2010. október 12., kedd

Megmagyarázhatatlan dolgok

Azon már csak kicsit akadok ki, hogy Balázs napi rendszerességgel hoz fekete pontot olyan tanszerek hiányáért, amikről délután otthon kiderül, hogy ott voltak vele. "Dehát nem találtam, pedig átnéztem a táskámat!"
Azon viszont felhördültem, amikor Gábor tegnap reggel elmesélte, hogy vissza kellett menni másik kabátért, mert ezen - ami amúgy vadiúj és nem volt olcsó - nem lehet összehúzni a cipzárat.
- Mi az, hogy nem lehet összehúzni?
- Nincs rajta kocsi.
- Várj, a húzóka nincs meg vagy a kocsi?
- A kocsi.
Bakker, kéthetes kabát, fémcipzár, hogy a francba???
Délután Balázs azzal fogadott a suliban, hogy "Anya, van egy rossz hírem..." és megmutatta a táskáját. Valószínűleg cipzár-összehúzási versenyt rendeztek és Balázs nyert, a kocsi ugyanis leröpült a végeinél eredetileg bevarrt cipzárról. A jó hír, hogy a kocsi épségben megmaradt. "El kell majd vinni cipzárashoz és ha nem tudja megcsinálni, újat kell venni, addig egy másik táskát használok." (Észrevettétek, hogy egyre jobban fogalmaz? Ezek mind szó szerinti idézetek!) Elmesélte A. néni is a balesetet, mire én elmeséltem neki a kabáttal történteket és megjegyeztem, hogy a mai nap nem a cipzáraké. Erre ő hozzátette, hogy éljenek a kínai cuccok. Ezen én megsértődtem, de aztán jobban belegondolva rájöttem, hogy ma már az Adidas cipő is Kínában készül, miért ne készülhetnének ott a márkás iskolatáskák és kabátok.

Hazáig próbáltam lenyugodni és túllépni azon, hogy egy nap alatt többtízezer Forintos kár ért. Otthon erőt vettem magamon és megnéztem a szóban forgó kabátot, aztán majdnem hanyatt estem. A kabát teljesen rendben volt, a cipzár is, a kocsi ott volt a cipzár közepén, tehát nem legalul, de ott volt és működött. Balázs nem tudta megmagyarázni a dolgot, de örült és kicsit én is. Meg akartam nézni, mit lehet tenni a táskájával, de azt mondta, inkább Solo-zzunk, hagyjam a táskát, "majd megcsináltatjuk, vagy veszünk másikat".
Valamivel később rávettem, hogy logopédiázzunk. Semmi kedve nem volt hozzá, de végül annyira belejött, hogy 7 után úgy kellett kitépnem a könyvet a kezéből. Játszottunk piramisosat - egyszerű tőmondatok fokozatosan bővítve - és szóelőhívósat úgy, hogy kettőt én, kettőt ő. Egyszer a go... kezdetűt választotta és így segített: "erdőben van és a teteje olyan, mint az atombomba." Ezen nagyon jót röhögök azóta is, ahányszor eszembe jut. Jól elvoltunk és külön jó, hogy a logopédia mellett az olvasást is gyakorolta, önként és dalolva.

Ma reggel míg a fiúk aludtak, vetettem mégegy gyógypillantást a táskára és megpróbáltam visszatenni a kocsit a cipzárra. Nem volt egyszerű, mert az utolsó fogak megsérültek és az anyag is kirojtosodott, de a lámpafény és a szemöldökcsipesz segített és sikeresen visszaapplikáltam azt a szart. Gyorsan visszavarrtam a cipzár végeit, varrtam egy ideiglenes bumszlit, hogy véletlenül se lehessen túlhúzni, vállon veregettem magam jobbról és balról és elindultam, azzal a boldog tudattal, hogy sokkal gazdagabb vagyok, mint tegnap délután.

3 megjegyzés:

sudve írta...

Hát jó annak, aki tud varrni, én mostanában sokat döhöngök, kb. négy - térdén lyukas - tréningnadrág és egy hét alatt kétszer elszakadt kabát a mérleg... ehhez én nem vagyok hozzászokva, eddig nem volt ez nálunk "divatban", ráadásul nem tudok varrni... :-(

Panni írta...

:-(( A térdén kiszakadt nadrágnál egy ideig segítség a rávasalható vastag matrica - na, hosszútávú megoldást ne várj tőle... Kiszakadt kabáttal sajna nem lehet mit kezdeni :-( (Persze attól függ, hol szakadt ki...)
Tegnap leselejteztünk egy tökjó pulcsit, mert Balázs a pulcsi ujjával sikálta a kavicsokat, ami persze kilyukadt.

Móni írta...

én tudok varrni mégis rengeteg ruha lesz menthetetlen és kerül a kukába.