2010. szeptember 18., szombat

Genetika

Az oké, hogy pont úgy viselkedik, ahogy én viselkedtem ennyi idősen.
Az oké, hogy külsőre tiszta Gábor.
Az is oké, hogy van érzéke a zenéhez, pont mint Gábornak.
De az, hogy a Nagy Sportágválasztón teljesen spontán éppen az ergométerhez ("evezősgép") várakozó sorba álljon be, ahol aztán kiderüljön, hogy nem kis érzéke van hozzá (nem túl bonyolult mozgássor, de nem is túl egyszerű elsajátítani, nekem 16 évesen hónapokba telt és van aki sosem tanulja meg rendesen), olyannyira, hogy egyből az edzőhöz irányítják, és aztán, ha ez még mind nem lenne elég, ő másodszor is sorba álljon és ezúttal nem 500, hanem 800 métert húzzon le, na azt már nem tudom mivel magyarázni.
Soha nem beszéltem az evezésről a jelenlétében, pont azért, mert nem akartam, hogy úgy járjon, ahogy én. Azt akartam, hogy ne is tudjon ennek a sportágnak a létezéséről. Erre tessék, Panni tervez, Balázs végez...
Persze, büszke vagyok, nem is titkolom, de ugyanakkor erősen ráz a hideg a gondolattól, hogy a kölkömnek ilyen rejtett ambíciói vannak. És hogy mennyire sorsszerű ez az egész, amitől persze csak még hátborzongatóbb: én az MTK-ban eveztem és őt is oda próbálták ma csábítani.

Nincsenek megjegyzések: