2010. november 4., csütörtök

Lovak, vonatok, avagy mindenki jól bánik velünk

A lovaglás nagyon jól sikerült, bár Balázs nem nagyon akart elindulni. Soha az életben nem ült még lovon - hacsak nem számoljuk azt az egy ötperces pónilovaglást 2006-ban a tűzoltónapon... -, mégis, ügetésnél elkapta és hosszú percekig tartotta a ritmust. Nagyon tetszett neki és alig akart leszállni a lóról.
Még júniusról volt egy befizetett, de el nem lovagolt számlánk, ezt most szó nélkül elfogadták, sőt, ugyanezzel a számlával jók vagyunk mégegy alkalomra. Teljes a döbbenet, ilyen fokú korrektséghez nem vagyok hozzászokva, úgyhogy a hely abszolút megérdemli a reklámot: a Papkúti Lovastanyán bántak a fiúkkal ilyen jól, köszönet nekik!
Gábor éppen mesélte, hogy hogy tetszett a lovaglás, mire Balázs kikapta a kezéből a telefont és a következőt bírta elhadarni: "Szia anya, igen és utána kijöttem és a földön fetrengett egy ló, a bácsi mondta neki, hogy mit csináljon, ő pedig a földön fetrengett, aztán felállt."

Nagyon belejöttek a hímek a kalandozásba, felmentek hát Pestre a Vasúttörténeti Parkba, ahol tekintettel a közelgő zárásra Balázsnak nem kellett belépőjegyet venni. Azért így is elvoltak 2 órán át... Hajtányoztak, Balázs mozdonyt vezetett, oklevelet kapott, meg még csomó mindent csináltak, csak én meg jól elfelejtettem.

Ezekben a percekben kezdődik a zongora, kíváncsi vagyok, a mai zsúfolt nap után milyen formában lesz... (Egyre terhelhetőbb!!!)

2 megjegyzés:

Móni írta...

Nekünk ajánlotta az orvosunk a lovaglást mert fejleszti a figyelmet és a mozgáskoordinációt.Sajnos nem tudtuk összehozni rendszeresen, de ha lehet megyünk, szerintem jót tesz. És nagyon szereti.

Panni írta...

Igen, én is hallottam erről, de időben nagyon kiesne, ha rendszeresen akarnánk csinálni. Pedig élvezi nagyon!