2010. november 26., péntek

Úgy illik...

...hogy az igazán kényes dolgokról is írjak...
Ezt Balázs hétfőn követte el... A címet és az első "versszakot" az egyik osztálytársa találta ki, a másodikat és a díszítő motívumokat Balázs alkotta meg este.
Nem szidtam le, kérdezgettem, totál nincs tisztában az egésszel, viszont érdekli a vér. Szeretném hinni, hogy ezen minden ennyi idős gyerek átesik, csak nem mindegyik nyúl a költészet eszközeihez, hogy papírra vesse nemes érzelmeit... De igazából nem hiszem és aggódom. Az egyetlen lehetőség, ami enyhíti a dolog súlyát, hogy ez a fajta viselkedés a beilleszkedés záloga, jelen esetben az említett osztálytárs szimpátiájának a záloga. Ez ellen szól, hogy nagyon tetszett neki a dolog és nagy lelkesedéssel állt neki megrajzolni ezt a hányadékot.

2010. november 25., csütörtök

Vicces gyerek

Tegnap elaludtam a TV előtt. Ez eleve nem gyakori, mert mostanában nem TV-műsorokkal múlatom ráérős időmet. Ami még durvább, hogy olyan fél10 körül alhattam el. OK, nem vagyok egy éjjeli bagoly, de azért fél10-kor elaludni... Igaz, nem voltam jól egésznap, lehet, hogy emiatt.
Ezért is érintett érzékenyen, amikor Gábor felébresztett és megkérdezte, van-e valami különösebb dolgom így az éjszaka közepén, mert szólt az ébresztő. Mi van? Mennyi az idő egyáltalán? 23:30. Hát én biztos nem állítottam be 23:30-ra az ébresztőt, viszont jó, hogy felébredtem, mert a zöldségleves már biztos nem forró, be kell tenni a hűtőbe. Éppen újra elaludtam volna, mikor újra megszólalt az a rohadék. Ja, persze, Gábor szundit nyomott, mert akkor még nem tudta, hogy mi a célja az ébresztésnek.
Ma reggel első dolgom a rejtélyes éjjeli ébresztés felgöngyölítése volt. A telefonomon a tudott 2 helyett 4 db ütemezett ébresztés van beállítva:
1. minden munkanapon 5:00 (inaktív) - ezt én állítottam be még régen és én is inaktiváltam, mivel nem ezt a telefont használom ébresztésre
2. minden munkanapon 6:00 (inaktív) - ezt is én állítottam be a finnországi viszonyokhoz, érthető módon ez is inaktív
3. minden hétfőn 23:30 (aktív) - WTF
4. minden szerdán 23:30 (aktív) - WTF
Felsejlett, hogy tegnap míg főztem, Balázs nemcsak zenét hallgatott, hanem valamit babrált a menüben, de tény, csak annyit kértem tőle, hogy ne hívjon fel senkit. Nos, nem is hívott. Mikor Gábornak meséltem a végkifejletet, hatalmasat röhögött. Mikor Balázstól megkérdeztem, mit szólna, ha beállítanám a Bumerángos vekkerét éjjel fél12-re, ő sem tudta elnyomni a mosolyát. Jó-jó, bevallom, szerintem is vicces dolog, mármint tök eredeti ötlet ily módon megörvendeztetni drága édesanyánkat, de azért mégis, szóval na.

