2010. december 11., szombat

Érzelgős

Balázs ma felhívott a saját telefonjáról. Igen, van neki, vasárnap kapta meg, persze ez még nem álmai telefonja, azt majd a karácsonyfa alatt fogja megtalálni. De van már saját száma, telefon pedig van egy pár elfekvőben, (el)használtunk párat az elmúlt 10 évben. De maradjunk a témánál. Épp reggeliztem a kollégákkal, amikor láttam, hogy ő hív.
- Szia kicsim!
- Szia anya - suttogva beszélt -, pssssszt!
- Mi az, apa még alszik?
- Igen, úgyhogy ne hangoskodj!
- Cica, én hangoskodhatok, engem nem hall, te ne hangoskodj!
- Jó, várj egy kicsit! - itt véletlenül holdra tett, így kinyomtam, egyszerűbb még neki újrahívni, mint visszavenni a hívást. Pár perc múlva folytattuk.
- Halló, na itt vagy?
- Igen, anya, figyelj...
- Mondjad!
- Azt szeretném kérdezni, hogy... anya... mikor jössz haza?
- Hát, egy hét múlva már otthon leszek!
- Jó, de pontosan mikor? Hány nap?
- Még hat nap.
- Az melyik nap lesz?
- Péntek.
- Oké, csak ezt akartam. Szeretlek! Puszi!
- Puszi!

Azóta, ahányszor eszembe jut, elmosolyodom. Elképzelem, ahogy próbálja elütni az időt, anélkül, hogy Gábort felkeltené. Bár már egyedül is tudja kezelni a riasztót, nem meri, csak mikor ott vagyunk. A riasztó pedig éjszakára mindig be van kapcsolva, így kénytelen az emeleten tobzódni. És akkor eszébe jut, hogy van neki egy telefonja, amin egyelőre csak két szám van engedélyezve (vasárnap, amikor megkapta, 6 sms-t küldött nekem és tizenegyszer hívta fel anyukámat, ezért eszközöltünk néhány korlátozást...), Gáboré és az enyém, Apa ugye alszik, hát akkor hívjuk fel Anyát. És talán nem is tudja, milyen jó kis napot intézett nekem ezzel a hívással :-) Még az sem tudja elrontani, hogy a szállodában nincs net, úgyhogy jó eséllyel ma nem is kerül ki ez a poszt. Végül csak kikerült, kaptam új kódot.

7 megjegyzés:

á írta...

édes. a rosszabb napokon az ilyenekből lehet meríteni, úgy gondolom.

Annus írta...

az ilyen megnyilvánulások viszik tovább az embert.
Lányok a dührohamokat hogy tudjátok kezelni. Mostanában naponta több is kijut nekünk...Ha valami nem úgy történik, ahogy Peti akrja, akkor máris jön a brutál hiszti...

Panni írta...

Hát igen, ez feltöltött rendesen :-)

Annus, én ilyenkor elutazom Finnországba :-)) Na jó, komolyan: hagyom, hogy kitombolja magát, igyekszem nem felhúzni magam és mikor vége van, megnyugtatom, néha megbeszéljük, mi történt, néha nem, aztán megy minden tovább. Ha romhalmazt hagy a dührohama után, azt általában együtt eltüntetjük.
De fontos, h a hiszti és a dühroham nem ugyanaz. A dühroham tényleg olyan, mint egy roham, inkább ijesztő, míg a hiszti hol idegesítő, hol vicces (helytől és hangulattól függően). Fontos ezt a kettőt külön kezelni, mert hiszti esetén nincs nyugtatgatás és simizgetés, olyankor én megpróbálok nem tudomást venni róla.

á írta...

hát ja. hiszti esetén én is úgy teszek, mintha nem is lenne, legtöbbször beküldöm a szobájába egyedül, míg abba nem hagyja.

a dühroham valóban más tészta. b-nek ilyenkor rendszeresen felmegy a vérnyomása is, bevörösödik a feje, stb...figyelem, megvárom míg abbahagyja utána ölbe veszem és mindig megbeszélem vele. a pszichiáter ezt ajánlotta. ettől nincs ritkábban ilyen roham, de míg beszélünk lenyugszik teljesen (valljuk be: én is).

és tényleg furcsa, 5 perc múlva olyan, mintha mi sem történt volna, ez elég félelmetes dolog.

Annus írta...

á: ugyanez jellemző Petire. Bevörösödik, kiabál minden baromságot, ilyenkor nem is lehet ölelgetni sem egy darabig, aztán én is megölelgetem és utána minden rendben. Most pl. péntek este volt utoljára.

Móni írta...

Nekem a középső fiamra volt jellemző, sok dolgot szétvert közben és rekedtre üvöltötte magát. Ha mások előtt jött rá,akkor szó nélkül kézen fogtam és olyan helyet kerestem ahol nem látta idegen, ő tombolt tovább én megpróbáltam valami meghökkentő dologgal kizökkenteni,ez néha sikerült,utána már megtudtam nyugtatni.Amig kicsi volt ölbe vettem és könnyebb volt. Most már ritka de ha előfordul akkor nagyon nehéz mert már nálam is erősebb és ha egyedül vagyok, hát ...félelmetes,mert hatalmi harc is egyben ilyenkor. Legutóbb leöntöttem egy pohár vizzel, és ez kizökkentette,aztán kiment az udvarra és szétdobálta a kertben a tűzifát,ettől megnyugodott,és utána össze is szedte, és bejött bocsánatot kérni egy óra múlva.

Panni írta...

Fura dolog ez a dühroham, olyan durva, hogy tök más, mint egy hiszti és mégis a kívülállók mind hisztinek nézik. Titeket nem szokott ez bántani?