2010. október 31., vasárnap

It's been a hard night's day, avagy kolbászfesztivál

Balázs tegnap késő este úgy döntött, hogy a hálószoba kellős közepén, az ágyunk sarkában hányja ki a belét, pontosabban egy halom húsgolyót, másik halom kolbászt és rengeteg vizet. Miután lenyugtattuk, felmostunk (ez nem volt könnyű, tekintettel a cucc bődületes mennyiségére és el nem hanyagolható szárazanyag-tartalmára), ágyat húztunk, lemostuk a falat, az ágy oldalát, az ágy lábát, az éjjeliszekrényt és a saját lábainkat, és a hálószoba kolbász-szaga elviselhető mértékűre csökkent, mindenki visszafeküdt, Balázs persze közénk. Egy idő után rájött, hogy köztünk nem jó ("az előbb is a meleg takaró miatt hánytam!"), átment hát a saját ágyába. Később is csak annyi időre nyitott be hozzánk, hogy az ajtóból behányjon egy újabb adagot. Valamiért azt hiszi, hogy mi meg tudjuk védeni a hányingertől, ennek általában - de szerencsére így is igen ritkán - az a vége, hogy vagy az ágy, vagy mi, vagy csak úgy a szoba kap a cuccból. Ez a második kör már jóval lightosabb volt, őt sem viselte meg annyira és minket sem, a mosógép meg boldogan állt neki újra kimosni. Csak egy kis méltatlankodás volt, hogy aszongya: "anya, ha így folytatom a hányást, sosem lesz reggel!"
Sajnos előbb lett reggel mint reméltük, 7-kor ébresztett puszival. Délelőtt mégegyszer kidobta a rókabőrt, de az - csodák csodája - a vécébe ment. A gyógyszert csak ezután vette be és az bent is maradt.
A nap mérlege:
- 2 db ropi
- 3 db hányás
- 4 db alvás (az éjszakain kívül!)

Inkább hisztizzen!

2010. október 28., csütörtök

Rövid

Reggel olyan álmosan jött le a lépcsőn, hogy reggelihez leülés helyett a szék mellé ült és beesett az asztal alá. Tetszett neki. Nekünk is, mi tagadás :-)
Délután úgy megörült nekem, hogy teljes erejéből nekem rohant, amitől reccsent egyet a hüvelykujjam és most kicsit másképp néz ki mint kéne.
A zongoraórát végig hülyéskedte, ami a tanító bácsi szerint a bizalom jele, szerintem meg annak a jele, hogy máris a fejére nőtt.
Kapott ötöst nyelvtanból és németből, a logopédusnál viszont nagyon nem jól "teljesít".
Már csak egy nap az őszi szünetig!

2010. október 25., hétfő

Rossz hét

Rossz hete volt Balázsnak. B-val is összeverekedett, érzékeny is volt, nagyon könnyen sírva fakadt, kiabálós is volt.
Hétvégére normalizálódott a helyzet, de vékony a jég még mindig. Szombat délelőtt nagyon sokmindent csinált, magyarból tanulnia kellett, németből elbliccelt két házit és én, a gonosz mindkettőt megcsináltattam vele, logopédiáztunk és utána még zongorán is gyakorolnia "kellett".
Egyébként nagyon jól ment minden, okos gyerek ez, csak nekiállni, az megy nehezen. A zongorán ledöbbentem. Nagyon jól halad, ügyes, és már most olyan zongora-nyelven beszél Gáborral, amit én nem értek, pedig elvileg magyarul van...
Délután Star Wars-t néztek, az van, hogy minden szombaton megnézhet egy epizódot, ha nem történt a héten olyan, ami miatt tiltás van, és ha aznap már mindennel kész van. Tegnapelőtt valamitől nagyon megijedt, de nem akarta elárulni, csak leszaladt hozzám, leült mellém és nem szólt semmit. Faggattam már vagy 5 perce, amikor bevallotta, hogy igen, megijedt, amikor a Luke Skywalker levágta Darth Vader sisakját a fejével együtt (van ilyen jelenet egyáltalán?). Elmagyaráztam neki, hogy a színészek igazából nem halnak meg forgatás közben, csak úgy csinálnak. Erre tök részletesen kikérdezett, hogy melyik jelenetet hogy csinálják meg, de a legnagyobb döbbenet akkor jött, amikor elárultam neki, hogy a fénykard igazából nem öli meg a bácsikat. Úgy tűnt, megnyugodott, de a film hátralévő részét inkább kihagyta. Talán korai ez még neki, Star Wars őrület ide vagy oda...
Az én hetem sem alakult rózsásan, reméljük, a mostani mindenkinek jobb lesz! :-)

2010. október 21., csütörtök

SNI

SNI témában nem fogok most egy darabig írni. Tegnap annyira felhúztak, hogy két lehetőség van: vagy kiüvöltöm magamból, de azzal nem leszek PC és hosszútávon Balázzsal tehetek rosszat, vagy magamban tartom, amíg le nem tisztul. Addig pedig, a fekélyt megelőzendő, kevesebb kávét iszom és gyakrabban megyek gyomortükrözésre. Bár komolyan hányni lenne kedvem attól a cirkusztól, ami ma családsegítés, szociális ellátás címén megy az országban. Hogy semmi, semmi nem történik, nem kapsz tanácsot, nem kapsz ellátást, de még diagnózist sem, ha nem taposod ki magadnak kutya keményen. Miért kell nekem szakemberekkel vitatkoznom egy olyan papír védelmében, amit amúgy ők maguk adtak ki?
Nagyon felhúztam magam és azóta is ezen pörgök, ami nem jó, tudom. De az a hülye nagy igazságérzetem.

2010. október 19., kedd

Csajozós

- Balázs, lenne kedved táncolni járni?
- Fúj tánc, az csajos!
- De ez nem olyan tánc, ez pasis, még csajozni is tudsz vele!
- De én nem akarok csajozni, én csak a Melániába vagyok szerelmes!
- Dehát nem azt mondtad, hogy Melániába Dominik szerelmes?
- Dee, csakhogy Domonik nem napközis...

2010. október 18., hétfő

Schoko Laden

Csokoládégyárban jártunk szombaton. Az odautat végig méltatlankodta Balázs, mi a francnak kell nekünk külföldre mennünk, a CBA-ban is van csoki - van még mit tanulnia sznobizmus terén - és különbenis ő nem akar megint hányni (5 éve, amikor felfedeztük a helyet, véletlenül belekóstolt egy cseresznyepálinkás csokiba, ami után rövid úton végighányta a padlón mindazt, amit addig elfogyasztott). Persze, mire odaértünk, már lelkes volt, tavalyelőtthöz képest újabb fícsörökkel bővült a hely, pl minden csokoládét meg lehet kóstolni egy látványos szeletelő segítségével, csokiszökőkút még mindig van, de sajnos mostmár túl sokan ismerik a helyet és hatalmas tolongás volt szombat délután. Végül hosszas kóstolgatás után mi egy citromos-olívás, egy málnás-kókuszos és egy meglepetés csokival gazdagítottuk a készletünket. Balázs érdekes módon nagyon hamar eltelt a csokival és nem is pörgött be tőle.
Csokigyár után a riegersburgi vár mellett találtunk egy kalandparkot kb 20 méter magas mászófallal és egyéb ijesztő elemekkel, Balázs nagyon élvezte a kipróbálható dolgok kipróbálását (esetében ez egy bungee trampolin és egy csúszda volt), tetszettek neki az elektromos kerítés mögött legelésző bikák is, az viszont már kevésbé, hogy megint túl későn hallotta meg a természet sürgető szavát, így legalább volt elfogadható ürügyünk a gyors hazaindulásra. Hazafelé Balázs szinte végigaludta az utat, szerencsére, így balhézni sem volt lehetősége.

Update régebbről, hogy a háziorvos szerint a csillagos értékek nem gázosak, illetve elindítjuk Balázs vizsgálatát az SNI papír irányában.

2010. október 15., péntek

Figyelem-figyelem!

Balázzsal elég sokszor előfordul, hogy amikor valamibe bele van merülve és szólunk neki, akkor néhány szólongatás után elkezdi felénk fordítani a fejét, de nem akarja abbahagyni az éppen űzött foglalatosságot sem, ezért visszafordul és újra belemélyed a dolgába, és ezzel el is felejti, hogy szóltunk neki. Ilyenkor általában az ötödik ilyen oda-vissza fordulásnál leesik neki, hogy tényleg szóltunk, nem álmodta és ránk figyel végre.
Tegnap este is volt egy ilyen epizód, olvasta a Négyszögletű kerek erdőt és Gábor bement, hogy szóljon, lámpaoltás következik. Balázs elkezdte felé fordítani a fejét, de aztán olvasott tovább. A sokadik ilyen kör után Balázs kérte, hogy hadd olvasson még egy kicsit, aztán egyszercsak spontán elkezdte hangosan olvasni a könyvet és vagy négy oldalt felolvasott így. Gábornak meg persze nem volt szíve leállítani, úgyhogy Balázs nyert még négy oldalnyi időt.

Szövegértés

Tegnap Balázs szövegértés felmérőre kapott egy 3///-t (hármas alá-alá-alá). Igaz, hogy a pontszám alapján én egyest adtam volna (a felmérő lapot nem láttam), de az igazságérzetem azt mondja, nem kéne vele ilyen felmérőket iratni. Lehet vajon kérni osztályozás alóli részleges felmentést szakvélemény alapján? Harmadikban és főleg magyarból necces, ugye? Egyáltalán nem érti ezeket a feladatokat :-(
Azt hiszem, első körben elkérem Zs. nénitől a feladatlapot és megmutatom a logopédusnak, hogy inkább erre feküdjenek rá.

Matekból viszont ötöst kapott, igaz, azt nem az ellenőrzőbe, hanem a füzetbe, de matek és ötös!

2010. október 14., csütörtök

Úgyis rég volt dühroham...

Az idejét sem tudom, mikor volt Balázsnak utoljára klasszik dührohama, szerencsére ezek ma már nem mindennaposak. Vannak hisztik, de az nudli a dührohamhoz képest. Hogy ne essek ki a gyakorlatból, tegnap kaptam egy kis emlékeztetőt, milyen az, amikor a fiatalúr istenigazából bekattan.
Azt szoktuk csinálni mostanában, hogy miután hazaérünk, elmegy tekerni egyet, közben én kipakolok, átnézem az üzenőjét-ellenőrzőjét, szusszanok, stb és 10 perccel később találkozunk és átnézzük együtt a házit. Tegnap is megjelent, igaz, kicsit később a kelleténél, topogott, táncolt és kiabált, hogy segítsek, mert mindjárt bepisil. Nem tudom, mit segíthettem volna, tartsam neki, vagy vágjam le róla a nadrágot, vagy mi? Közben hangosan szentségelt, hogy éééén miért nem hívtam be előbb, hogy ne kelljen ennyire pisilnie. Persze, ahogy ez ilyenkor a filmekben van, a wc előtt pisilte össze magát. Dúlva-fúlva feldübörgött a lépcsőn, bevágta a nadrágját a szennyesbe, ledübörgött és közben végig engem szidott, hogy miattam pisilt be.
Mondtam neki, oké, üljön le, nézzük át a házit.
- De anya, minden házim kész van! - már üvöltött.
- Akkor ez micsoda? - és mutattam egy félig kitöltött feladatlapot.
- Az csak logopédia, anya!!!
- És? Azt nem kell megcsinálni??
- De anya, nem akarok logopédiát csinálni, most miért vagy ilyen? - itt sírva fakadt és zokogva felszaladt a szobájába, magára csapta az ajtót és csak zokogott jó 10-15 percen át.
Később még csapkodott egy kicsit, aztán elcsendesedett, utána lejött és lefeküdt a kanapéra olvasni. Csak sikerült megnyugodnia. Kérdeztem, nem éhes-e, sokszor volt, hogy dühroham után megnyugodva derült ki, hogy nagyon éhes. Persze most is így volt, befalt 2 szendvicset. Ha nem tudnám, hogy tökéletes a cukra, elkezdenék aggódni. A nap hátralevő része már a normális mederben folyt.

2010. október 13., szerda

Vérkép

Megvolt Balázs vérvétele, megkaptuk a leletet is, a máj-értékei teljesen jók, de van 3 csillagos és eléggé kívül esnek ezek a normál tartományon, kíváncsi vagyok, mit mond a pszichiáter, de gyanítom a háziorvosnál fogunk kilukadni ezzel. Egyébként egy hős volt, nem is fájt, azt mondja, és utána megevett 4 sajtos kiflit :-)

Elmentünk tegnap délután biciklizni. Félúton jutott eszembe, hogy nem zártam be a házat. Kértem Balázst, menjünk haza, mert aggódom. Válasz: "Nem kell hazamenni anya, a rablók este szoktak jönni!"

2010. október 12., kedd

Megmagyarázhatatlan dolgok

Azon már csak kicsit akadok ki, hogy Balázs napi rendszerességgel hoz fekete pontot olyan tanszerek hiányáért, amikről délután otthon kiderül, hogy ott voltak vele. "Dehát nem találtam, pedig átnéztem a táskámat!"
Azon viszont felhördültem, amikor Gábor tegnap reggel elmesélte, hogy vissza kellett menni másik kabátért, mert ezen - ami amúgy vadiúj és nem volt olcsó - nem lehet összehúzni a cipzárat.
- Mi az, hogy nem lehet összehúzni?
- Nincs rajta kocsi.
- Várj, a húzóka nincs meg vagy a kocsi?
- A kocsi.
Bakker, kéthetes kabát, fémcipzár, hogy a francba???
Délután Balázs azzal fogadott a suliban, hogy "Anya, van egy rossz hírem..." és megmutatta a táskáját. Valószínűleg cipzár-összehúzási versenyt rendeztek és Balázs nyert, a kocsi ugyanis leröpült a végeinél eredetileg bevarrt cipzárról. A jó hír, hogy a kocsi épségben megmaradt. "El kell majd vinni cipzárashoz és ha nem tudja megcsinálni, újat kell venni, addig egy másik táskát használok." (Észrevettétek, hogy egyre jobban fogalmaz? Ezek mind szó szerinti idézetek!) Elmesélte A. néni is a balesetet, mire én elmeséltem neki a kabáttal történteket és megjegyeztem, hogy a mai nap nem a cipzáraké. Erre ő hozzátette, hogy éljenek a kínai cuccok. Ezen én megsértődtem, de aztán jobban belegondolva rájöttem, hogy ma már az Adidas cipő is Kínában készül, miért ne készülhetnének ott a márkás iskolatáskák és kabátok.

Hazáig próbáltam lenyugodni és túllépni azon, hogy egy nap alatt többtízezer Forintos kár ért. Otthon erőt vettem magamon és megnéztem a szóban forgó kabátot, aztán majdnem hanyatt estem. A kabát teljesen rendben volt, a cipzár is, a kocsi ott volt a cipzár közepén, tehát nem legalul, de ott volt és működött. Balázs nem tudta megmagyarázni a dolgot, de örült és kicsit én is. Meg akartam nézni, mit lehet tenni a táskájával, de azt mondta, inkább Solo-zzunk, hagyjam a táskát, "majd megcsináltatjuk, vagy veszünk másikat".
Valamivel később rávettem, hogy logopédiázzunk. Semmi kedve nem volt hozzá, de végül annyira belejött, hogy 7 után úgy kellett kitépnem a könyvet a kezéből. Játszottunk piramisosat - egyszerű tőmondatok fokozatosan bővítve - és szóelőhívósat úgy, hogy kettőt én, kettőt ő. Egyszer a go... kezdetűt választotta és így segített: "erdőben van és a teteje olyan, mint az atombomba." Ezen nagyon jót röhögök azóta is, ahányszor eszembe jut. Jól elvoltunk és külön jó, hogy a logopédia mellett az olvasást is gyakorolta, önként és dalolva.

