2010. július 20., kedd

Eltart egy kis ideig...

...mire mindenki visszarázódik a normál kerékvágásba.
Balázs este 10-kor még felháborodva követeli a tévét, "mert a mamánál is nézhette" ("anya, tudtad, hogy a barátokköztbe' Vili bácsinak megjelent Magdi anyus?"... "képzeld anya, a vészklinikába' - sic - a bácsi, akinek összetört az arca, beleírt valamit a néni kezébe és a néni mondta, hogy nulla-nulla-hét és aztán mondta, hogy úristen és elszaladt!"), de reggel 7 helyett fél8-kor úgy kell kiverni az ágyból.
Gábor elszokott tőle, hogy intéznie kell Balázst, ami nem lenne nagy ügy, mert a szendvicset én elkészítem nekik, így csak az öltözés és a fogmosás maradna, de az a tempó, amivel Balázs készülődik, komolyan hajmeresztő és reggel ugye sietés van, ma pl jönnek Pestre különbusszal és aki nem ér be időben a suliba, az így járt...
Én meg ugye két héten át 7-kor, de inkább fél8-kor keltem, most pedig 5-kor. Nem részletezem.

Egy szó mint száz, mindenki ideges egy kicsit, Gábor reggel, én este, így Balázsnak mindig jut a jóból :-( Remélem, sikerül pár nap alatt visszarázódnunk.
Természetesen a játszmázás továbbra is megvan, Gábort lehúzza Kinder tejszeletre, amikor tudja, hogy én nem engedném, engem puhít, hogy tegyünk elemet a játékába, amikor tudja, hogy Gábor nem engedné neki, egyfolytában próbálkozik és ha nem vagyunk résen, simán megszivat minket. Persze tudom, ezt minden kölök csinálja, de attól még fárasztó és bocsánat, de a tököm kivan tőle. Hogy fürdés előtt ha azt mondom, hogy fürdés, lefekvés, akkor komolyan sírva fakad, amikor fogat kell mosnia, mert én azt nem mondtam. Végülis, élete eddigi 3000 napjából kb 2300 napon így csináltuk, nem volt még ideje megtanulni.
Elhangzott viszont tegnap az a mondat, amiről azt gondoltam, hogy mekkora áldás lesz, ehhez képest kicsit szíven ütött: "anya, légyszíves egy kicsit hagyjál egyedül játszani!" Több mint egy órát játszott egyedül a szobájában, csukott ajtó mögött.

Nincsenek megjegyzések: