2010. május 6., csütörtök

Jó napok, rossz napok

Mostanában az utóbbiak voltak túlsúlyban. Balázs hatalmas üvöltözéseket művelt a hét első felében, a tegnap tűrhető, de necces volt. Nem tudom, talán csak el van fáradva. Vagy az iskolában történik valami, amiről nem akar beszélni. Nem tudom...
Jövő héten mindenesetre kollektíve szabit vettünk ki és mindennap későn kelünk, kirándulunk, élményfürdünk, punnyadunk, de főleg együtt leszünk. Ránk fér.

A Főnök egyébként ma reggel is morgósan ébredt. 5-kor osontam le csendben, de a riasztó kezelője pont az ő szobája mellett van és amikor kiriasztottam, felébredt. Morogva érdeklődött, hogy miért ilyen későn kelünk, még nem is jött fel a nap. Lent a nappaliban elfogyasztotta a reggeli kakaóját és aranyosan megkért, hogy hagyjam egy kicsit békén.
Míg a szendvicseket, uzsonnákat készítettem, ő magától, minden noszogatás nélkül befejezte a hétfőről maradt logopédia házit. Mivel a szokásosnál másfél órával korábban ébredt, időmilliomos volt, úgyhogy a fejlesztő könyvből is játszottunk szóelőhívásosat (az mennyire gáz már, hogy a csi-vel kezdődő szavak közül elsőként a csitteljél jutott eszébe... Gondolom, a suliban ez a kötőszó...)
Sajnos az idő fogalmával erősen hadilábon áll. Az idő múlásával már tisztában van, tudja, kb mennyi 5 perc és mennyi 3 nap, de simán használja a tegnap lesz és a holnap volt kapcsolatokat. Amikor arról beszélünk, hogy holnap ez vagy az lesz, akkor mindig visszakérdez: a következő napon? Ebbe az irányba kell vinni a fejlesztést, mert őt is frusztrálja, hogy ezügyben teljes a káosz a fejecskéjében.

Südve írta, hogy Marci osztja a családot, hát nálunk ugyanez megy. Egyszavas utasításokat kapok, úgymint: tolltartó, kakaó, szendvics, nadrág. Amikor értetlenül ránézek, sértődötten hozzáteszi: légyszíves. Ha az utasítás nem egyszavas, akkor arra irányul, hogy csináljam meg, amihez neki épp nincs kedve, pl: anya, légyszíves hozzál le nekem játékot!
Általában elmagyarázom neki, hogy éppen csinálok valamit, úgyhogy szolgálja ki magát vagy várjon. Erre a válasz: de anya, szépen kértelek! És??? Akkor mi van? Attól még nem vagyok robot. Persze nem vagyok hülye, ezt azokból a vitákból tanulta el, amik arról szólnak, hogy mi szépen kérjük, hogy jöjjön már a kádba fürdeni vagy üljön már le az asztalhoz tanulni, néha, nagyon ritkán van, hogy megkérem, hozzon oda nekem valamit, tehát kvázi helyettem dolgozzon, mert éppen nyakig vagyok a gyomlálásban vagy a főzésben. Ilyenkor, amikor cseszik rám, szoktam megjegyezni, hogy szépen kértem. Ő ezt gyönyörűen átültette a saját gyakorlatába; amikor nincs kedve megmozdulni - ez is milyen szép ellentmondás, a lusta hiperaktív -, akkor megkér engem szépen, nem baj, hogy éppen benne vagyok valamiben.
Egyszóval szociális érzékenység terén van még pótolnivaló.

3 megjegyzés:

sudve írta...

Panni, és Balázs is egyfolytában jártatja a száját? Mert ez a másik, amitől falba tudnám verni a fejem, hogy Marci egy rohadt percre sem fogja be, állandóan mindent kommentál, ha épp nem engem próbál ugráltatni, akkor egyszerűen magában beszél, énekel, leginkább iszonyatos hangerővel, ez különösen "jó" hatással van az idegeim mellett Sára nappali alvására is... És hiába is szólunk naponta milliószor, képtelen csendesebben létezni. :-(

Panni írta...

Hát, elég sokat tud beszélni, de csak ha olyanja van. Olyankor nem lehet lelőni. Máskor meg órákig meg sem szólal. Olyankor szoktam elkezdeni aggódni :-)

sudve írta...

Aha, Marci csak akkor hallgat, ha alszik, vagy ha nagyon beteg lesz... és mivel ilyen (mármint nagy betegség) nála -szerencsére- nagyon ritkán fordul elő, gyakorlatilag örökké őt hallom...