Ma reggel míg a fiúk aludtak, vetettem mégegy gyógypillantást a táskára és megpróbáltam visszatenni a kocsit a cipzárra. Nem volt egyszerű, mert az utolsó fogak megsérültek és az anyag is kirojtosodott, de a lámpafény és a szemöldökcsipesz segített és sikeresen visszaapplikáltam azt a szart. Gyorsan visszavarrtam a cipzár végeit, varrtam egy ideiglenes bumszlit, hogy véletlenül se lehessen túlhúzni, vállon veregettem magam jobbról és balról és elindultam, azzal a boldog tudattal, hogy sokkal gazdagabb vagyok, mint tegnap délután.

2010. október 8., péntek

Kettesben

A mai már a második este a héten, amit kettesben nyomunk Balázzsal, próbálok valahogy törleszteni Gábornak, cserébe az elmúlt hetekért. Tegnap este már majdnem írtam egy posztot arról, hogy milyen szívás este kettesben lenni Balázzsal, mert feszkó van, nem akar vacsizni, aztán nem akar fürdeni, aludni menni pedig végképp nem, én viszont addigra már alig várom a szabadidőmet, így dupla feszkó, veszekedés, stb...
Ma viszont olyan nagyon jók voltunk mind a ketten! Én megsütöttem 36 db palacsintát, Balázs ezalatt játszott, vacsizott, utána míg bepakoltam a mosogatógépbe, ő minden különösebb unszolás nélkül elment fürdeni, a lefekvés is simán ment. Kellemes befejezése volt ez egy rossz napnak :-)

2010. október 7., csütörtök

És akkor ne üssem agyon...???

Sajnos az a - cseppet sem dicsekvésre méltó - helyzet, hogy Balázs nyolcésfél' éves létére nem tanult még meg cipőt kötni.
Kedden reggel vettük észre, hogy a tépőzáras cipője kuka-pozitív állapotba került, így elővettük a - fűzős volta miatt eddig ünneplősnek használt - fekete sportcipőt és kiadtuk az ukázt: holnapra megtanulunk cipőt kötni! A kedd este ezzel és a zongoraórával telt, és persze masszív hisztivel, hát miért nem bírjuk mi felfogni, hogy ő még NEM TUD cipőt kötni?!
Végül csak sikerült egy masni, ragyogó szem, fülről leakaszthatatlan mosoly, büszkeségtől dagadó mell és őszinte öröm, mert azért egy menő Adidas foci cipőről beszélünk, amit akart ő hordani korábban is, csak ugye az a fránya cipőfűző...
Tegnap ünneplőben kellett menni, ezért logikus módon NEM az eddig ünneplős funkciót betöltő fűzősben ment, hanem egy friss beszerzésű tépőzáras ünneplőben, így a tegnapot megúszta. Ma nagyon durva késésben voltunk, én elaludtam, így az utolsó pillanatban jutott eszembe és szóltam Balázsnak, hogy "ja, különben mozogj, mert még a cipődet is be kell kötnöd". Nem volt idő hisztizni, muszáj volt előadnia a tudományt és láss csodát, mindkét masni tökéletesre sikerült, első próbálkozásra!
Simán évek óta a kezében van a tudomány, csak egyszerűbb kitartóan mondogatni, hogy nem megy... Dehát mi vagyunk a hülyék, hogy csont nélkül bevesszük, amit mond. (Persze, tudom ám, az van, ami az úszásnál is volt és csomó minden másnál: nincs önbizalma, fél a kudarctól és maximalista: addig nem hajlandó megcsinálni, amíg nem 100%, hogy képes rá.) Nadeakkormost! Holnap jön a kés-villa, holnapután a mérnöki rajz, vasárnap pedig megtanul kézen járni.

