2010. június 27., vasárnap

Nyugi

Az elmúlt pár nap nyugodtan telt.
Balázst teljesen elvarázsolja a parancsnoki torony, most is a szobájában játszik legalább félórája, többször benézünk hozzá, hogy biztos minden renben van-e, de úgy néz ki, igen; törökülésben ül a szobája közepén és játszik :-)
Délelőtt olyat csináltunk, hogy egy nagyító segítségével elkezdtük beleégetni a nevét egy deszkába... Aztán elment a nap és azóta se bújt elő. Majd ha újra előjön, befejezzük a művet. Ez is nagyon tetszik neki, természetesen.
Este próbalegelést tartunk a málnabokroknál, készülhetünk a szúnyogcsípésekre...

2010. június 21., hétfő

Évzáró

Szombaton este 6-kor hivatalosan is lezárták az évet. Miután megemlékeztek minden új, régi, nyugdíjas, ötéves munkaviszonyú, szülni készülő és szülésről visszajött tanárról és megdorgálták a szülőket, amiért a gyerekek házi feladatai sokszor hiányosak, majd pediglen túljutottak 126 kitüntetett, könyvjutalomban részesülő, stb kisiskoláson, a zenetagozatosok megint egy nagyon aranyos kis műsorral zárták le a tanévet. A műsor befejezéseként égnek engedtek egy halom lufit, amit hatalmas visítás kísért, ez azonban hamar elhalt. Egy kis hiba csúszott ugyanis a számításokba, mert a lufik megakadtak a tetőeresz alatt. A tanév már rég le volt zárva, a vezetőség már talán be is ment az udvarról, de a gyerekek nem mozdultak. Néhány szülő addig ügyeskedett a legfelső emeleten, amíg egyszercsak kiszabadult egy lufi és elindult az ég felé. Erre tört csak ki az igazi visítás! Ezen felbuzdulva mostmár seprűnyéllel próbálták kipiszkálni a megrekedt lufikat és egyszercsak kiszabadult mind. Szerintem a házunkig hallatszott a 700 gyerek visítása. Mostmár tényleg vége lett tanévnek!
A bizonyítványosztás rövid volt és velős, és kaptunk egy ajánlott olvasmányt is a nyárra. Ez a szöveges értékelés a tavalyinál sokkal közelebb állt a valósághoz. Sajnos megint megkaptuk a "Német nyelvből felzárkóztatásra szorul" bélyeget, ami a bukta virágnyelvű megfelelője, de ezzel, együttműködés híján sajnos továbbra sem tudunk mit kezdeni.
Volt azért részünk beégésben is: biziosztás után megkérdeztem Zs nénit, hogy mikor és hogyan jut el hozzánk az osztályfénykép, mire ő döbbenten mondta, hogy dehát azt már régen kiosztotta a kölköknek. Itt volt a ragyogó alkalom a szembesítésre, Balázs állította, hogy ő nem kapott, Zs néni állította, hogy ő kiosztotta. Természetesen később otthon megtaláltam Balázs egyik olyan könyvében, amit 2 hete használt utoljára.

Meg kell emlékeznem a parancsnoki toronyról is, amit olyan lelkesen várt, hogy több ízben kishíján megszakadt anyai szívem. Pl amikor múlt hétvégén csak azért be kellett mennünk a játékboltba, hogy egy kicsit nézegethesse a dobozát és újra megnézhesse, hány cm magas lesz a torony. Nos, megérte a hosszú várakozás, a türelem szombat reggel tornyot termett. Gyakorlatilag pillanatok alatt tették össze a fiúk a monstrumot. Mire én a kínosan egyszerű sajtos sütit elkészítettem, a torony is felépült. Azóta a gyermeket nem nagyon láttuk :-)

2010. június 18., péntek

Elefánt az asztalon

Mindannyian ismerjük a helyzetet - és korábban már érintőlegesen írtam is róla -, amikor ülünk a szobában, beszélgetünk, az asztalon pedig egy bazinagy elefánt ül. Mivel nagyon kínos lenne szóba hozni, hogy mit keres egy elefánt az asztalon, mindenki társalog tovább, mintha minden rendben lenne.
De attól az elefánt még ott ül az asztalon.
Kata barátnőm említette teljesen mellékesen kb 1 hete, hogy volt idő - akkor ritkábban volt alkalmunk találkozni -, amikor úgy gondolta, felfújjuk ezt az egész ADHD dolgot, de most, hogy nagyjából heti rendszerességgel találkozunk, látja, hogy valami tényleg nincs rendben Balázzsal.
Most pedig megint Balázs ADHD-jéről fogok rinyálni, illetve a környezet hihetetlenül szélsőséges hozzáállásáról. Van ugye ő, aki úgy egyébként teljesen oké gyerek, csak épp vannak dolgai. A két szélsőség: idióta, illetve semmi baja, csak neveletlen. Az átmenet: van egyfelől a napi közege, osztálytársak, tanárok, barátok, akik úgy látják, Balázzsal nincs minden rendben. Vannak másfelől a ritkábban látott ismerősök, akik a blogot olvasva azt gondolják, mi egy kicsit felfújjuk ezt az egészet, nem súlyos a probléma. A baj nem ez, hanem hogy nem nekünk mondják, hanem elkönyvelik magukban vagy megbeszélik egymással telefonon. Nagyon kevesen kérdeznek vagy beszélnek arról, hogy mit gondolnak erről az egészről.
Emlékszem, amikor pont egy hete engine malfunction okán az előző nap átvett bérautóba a Hungária krt közepén a dugóban se szó, se beszéd, beletolatott az előttem álló... Amikor hétfőn mentem leadni az autót és vittem a betétlapot, nem akarták elhinni, hogy nem én voltam a vétkes fél. Az a hülye érzésem volt, hogy meg kell magyaráznom... Hogy nem pénzért vettem a betétlapot... Hogy igenis előfordul, hogy valakivel egy héten belül megtörténik, hogy műtétre küldik, kerékbilincset kap, tönkremegy az új autója és minden ok nélkül beletolatnak.
Megpróbálok kevesebbet pörögni ezen a dolgon, ígérem :-)

2010. június 15., kedd

Vakáció, avagy ember tervez...

Ma van a vakáció első napja. Lovastábor és munka helyett itthonlét van és itthonlét. Vagyis Balázs nem ment táborba, én pedig szambázom az itthon, a Misszió és a Klinika között.
Balázs rettentően élvezi a suli-mentességet, egésznap mosolyog, felszabadult. 10 hét szünet, jól fog jönni neki!

2010. június 10., csütörtök

Engine Malfunction

Erről szólt a tegnapi nap...
Kezdve azzal, hogy a féléves autóról reggel kiderült, hogy a turbócső kilukadt. "Meg kell rendelni az alkatrészt, 3-4 nap, addig lehet vele menni, de csak nyugdíjas tempóban." Hazafelé az autópályán nyugdíjas tempó mellett egyszercsak vonyítás és jelzés a műszerfalon: Engine Malfunction. Nem ragozom, fél5-től 6-ig az M3 leállósávján álltam, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen hazáig elmehetek az autóval. Balázsért persze K ment el, akit S.O.S. riasztottam és így is szegény csak fél6-ra tudott odaérni.
Balázst a jelek szerint nem viselte meg ez a kis kizökkenés, egész jól eltollasoztunk. A dolgok szokatlan alakulása miatt eléggé megcsúsztunk időben, így Balázs is és én is egyre türelmetlenebbek lettünk egymással. Az egyik érzékeny pont a sátor volt; megígértem, hogyha gyorsan végzünk, akkor elképzelhető, hogy fel tudjuk állítani a sátrat. Persze nem végeztünk gyorsan, 9-kor még javában vacsorázott.
A következő téma a mai kirándulás volt. Tegnap betettem egy ötszázast a táskájába és megírtam M néninek, hogy ebből futja a buszjegyre és egy, esetleg két gombóc fagyira, ahogy kérte. Balázsnak is szóltam, hogy az az ötszázas a kirándulásra van. Nem tudom, mi történt a suliban, M néni írt egy sms-t, hogy OK, köszöni, kivette, Balázs viszont este kérte, hogy tegyünk be a táskájába pénzt, mert M néni kivette és azt mondta, hogy ma vigyen pénzt, különben nem mehet kirándulni. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem M néni lehúzási kísérletéről volt szó, hanem egy orbitális félreértésről Balázs részéről. Próbáltuk elmagyarázni neki és mondtuk, hogy nem adunk pénzt, mert az már M néninél van. Erre zokogásban tört ki, mert ő akkor nem mehet el kirándulni és M néni tényleg azt mondta és... Ez már jó ideje ment, én a tegnapi és az elmúlt pár nap váratlan eseményei miatt bevallom, nagyon a végén jártam már a türelmemnek, így először csak annyit mondtam, hogy nem kap és kész, aztán szerencsétlen gyereket meggyanúsítottam, hogy titokban biztos büfébe szeretne menni (éppen pár napja vetette fel, hogy mi lenne, ha vinne pénzt a suliba és elköltené a büfében). Amikor láttam a reakcióját, már tudtam, hogy ez nagyon mellément. Szegénykém a könnyeiben fuldoklott, teljesen kiakadt, ekkor már persze ágyban volt. Sajnos ezen a ponton már semmi nem használt, sem megbánás, sem vigasztalás, sem józan rábeszélés; álomba sírta magát.
Később Gáborral megbeszéltük, hogy Balázs megnyugtatására adunk ma neki pénzt. Akkor jegyeztem meg neki, hogy bizony ez Balázsnál is Engine Malfunction volt a javából, ő pedig erre megjegyezte, hogy bizony nálam is. És milyen igaza volt. Ott álltam, az autóm beszart, a gyerekemnek bánatot okoztam, a férjemmel igazságtalan voltam, méltó megkoronázása ez az elmúlt napoknak, de tényleg.

