2010. május 19., szerda

Egy meghiúsult program margójára

Aki hozzánk hasonló cipőben jár, tudja, mennyire el tudja szigetelni az embert, a családot, ha nincs minden rendben. A helyzetet bonyolítja, hogy nem Budapesten lakunk és ugyan mindennap bejárunk dolgozni, Balázs Veresegyházon jár suliba. Ezért az esély, hogy hétköznap ki tudjunk mozdulni, elég soványka.
Hétfőn mégis úgy nézett ki, hogy talán, esetleg... Bejöttem hajnalban, rohantam haza Balázsért, 5-re vissza is értünk volna, ha... Ha ő nem dönt úgy, hogy inkább dühöng. Nem is volt kérdés, hogy így nem indulunk neki és tudom, ez simán belefér, hogy egy gyerek meghiúsít egy programot, nem is lenne ez baj, ha ez egy program lenne a sok közül. De nem, ez az egyetlen hétközbeni kimozdulási lehetőségem volt, és nagyon dühített, hogy értelmes felnőtt emberek helyett, akiket kedvelek, egy utálatos méregzsákkal kettesben töltöm a délutánt, még akkor is, ha őt történetesen imádom.
Ha meglenne bennem az egészséges önzés, simán bevágtam volna az autóba és elindultam volna, de kinek lett volna az jó? A találka egy cukrászdában volt, ilyen kezdés után fel sem merült, hogy bármit is kapna ott, akkor pedig úgysem tudtam volna normálisan beszélgetni. Szívás...

Tegnap viszont megcsinált egy matek szorgalmit (a többi szorgalmin felül), mert Zs néni azt mondta, aki ezt is megcsinálja, kap egy ötöst. Apró dolgok ezek, de figyelitek? Motiválható!!! Egy ötössel! Egy ötös ugye egy meglehetősen névleges valami, nem váltható sem csokira, sem játékra - legalábbis nálunk nem -, váltható viszont önbizalomra, az osztálytársak és a tanítónéni elismerésére, és az negyon jó, hogy ez fontos Balázsnak.
Ilyenek vannak, örülünk, ő pedig büszke.

1 megjegyzés:

Annus írta...

Panni, még az a szerencse, hogy a sok szívás után mindig jön valami jó, ami tovább lendíti az embert..