2010. szeptember 1., szerda

Mennyire izé vagyok

A legjobbat nem is írtam: A. néni visszakapta Balázsék napközis csoportját! Ő az, aki elsőben vitte őket és imádta Balázst és Balázs is imádta őt, istenként nézett fel rá. Második elején volt egy másik A. néni, akinek a legjobb döntése volt, hogy elhagyta az iskolát, utána közvetlenül jött M. néni, aki szintén szerette Balázst és viszont, de hiányzott az Isten-effektus. Most viszont újra A. néni van velük és ahogy ő mesél nekem Balázsról, az megható. Imádja! Meglátja benne azt, amit csak nagyon kevesen és Balázs ezt érzi és mindent megtesz, hogy A. néni kedvében járjon.
Ma napköziben pl le kellett rajzolni, hogy ki hol járt és Balázs lerajzolta a pisai ferde tornyot. Mikor az osztálytársai szóvá tették, hogy csúnya szót írt a lapra - amit mellesleg nagyon élvezett, mert végre büntetlenül trágárkodhat -, A. néni elmagyarázta a többieknek, hogy nem is, ezt a városnevet így kell leírni.
So far, so good.

1 megjegyzés:

Annus írta...

Ahogy olvastalak, megint felötlött bennem, hogy rohadtul számít, hogy ki foglalkozik a suliban a gyerekkel...

Tányleg Panni, Balázs milyen fejlesztést kap..most nem alogopédiaira gondolok, hanem elsősorban a figyelemzavarra.