Ma Balázs úgy ébredt, hogy anya, apa, légyszíves... De megelőztük és mondtuk neki, hogy kap pénzt. Betettünk egy ötszázast a pénztárcájába, de ez így nem volt jó:
- De anya, apa, 250 Ft kell buszjegyre és 250 fagyira!
- De Balázs, M néni ki tudja fizetni így is és a visszajáróból tud venni neked fagyit.
- De ez így nem jó, M néni megmondta!
- Sajnos csak így tudunk adni, nincs nálunk apró.
- Ez így nem jó, nem fog tudni M néni fagyit venni nekem!
- Jó, akkor felváltatjuk a suliban, jó?
- Jó.
A suliban a büféhez kilométeres sor állt, így az egyik szülőhöz somfordáltunk oda az ötszázasunkkal, aki adott érte két kétszázast és egy százast. Mutattam Balázsnak, ez így jó lesz, ugye? Két kétszázas és egy százas. De anya, nem érted, egy kétszázas és egy ötvenes kell és mégegyszer egy kétszázas és egy ötvenes! Hátjó. Megkérdeztem az uszoda pénztárában, fel tudnának-e váltani egy százast. Fel tudtak. Mutattam Balázsnak:
- Nézd, két kétszázas és két ötvenes.
- De anya, ez... - itt jöttem rá, hogy a helyzet súlyosabb mint hittem.
- Nézd csak - és letettem egy kétszázast, rá egy ötvenest, mellé a másik kétszázast és rá a másik ötvenest -, kétszázötven-kétszázötven. Jó lesz így?
- De jó!!! - és mosolygott, csak úgy ragyogott a kis arca.

Szóval így állunk. Semennyire nem érti. Tudja, hogy 250+250=500, de hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arról halvány gőze sincs. Akkora káosz szegénynek ez az egész, nem is tudom, hogy lehetne rávezetni a dolgokra... De a következő kontrollon kérni fogok egy autizmus kérdőívet.

2010. június 9., szerda

Jó dolgok

A tegnapelőtti posztot visszaolvasva olyan negatívnak tűnik az egész... pedig történtek jó dolgok is! Pl vettünk Balázsnak egy új rollert, ez már nagyobb, 200 mm-es kerekekkel. Na akkor és ott mi voltunk az istenek. Nem azért, mert mi vettük meg, hanem mert ez telitalálat volt. Már Finnországban kitaláltam, hogy kéne neki egy új roller, erre mire hazaértem, kiderült, hogy ő is pont erre vágyik. Azóta le sem lehet szedni a vadiúj járgányáról, napi 5-6 km-t tesz meg vele.
Aztán volt itt ez a Power Miners deal. 29-én telik le a 70 nap, de megkapja az évzáró napján, ami jövőhét szombat. Nagyon lelkes.
Azt is megbeszéltük, hogy a 2 éve felfüggesztett és 2 éven át méltatlanul hanyagolt lutzmannsburgi kiruccanást rendszeresítjük és havi egy alkalommal igyekszünk sort keríteni rá.

Volt azért tegnap egy kis izgalom: az iskola mögötti játszótéren talált egy öngyújtót, olyat, aminek a tartálya már nincs meg, de az a gyújtó kis izéje igen és szikrát is ad. Eldugta és suli után mutatta meg nekem. Este szalonnasütésnél folyton a tüzet piszkálta. Igyekszem nem rémeket látni.