2010. október 5., kedd

Ugye, megmondtam?!

Tavasszal már megírtam, hogy nem lesz jó vége annak, ha a hársfát mamutfenyőnek nevezzük Balázs előtt... Épp itt van a zongoratanár és nézegetik az iskolai ének könyvet. Tanár elkezdi énekelni: Láttál-e már valaha csipkebokorrózsát... De Balázs közbevágott:
- Ezt apa egyszer úgy énekelte, hogy Láttál-e már valaha exkavátorgépet...

Önvédelem

Mindig megdöbbenek, amikor Balázs olyat csinál, amit azelőtt soha.
Valamelyik nap történt, hogy valamiről győzködött, már tényleg nem tudom, miről, mert szinte minden napunk folyamatos alkudozással telik. Valami olyan dolog volt, amiről azelőtt már beszélt Gáborral, ezért át is irányítottam hozzá. Erre odajött hozzám, átölelt és azt mondta:
- Anya, inkább te beszéld meg vele, mert amikor azt mondja, hogy nem, akkor én mindig illlllyen mérges leszek - és demonstrálta is, megfeszítette magát úgy, hogy mindene remegett -, és akkor már biztos, hogy nem fogja megengedni!

Aranyos, ahogy próbálja kímélni magát a csalódásoktól és ismeri is magát és tudja a következményeket is, ami igenis nagy dolog nála.

ADHD vs depresszió

Mai Index cikk, egyébként bemondták a radiocafé híreiben is.
A pontos forrást nem találtam, de a Google elhalmozott "ADHD depression" találatokkal, íme egy.

Sok újdonság nincs a cikkben, annak viszont örülök, hogy végre a magyar média is kezd foglalkozni a témával.

2010. október 4., hétfő

Első hónap

Magatartás négyes fölé, szorgalom négyes alá. Alakul :-)

2010. október 1., péntek

Fejlesztések

Szép lassan beindulnak újra az iskolán kívüli fejlesztések is; jövő csütörtökön indul a logopédia és heti két zongora. Az úgy volt, hogy Balázs egyszercsak kibökte, hogy szívesen járna "olyan iskolába, ahol zongorázni tanulnak a gyerekek". Mi kerestünk ilyet, találtunk ilyet, persze ez rendes, tanévhez igazodó délutáni zeneiskola, úgyhogy a felvételről lecsúsztunk, viszont ajánlottak egy zongoratanárt, aki foglalkozik Balázzsal. Eddig nagy a lelkesedés és a büszkeség, csak maradjon is így :-)
A szemüveg továbbra is nagyon bejön Balázsnak. Amikor kérdeztük, hogy jobban látja-e a táblát vele, azt mondta: "Igen és a faliújságon az LY-t szemüveg nélkül homályosan látom, szemüvegben pedig olyan élesen, mintha odamennék és közelről olvasnám el."

Figyelmeztetők, feketepontok nem gyűlnek, osztályzatok terén is jó a helyzet; eddig hangosolvasásból van egy ötöse és ennyi. Az írása iszonyú ronda, néha kifelejt egy-egy betűt, ritkán van, hogy helyesírási hibát vét, az viszont nem ritka, hogy értelmetlen mondatokat ír, gondolom, mert a végére elfelejti, hogy mit írt az elején. Egy tegnapi gyöngyszem: "Miért futok azért mert nem tudom." Rajzolásban nagyon le van maradva, de legalább szívesen rajzol, ez is valami. Talán a zongora segít stimulálni a finommotorikáját, talán ő egyszerűen rondán rajzol (nem hiszem, mert elsőben gyönyörű virágoskerteket rajzolt), nem tudom.