2010. november 24., szerda

Támadnak a sötét erők

2010. november 22., hétfő

Kamugép

Péntek délután így fogadott a suliban:
- Nézd, anya, milyen Bakuganokat cseréltem!
- De Balázs, nem úgy volt, hogy ma nem hozol Bakugant?
- De igen...
- És apa tudja?
- Igen!
- Igen? Mert vele beszéltétek meg, hogy nem hozol...
- De mondom, hogy megengedte!
- Jó, akkor felhívjuk, oké?
- Nem kell felhívni!
- Jó, de én azért felhívom.
Megvolt a telefon, amiből kiderült, hogy Gábor dehogy engedte meg, sőt, szóba került reggel a dolog, de Gábor emlékeztette Balázst, hogy megbeszélték, hogy nem visz be játékot (az van amúgy emögött, hogy minden pénteken megengedjük neki, de múlthéten hétfőn akart bevinni, mert megbeszélte valakivel, hogy cserélnek. Mondtuk, hogy oké, de akkor pénteken nem visz be semmit. Ő ezt elfogadta és ebben a tudatban vitte be hétfőn a játékot).
Szóval kamuzott. Otthon elővette és mondta, hogy válasszak nyugodtan a kettő közül.
- Kettő??? - Akkor esett leh, hogy jé, tényleg többes számot használt a suliban.
- Igen.
- Két Bakugant vittél el?
- Nem, egyet vittem, de az kettőt ért, ezért kettőt kaptam érte.
- Aha... És akkor hány Bakuganod van most összesen?
- Nyolc.
- Balázs, eddig volt nyolc Bakuganod, ha ma egyet vittél be és kettőt kaptál helyette, akkor nem nyolcnak kell lennie...
- Jó, bevallom, kettőt vittem el, anya, bocsánat, ne haragudj rám!

Olyan nagyot csalódtam benne. Tudom, hogy minden gyerek kipróbálja a hazudozást, de mégis rosszul esik. Nem is tudom, micsoda, az, hogy hülyének néz, vagy az, hogy a saját kudarcomként élem meg.

2010. november 12., péntek

Diszfónia

Hallottam már ezt a szót és mindig a rekedtséggel azonosítottam. Most viszont a beszed.hu hírlevélben találtam egy linket, amiről nemcsak az derül ki, hogy a diszfónia nem egyenlő a rekedtséggel, de az is, hogy organikus és pszichoszomatikus okai is lehetnek és mindenképpen kezelni kell.
Balázs rekedtségével eddig foglalkozott foniáter is és "sima" gégész is, mindkettő megelégedett azzal, hogy nincs hangszálcsomója. Egy éve két logopédus is foglalkozik vele, igaz, nem emiatt.

"Milyen a diszfóniás gyermek hangja?
Túl mély, túl hangos, nem cseng (a felhangrendszer spektrális tartománya sérült), a zöngehang tisztaságának a hiánya a legjellemzőbb. Egyesek a rekedtséggel azonosítják, de a szakemberek döntő többsége elkülöníti ettől, hangsúlyozva, hogy nem csak zörej jellemzi, de hangmegtörés, hirtelen dallamváltozás, az alaphangmagasság bizonytalansága is megfigyelhető. (Pataki László). A beszédhang terhelhetőségének csökkenése a legjellemzőbb."

Laternen fest

Nagyon jól sikerült a lámpás menet tegnap. Kicsit később kezdődött a tervezettnél, mert meg kellett várni, míg teljesen besötétedik, és előbb ért véget, mert fel volt ázva a föld és minden csupa sár volt, így rövidített útvonalon mentek a kis éneklő szentjánosbogarak.
Az egyedül iskolába menés hidegpróbája is jól sikerült; Balázs mostmár mindig egyedül szeretne suliba menni, hát erre azért még várnia kell. Tanulja meg előbb, hogy akármennyire el vagyunk bambulva, az úttest szélén mindig körülnézünk, meg az ehhez hasonló alapvető dolgokat.

2010. november 11., csütörtök

Nagy nap ez a mai

Az van, hogy Balázs ma egyedül ment suliba. Nem így terveztük, de az autó szervizben van és úton a buszmegálló fele Gábornak eszébe jutott, hogy csak tízezrese van, ellenben egy szem aprója sincs és valószínűleg reggel 7-kor nem fog örülni a sofőr, ha tízezresből kell 125 Ft-ig visszaadnia. Én mondjuk simán megbeszéltem volna, hogy oké, jogos, hogy nem tud visszaadni, viszont láthatja, hogy van nálam pénz, vigyen el és majd holnap visszaadom, de Gábornak ez már konfliktus, amit ő nem szeret, így felvetette Balázsnak, hogy megvárja vele a buszt, viszont nem száll fel, hanem megy gyalog az állomásra (legalább félórás út gyalog). Balázsnak jobb ötlete támadt: ne is várja meg vele a buszt :-) Mivel egy csomó ismerős és évfolyamtárs is állt a megállóban, a fiúk nyugodt szívvel elváltak és majd csak délután fog kiderülni, hogy mi lett a dolgok kimenetele. Aggódom-e vajon? Hát nem kicsit! :-)
Balázs egyébként ma délután egy Laternen Fest nevű eseményen fog részt venni, ami egy lampionos menet Márton nap alkalmából és a németet tanulók vesznek részt rajta. Nagyon készül rá ez a Kismókus! Mivel ez a kis happening eltart fél6-ig, kihagyjuk az 5 órától esedékes logopédiát.
Számomra továbbra is szédületes az a tempó, amivel magába szívja a tudást, persze biztos minden gyerek így csinálja, de akkor is szédületes, na. Tegnap már maradékos osztás feladatot dugott az orrom alá, amit napköziben egyedül oldott meg, hibátlanul. Az ellenőrzéshez ugye szorozni kell és nagyon durva, hogy a tízes szorzótábla simán beleépült a fejébe és készség-szinten használja azt a tudást, ami másodikban még nagyon nyögvenyelősen ment. Persze, tudom-tudom, írni is nehezen tanulnak meg, sőt, járni is, de én most erre csodálkozom rá és vagyok büszke. És arra, hogy enyhe hendikeppel is ott van az osztály felső-középmezőnyében és nem zavarja, hogy neki többet kell küzdenie a jó jegyért vagy a bagolyért, hanem egyszerűen többet küzd és büszke, amikor sikerül. Lehet is!

2010. november 9., kedd

Érzékeny

Ma - ahogy az elmúlt 4 évben majdnem minden munkával töltött napon - 5-kor szólt az ébresztő és én elkezdtem a napomat. Ahogy a lépcsőn osontam lefelé, hallottam Balázstól egy ööööööööööö-t, ez valami olyasmit jelent, hogy hallom ám, hogy van itt valaki, csak még félig alszom, ezért nem fogalmazom meg, de aki itt van, az jöjjön be hozzám. Bementem hát, ahol lamentált egy sort azon, hogy miért kell nekem mindig ilyen későn felébrednem, amikor ő pont most akart átjönni közénk. Mondtam, menjen, apa még alszik, az én takaróm még meleg, bújjon be. Bebújt.
Éppen az életmentő kávém végén jártam, amikor megjelent az az álmos kis feje a lépcsőn, állt egy darabig, aztán keservesen zokogva a nyakamba borult, hogy ne menjek el dolgozni, miért megyek én el mindig ilyen korán és különbenis mühü-ühü.
Mostanában ilyen kis érzékeny. Vasárnap nagyon vacak napja volt. Reggel kérte, próbáljuk meg a kakaót, hátha sikerül jól viselkednie (most épp le van tiltva róla, mert újabban megint eszméletlen mód be tud tőle kattanni). Nem sikerült. Teljesen bekattant és miután megtudta, hogy akkor most újabb többnapos és többfrontos megvonás következik, eltörött a mécses, enyhén szólva. Megint jött az "anya, haljál már meg", az "anya, miért jöttél haza Finnországból" és társai.
Amikor megtudta, hogy nem megyek el velük bicajozni, mégjobban elkezdett üvöltözni. Tudom, hogy rohadt vagyok, de nem bírtam ki, elmondtam neki: "Balázs, tudod, miért mondtam, hogy nem megyek el veletek? Mert meglepit akartam készíteni, amíg ti bicajoztok. De mostmár nyugodtan elmondhatom, mert úgysem érdekes." Csak ült ott a kanapén, nagy könnyes szemekkel, és a szája szép lassan elkezdett legörbülni és ott volt a szemében minden, amit hirtelen mérgemben akartam, hogy ott legyen, de így látva már nagyon nem akartam. Nagyon-nagyon telibe talált. Csak sírt-sírt és nem akarta abbahagyni. Elkezdtem simizni a hátát, aztán leültem varrni egy kicsit. Odajött jó 10 perc múlva és azt mondta:
- Anya, az előbb nem tudtam, hogy azért nem akarsz eljönni biciklizni, mert me... mehe... meheglehepit akarsz... - és itt zokogva hozzám bújt. - Ha tudtam volna, nem mondtam volna neked csúnyákat! - hüppögte bele a nyakamba.
- Kis bogárkám, és ez most rossz érzés neked?
- Igen, nahagyon rossz! Én nem tudtam! Én nem akartam ilyen lenni, csak mérges lettem, amiért nem jössz el bicajozni, de nem tudtam, hogy azért nem jössz el, mert... - és csak sírt és már nem volt türhő, én meg már nyilván nem haragudtam rá.

2010. november 6., szombat

Amikor bántják...

...akkor bele tudnék rúgni mindbe, egytől egyig, még akkor is, ha gyerekek és akkor is, ha "jófejek" és nem a szeme előtt bántják és ezért ő nem érzékel az egészből semmit. Én ott vagyok és hallom és látom és nem értem, miért nem döfnek inkább egy kést jó mélyen a szívembe és forgatják meg néhányszor, ennél az sem fájna jobban.

2010. november 5., péntek

Shopping

Drága kicsi töpörtyűm tegnap este már hiányolt egy kicsit, úgyhogy megsúgtam neki, hogy viszek haza meglepit. Kérte, hogy súgjam meg, mit viszek, mire elmagyaráztam hatvanhetedszerre is, hogy mi a meglepi lényege és miért nem lesz többé meglepi, ha elmondom, de ő csak kérte. Annyit megsúgtam, hogy finom finn édesség lesz. Megint sikerült leejtenie az államat: "Anya, légyszíves ne csokoládét hozzál, nem szeretnék csokit enni, tudod, a szombati hányás miatt!"
Túl azon, hogy ez tök aranyos meg minden, most rendesen feladta a leckét: háromnapi távollét után és nemsokkal Karácsony előtt nem fogok megvenni egy 30-40 eurós játékot. Csokit nem akar. Mit vegyek neki???

2010. november 4., csütörtök

Lovak, vonatok, avagy mindenki jól bánik velünk

A lovaglás nagyon jól sikerült, bár Balázs nem nagyon akart elindulni. Soha az életben nem ült még lovon - hacsak nem számoljuk azt az egy ötperces pónilovaglást 2006-ban a tűzoltónapon... -, mégis, ügetésnél elkapta és hosszú percekig tartotta a ritmust. Nagyon tetszett neki és alig akart leszállni a lóról.
Még júniusról volt egy befizetett, de el nem lovagolt számlánk, ezt most szó nélkül elfogadták, sőt, ugyanezzel a számlával jók vagyunk mégegy alkalomra. Teljes a döbbenet, ilyen fokú korrektséghez nem vagyok hozzászokva, úgyhogy a hely abszolút megérdemli a reklámot: a Papkúti Lovastanyán bántak a fiúkkal ilyen jól, köszönet nekik!
Gábor éppen mesélte, hogy hogy tetszett a lovaglás, mire Balázs kikapta a kezéből a telefont és a következőt bírta elhadarni: "Szia anya, igen és utána kijöttem és a földön fetrengett egy ló, a bácsi mondta neki, hogy mit csináljon, ő pedig a földön fetrengett, aztán felállt."

Nagyon belejöttek a hímek a kalandozásba, felmentek hát Pestre a Vasúttörténeti Parkba, ahol tekintettel a közelgő zárásra Balázsnak nem kellett belépőjegyet venni. Azért így is elvoltak 2 órán át... Hajtányoztak, Balázs mozdonyt vezetett, oklevelet kapott, meg még csomó mindent csináltak, csak én meg jól elfelejtettem.

Ezekben a percekben kezdődik a zongora, kíváncsi vagyok, a mai zsúfolt nap után milyen formában lesz... (Egyre terhelhetőbb!!!)