2010. július 12., hétfő

Látogatóban

Péntek este lementünk Sopronba, vittük Balázs után magunkat és a parancsnoki tornyot. Mindkettőnek nagyon örült, kaptam tőle szülinapomra egy üzenetet, ami egy rajz volt, én állok szép hosszú hajjal, mosolygósan, ő pedig szalad felém. Saját maga fölé rajzolt három szívecskét és odaírta, hogy Anyaaaaa! Fölém szintén három szívecske került és egy negyedik, nagy szívbe pedig, amit én mondok neki: Én is szeretlek Balázs! Szinte látom magam előtt, ahogy leül, elképzeli, ahogy találkozunk és lerajzolja :-)
Szombatra eredetileg Lutzmannsburg volt az elképzelés, de már csütörtökön elkezdett minket masszírozni, hogy menjünk inkább a Lővér uszodába, mert ott is vannak csúszdák. Olyan jól csinálta a masszírozást, hogy szombat reggel már szinte nem is volt kérdés: ez egy költséghatékony nap lesz. Úgy is lett, négyünknek került annyiba a beugró, mint Lutzmannsburgban Balázsnak, nem ide készültünk, de nem halunk bele...
Bent jött a pofáncsapás: a 4 csúszda közül 2 nem működött, pont az a kettő, amit Balázs meg akart mutatni nekünk. Szegénykém azonnal sírva fakadt. Próbáltam győzködni, hogy megkérdezzük az úszómestert, de ő biztos volt benne, hogy az úszómester nem tudja és a fürdő vezetőjét kell megkérdezni (hja, tudatos vásárló csak a főnökkel hajlandó egyezkedni...) Végül csak megkérdeztem az úszómestert, aki megnyugtatott minket, hogy azonnal indul a többi csúszda is. Balázzsal felmentünk, megdumáltam vele, hogy addig próbáljuk ki azt a kettőt, ami üzemel. Mire felértünk, elindították a maradék kettőt is, így elsőként csúsztunk le a kamikaze jellegű szörnyedelmeken. Nem tudom, mit szeret ezekben Balázs, valószínűleg a szabadon ömlő adrenalint, engem a halálfélelem kerülget ezeken az egyenes, 45 fokos csúszdákon. A kanyargósakat szeretem, de ezek... Azért jónéhányszor lecsúsztam, mert olyan szépen kérte :-)
Amikor már kezdett sok lenni a vízből, kisebb unszolás után kijött a napra száradni és enni. Ezt az alkalmat használtam ki, hogy elmeséljem neki, menniyre hiányzott. Erre ő csak kisomolygott az arcára biggyesztett sapka alól és a jéghideg kis kezével megsimizett. Sokáig maradtunk így, én mondtam neki szerelmetes dolgokat, ő pedig csak mosolygott nagyon.
Gyorsan elment a nap, amit a Harrer cukrászdában zártunk, persze az elválásnál volt egy kis alkudozás az elmenetel időpontját illetően, de ezen viszonylag gyorsan túlléptünk. Tegnap este 8-kor hívott minket és eldicsekedett, hogy Mamával zárásig voltak a fürdőben. Úgy néz ki, azért kibírja nélkülünk valahogy :-)

Nincsenek megjegyzések: