővebben fogok írni.
Itt északon minden rendben, minden poggyász megérkezett, a bérelt autó is megvolt, hideg sincs (0 fok), mégis gyönyörűen havazik... So far so good!

2011. január 6., csütörtök

Itt tartunk

Balázs tegnap úgy jött haza a suliból, hogy Zs néni adott nekik egy feladatot: beteg ember keze. Mi az?
Néztünk okos fejjel, ez meg milyen szójáték lehet, végül feladtuk. A megfejtés: orvos. Persze a feladvány: beteg embert kezel.
Itt állunk most beszédértés-ügyileg és nem vagyok boldog.

2011. január 1., szombat

A Legjobb Karácsonyunk Balázzsal

A címből talán kiderül, miért nem írtam az Ünnepek alatt: egyrészt nem volt miről, másrészt - és elsősorban - semmi kedvem nem volt holmi blogbejegyzésekre pazarolni az időt, amikor a nap minden percét együtt élvezhettük.
Valóban igazi élvezet volt, Balázs nagy izgalommal várta a Karácsonyt és élvezte ezt az izgalmat, erre jó példa, hogy 20-án este felháborodást színlelve azt kérdezte, mikor lesz már 23-a. Mikor megkérdeztük, miért pont 23., azt mondta: mert akkor már csak egy napot kell várni. Eddig minden évben a 24-ét várta és nem színlelt felháborodással...
Nagyon örült minden ajándéknak és megvilágosodott a Jézuska kilétét illetően. Semmi extra, magától jött rá (az első bogarat az ültette a fülébe, hogy az olvasókönyvben van egy történet, ami erről szól - no comment), megbeszéltük, azóta sem téma, jókor derült ki. Egyébként azóta is Jézuskaként emlegeti, ami alátámasztja az eddigi tippünket, hogy ez olyan dolog, amiben szeretne hinni, miközben a racionális fele persze tudja, hogy mese. Jól van ez így.
A két ünnep között rendesen ellustultunk mindannyian, Balázs nemigen ébred fel fél9-9 előtt, ami jó, de ha arra gondolok, hogy holnapután suli, akkor azért kerülget a kétségbeesés. 8 év óta ez lett volna az első Szilveszter, amit bulizással töltünk (Balázs első Szilveszterén buli volt, méghozzá minálunk), így szinte magától értetődő volt, hogy 30-án lebetegszem. A tegnapi napot ágyban töltöttem, a mait is gyógyszerrel kezdtem, de mivel Gábor is le fog betegedni, ma erőt vettem magamon és lemásztam a nappaliba, hogy posztot pötyögjek, míg Balázs motoros pályát épít.
Abban az esetben, ha Gábor mégsem betegedne le, feltolok pár karácsonyi képet a Picasa-ra és a következő poszt egy képes tudósítás lesz. Ha lebetegedne, akkor ez a tudósítás majd 2 hét múlva, Finnországból fog megtörténni. Boldog Újévet mindenkinek!