2010. június 7., hétfő

Itthon

Végre-végre, 2 hét után itthon!!! Ráadásul egy nappal előbb érkeztem a tervezettnél, mert ügyesen elintéztem magamnak. Dobott is Balázs egy hátraszaltót, amikor péntek este meglátott! Eleinte nem is igazán találta a szavakat, csak ölelgetett, aztán persze helyére billent az esze és feltette a klasszikus kérdést: - Anya, mit hoztál nekem?
Termett neki bogármegfigyelő mikroszkóp, igazi felboríthatatlan, tőkesúlyos vitorlás, északi-sarkköri rénszarvasos póló, Santa Village-t ábrázoló kép és persze finn édesség is. Legjobban ez utóbbiaknak örült, a vitorlás nem tetszett, mert nincs motorja, a mikroszkóp nem tetszett, mert nem Lego, a póló nem tetszett, mert szerinte nagy neki, a képről tudomást sem vett. Másnap már az is az én hibám volt, hogy hoztam M&M's-et, ami mellesleg a kedvence és évente ha kap egy kis zacskóval.
Vasárnap aztán minden megváltozott. Elmentünk a kedvenc élményfürdőnkbe, Lutzmannsburgba. Még azelőtt megbeszéltük, hogy elutaztam volna és most végre eljött ez a nap is. Ezúttal részemről volt hátraszaltó. Balázs részéről pedig előreszaltó :-) 2 méter magasról bele a mélyvízbe, még mielőtt szólhattam volna, hogy mélyvíz. De hol érdekelte ez őt?! Beugrott, kiúszott, beugrott, kiúszott. A csúszdákon egyedül csúszott le, ezt persze már tavaly is tudta, de akkor nem itt voltunk, nem Európa leghosszabb csúszdáját nézte ki magának és egészen tegnapig fekete fokozatú csúszdán sem csúszott még egyedül. Hatalmas a kontraszt a két évvel ezelőtti állapothoz képest. Nem fél, viszont eszméletlen fegyelmezett. Tudja, hova mehet be és hova nem és már nincs szükség rá, hogy testközelben legyünk, amikor ő a vízben van. Persze ott vagyunk, figyeljük, de ha nekem csak háromszor van kedvem lecsúszni a csúszdán, akkor neki teljesen rendben van, ha a további csúszásokat az érkező medence mellől nézem. És ez nekem nagyon jó :-))

2010. június 2., szerda

Osztálykirándulás

Balázsék ma voltak osztálykiránduláson. Gábor hívott, amint hazaértek a suliból és elmondta, miket mesélt Balázs: voltak múzeumban, láttak csontvázakat, mamutot, pont olyat mint Manfred a Jégkorszakból, stb... Kértem, hadd beszéljek Balázzsal.
- Szia anya!
- Szia! Na, megvolt az osztálykirándulás?
- Igen.
- És milyen volt?
- Jó.
- Hol voltatok?
- Nem tudom.
- Nem tudod, hogy hol voltatok?
- Nem.
- Nem akarsz beszélgetni, mennél inkább játszani...?
- Nem, beszélgessünk!
- Mit csinálsz most?
- Leülök.
- Bánatosnak tűnsz...
- Nem bánatos vagyok...
- Hanem, valami baj van?
- Magam sem tudom, hogy érzem magam!


Persze semmi baja nem volt, csak fáradt volt és nyilván nem volt kedve ugyanazt másodszor is elmondani. Attól, hogy én távol vagyok és akárha még hiányzom is neki, ő még nem fogja nekem mégegyszer elmesélni az élményeit, hát mit képzelek én :-)

2010. június 1., kedd

Bréking


"Gyermeknap lesz a Gyermekház Lakkozó utcai iskolájában!
Szeretettel várunk minden gyermeket és szüleit iskolánk gyermeknapi rendezvényére, amely
2010. június 5-én, szombaton 10-12h-ig tart a Gyermekház Általános Iskolában. IV. kerület, Lakkozó u. 1. szám alatt.
Nagyobbaknak lesz:


  • Focibajnokság - fiúknak
  • és Kosárlabda bajnokság - lányoknak.

A felsősöknek nevezési határidő: 2010. június 3. A nevezés leadása: az iskola portáján, vagy Lukács Csaba testnevelő tanárnál akár személyesen, akár e-mailben: lukacsaba@mailbox.hu.
A kisebbeknek az alábbi programokat ajánljuk:

  • bábozás, bábkészítés
  • fejlesztő játékok
  • gyöngyfűzés
  • sóliszt gyurmázás
  • stratégiai játékok
  • homokvár építés
  • aszfaltrajz verseny
  • könyvjelző készítés
  • pattogatott kukorica fűzés
  • és sport vetélkedők.

Szülőknek és nagyszülőknek tanácsadás, fogadóóra fejlesztő- és gyógypedagógusok bevonásával.
A részvétel ingyenes, sok-sok szeretettel és hamubasült pogácsával várunk mindenkit!"