2010. május 29., szombat

Ezer éve...

Tudom, nagyon rég nem írtam már, ennek több, hétköznapi oka van.
Előszöris párezer km távolságban vagyok az eseményektől. Meg aztán időm se nagyon van, kicsit összesűrűsödött a munka, munka után pedig vagy "diplomáciai" programok, vagy bedőlés az ágyba és alvás.

Még elutazásom előtt történt, hogy nem sikerült kiváltanunk a Stratterát; beadtuk a receptet, OK, délután 4-re itt lesz, 6-kor mentünk volna átvenni, sajnos hiánycikk, nincs a nagykerben sem. Hoppá, van még 1 db otthon, mi legyen? Usgyi a Heim Pálba, ügyeletes orvos, recept láttán felhívta a kezelőorvosunkat, aki engedélyezte neki, hogy 3 szem gyógyszert adjon, ezzel a fiúk kihúzták a hosszú hétvégét, szerda délelőttre aztán lett gyógyszer, amit már csak szerda este kaphatott meg a Kismókus.
Ki is viselkedte magát szerdán, volt bünti a suliban, a csütörtök még zaklatott volt, de péntekre megrázta magát és minden házit megcsinált. Nagyon várta már a gyereknapot... :-)

Kis bogárkám, nagyon elege van már a tanévből... Nem baj, már csak 2 hét!!! :-)

2010. május 21., péntek

Hazudós

Balázs elkezdett apróbb hazugságokkal bepróbálkozni. Tényleg aprók, értelmetlenek is, illetve gondolom, az az értelmük, hogy megnézze, észrevesszük-e, hogy nem mond igazat. Aranyosan csinálja, simán lebukik és akkor mindig azt mondja:
- na jó, bevallom... - és mosolyogva elmondja az igazat.
Ebből nem csinálok ügyet, mert ez nem ügy, Balázs teljesen őszinte, sokkal de sokkal kevesebbet füllent mint a korosztálya. Ami viszont aggaszt, hogy vannak kis sunyi dolgai. Egyszer egy helyről elemelt egy lelaminált "DOHÁNYOZNI TILOS" cetlit. Nem nagy ügy, véletlenül találtam meg a nadrágja zsebében, igaz, már az adott helyen is szemezett a táblával és mondtam neki, hogy eszébe ne jusson... Megbeszéltük, hogy ilyet nem, megértette.
Tegnap ugyanoda mentünk megint, láttam, hogy próbál megint lenyúlni egy ilyen fecnit. Rászóltam, aztán nem is foglalkoztam a dologgal. Pár perc múlva átölelt elölről-hátulról, megsimizte az arcomat és a fülembe súgta mosolyogva, hogy nagyon szeret. Később, mikor fizetni akartam, benyúltam a táskámba és ott találtam az ominózus táblácskát. Akkor dobta bele, amikor átölelt, szóval az csak figyelemelterelés volt... Erre már komolyan begurultam, mert ez azért mégiscsak egy tudatos átverés. Persze nem értette, hogy hirtelen mi bajom lett. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy miért nagyon rossz, amit csinált, de látszott, hogy nem érti...Próbálom nem túllihegni, csak most valahogy csalódtam benne...

2010. május 20., csütörtök

Hogy állunk most

Sajna a hétköznapok zűrzavarában nemigen sikerül tartani magam a bloggal kapcsolatos eredeti elképzelésemhez, nade sebaj, amikor csak tudok - pl most is -, írok egy általános update-et. Amikor indult a blog, kineveztem 3 fő mumust, úgymint:
- édesség
- tej
- TV,
és 2 fő csapásirányt, úgymint:
- állandó, tartható napirend
- rendszeres fejlesztés.

Nézzük, mivel mi a helyzet ma...
Édesség
Amikor Balázs kiegyensúlyozott, előfordul, hogy kap édességet: turbórudi, krémtúró, palacsinta, fagylalt, ezek a kedvencek. Nem "hülyül meg" tőlük, nem pörög fel, nem hisztizik. Akkor sem, ha mégsem kap, mert pl zaklatott kedvében van. Néha elmegyünk hétvégén fagyizni, ilyenkor természetes, hogy 1 gombócot kap, mi pedig többet (nála ez alapesetben korántsem evidens...). Mostanában nem eszik édességet, mert Legora gyűjt és nagyon jól bírja, elég megemlítenünk, hogy hány nap eltelt már és milyen ügyes, máris átkattan az agya a Lego témára és tervezgeti, mit fog majd művelni a parancsnoki toronnyal.
Mégegy fontos dolog: amióta volt a teljes édesség-megvonás, sokkal szívesebben eszik gyümölcsöket. Kedvence a banán, az alma és a körte, a szőlőt is imádja.

Tej
Nem tudom, mi volt az a tejallergia-dolog, mindenesetre akkor orvosi utasításra lassan el kellett kezdenünk adagolni és visszavezetni. Semmi tejhez köthető tünet nincs azóta, így napi 1 bögre kakaó erejéig a tej visszavezetve. A viselkedésére ez sincs hatással, persze ehhez hozzátartozik, hogy természetesen a kakaót is édességként számítjuk, ugyanúgy, mint a fentieket.

TV
Ez még mindig kőkeményen mumus. Minimális tévézéstől maximálisan fel tud pörögni, legyen az Pom-Pom vagy Hihetetlen család vagy akár Stahl konyhája. Úgyhogy mi tényleg este 8 után nézünk csak TV-t, kivétel ezalól a betegség vagy a nyugis hétvége, olyankor TV-ügyben engedékenyebbek vagyunk vele, de így is csak DVD, nem a normál(?) adás.

Napirend
Próbálkozunk. A hétköznapok teljesen rendben vannak, én hajnalban megyek, Gábor viszi a suliba, délután én megyek érte, Gábor pedig este jön haza, addigra a házi kész, jó esetben a vacsorán is túl vagyunk. Rossz esetben még a házin szenvedünk, mégrosszabb esetben Balázs már alszik, mire Gábor hazajön (szerencsére az utóbbiak extrém ritkák).
Tegnap és ma együtt indultunk, na az zaklatott volt. Én minden sz.ron kiakadtam, jobb nekem és a Fiúknak is, ha nem vagyok szemtanúja a reggeli készülődésüknek :-)
A hétvégéket igyekszünk megtervezni, de általában nem sikerül tartani, ezen még dolgoznunk kell.

Fejlesztések
Az iskolai logopédián túl járunk magánúton is, ez otthoni "házi feladatokkal" is jár, elvileg mindennap 5-10 perc foglalkozást jelent, a gyakorlatban nem mindennap sikerül, de amikor igen, akkor annyira belejön, hogy félórát is elvan vele.
Gyógyúszás idén pihen, több okból, szeptembertől folytatni szeretnénk mindenképp.
Nyáron lovastábor, ezt remélhetőleg imádni fogja. Ha igen, akkor ősztől rendszeressé tesszük a lovaglást.

2010. május 19., szerda

Egy meghiúsult program margójára

Aki hozzánk hasonló cipőben jár, tudja, mennyire el tudja szigetelni az embert, a családot, ha nincs minden rendben. A helyzetet bonyolítja, hogy nem Budapesten lakunk és ugyan mindennap bejárunk dolgozni, Balázs Veresegyházon jár suliba. Ezért az esély, hogy hétköznap ki tudjunk mozdulni, elég soványka.
Hétfőn mégis úgy nézett ki, hogy talán, esetleg... Bejöttem hajnalban, rohantam haza Balázsért, 5-re vissza is értünk volna, ha... Ha ő nem dönt úgy, hogy inkább dühöng. Nem is volt kérdés, hogy így nem indulunk neki és tudom, ez simán belefér, hogy egy gyerek meghiúsít egy programot, nem is lenne ez baj, ha ez egy program lenne a sok közül. De nem, ez az egyetlen hétközbeni kimozdulási lehetőségem volt, és nagyon dühített, hogy értelmes felnőtt emberek helyett, akiket kedvelek, egy utálatos méregzsákkal kettesben töltöm a délutánt, még akkor is, ha őt történetesen imádom.
Ha meglenne bennem az egészséges önzés, simán bevágtam volna az autóba és elindultam volna, de kinek lett volna az jó? A találka egy cukrászdában volt, ilyen kezdés után fel sem merült, hogy bármit is kapna ott, akkor pedig úgysem tudtam volna normálisan beszélgetni. Szívás...

Tegnap viszont megcsinált egy matek szorgalmit (a többi szorgalmin felül), mert Zs néni azt mondta, aki ezt is megcsinálja, kap egy ötöst. Apró dolgok ezek, de figyelitek? Motiválható!!! Egy ötössel! Egy ötös ugye egy meglehetősen névleges valami, nem váltható sem csokira, sem játékra - legalábbis nálunk nem -, váltható viszont önbizalomra, az osztálytársak és a tanítónéni elismerésére, és az negyon jó, hogy ez fontos Balázsnak.
Ilyenek vannak, örülünk, ő pedig büszke.

2010. május 17., hétfő

Szobafogság

A borzalmas időjárás minket is szobafogságra ítélt. Sütöttünk, főztünk, játszottunk, és bevallom, kicsit tévéztünk is.
Balázs hangulata elég hullámzó volt; az idő nagy részében aranyos volt, de volt azért egy-két idegbajos pillanat. Tegnap reggel eszméletlenül felpörgött, nem dühöngött, egyszerűen csak szó szerint pörgött, nem lehetett leállítani. Dél körül eszébe jutott, hogy töltsük fel a buborékfújót, mikor ez megtörtént, leköltöztette a nappaliba az asztalát-székét, az asztalra tette a fújót, mellé két letámasztható papírt, az egyiken OPEN!!!/CLOSE!!! felirat, a másikon pedig ez: MINDEN FÚJÁS 20 FT!!! Aranyos kismókus, belementünk a játékba, beszedte tőlünk a pénzt, aztán visszaadta, hiába mondtuk neki, hogy tegye a perselyébe, jól jön az majd később, nem, ő ragaszkodott hozzá, hogy ez csak egy játék volt és visszaadja a pénzt.
Hatalmas buborékokat fújtunk, nagyon élvezte. Vicces azért, hogy egy 40 Ft-os játékkal egy fél napig simán elvoltunk és mindenki élvezte :-) Aztán persze volt feketeleves, pörgés, feleselés, határok feszegetése, sírás-zokogás.

Ma dolgozós-/suli-hangulatban ébredtünk, mindenki morcos volt, az élen Balázzsal, ő rettenetesen morcosan tud ébredni, ha éppen olyanja van. Remélem, délutánra elmúlik!

2010. május 15., szombat

Szabadság

Gyorsan elment ez a hét... Nagyon jó volt, egy szavam sem lehet, volt olyan nap, hogy 9-ig aludtunk!!!
Balázs nagyon élvezte a wellnesst, bár csalódás volt számára, hogy nem óriáscsúszdák várják... Azért így sem lehetett kirángatni az élménymedencéből, amit a megérkezésünk utáni ötödik percben - ennyi idő alatt találtuk meg az úszócuccainkat és öltöztünk át - birtokba vett. Megállapítottuk, hogy eszméletlen jól mozog a vízben, semmi extra, ő nem egy fantasztikus úszóbajnok, egyszerűen csak látszik rajta, hogy otthon érzi magát a víz alatt, élvezi, ahogy hol összegömbölyödik és szilvásgombócként forog és süllyed-emelkedik, hol a hasunk alá úszik és megcsiklandoz, hol pedig egyszerűen beleszaltózik a vízbe.
Az első este borkóstoló várt minket, ezt Balázs nem különösebben élvezte, mi annál inkább, főleg, hogy a 7 pár közül valamiért csak mi jelentünk meg, így több dolgot tudtunk meg. Balázst, látva az unalmát, megkérték, hogy segítsen bort tölteni, ezt ő készséggel elvállalta és rettentő büszke volt magára, de azért továbbra is unatkozott.
Az étkezésekről annyit, hogy ezt a gyereket nem hatja meg a rengeteg kaja látványa; a roskadozó svédasztalról szalámis szendvicset reggelizett és sült pulykamellet vacsorázott...

Hétfőtől megint suli és munka... Igyekszünk a következő egy hétben is rengeteget együtt lenni, mert aztán én 2 hétre elhúzok északra és akkor a két hím itt marad nélkülem, biztos nagyon fogok nekik hiányozni... ;-)

2010. május 6., csütörtök

Jó napok, rossz napok

Mostanában az utóbbiak voltak túlsúlyban. Balázs hatalmas üvöltözéseket művelt a hét első felében, a tegnap tűrhető, de necces volt. Nem tudom, talán csak el van fáradva. Vagy az iskolában történik valami, amiről nem akar beszélni. Nem tudom...
Jövő héten mindenesetre kollektíve szabit vettünk ki és mindennap későn kelünk, kirándulunk, élményfürdünk, punnyadunk, de főleg együtt leszünk. Ránk fér.

A Főnök egyébként ma reggel is morgósan ébredt. 5-kor osontam le csendben, de a riasztó kezelője pont az ő szobája mellett van és amikor kiriasztottam, felébredt. Morogva érdeklődött, hogy miért ilyen későn kelünk, még nem is jött fel a nap. Lent a nappaliban elfogyasztotta a reggeli kakaóját és aranyosan megkért, hogy hagyjam egy kicsit békén.
Míg a szendvicseket, uzsonnákat készítettem, ő magától, minden noszogatás nélkül befejezte a hétfőről maradt logopédia házit. Mivel a szokásosnál másfél órával korábban ébredt, időmilliomos volt, úgyhogy a fejlesztő könyvből is játszottunk szóelőhívásosat (az mennyire gáz már, hogy a csi-vel kezdődő szavak közül elsőként a csitteljél jutott eszébe... Gondolom, a suliban ez a kötőszó...)
Sajnos az idő fogalmával erősen hadilábon áll. Az idő múlásával már tisztában van, tudja, kb mennyi 5 perc és mennyi 3 nap, de simán használja a tegnap lesz és a holnap volt kapcsolatokat. Amikor arról beszélünk, hogy holnap ez vagy az lesz, akkor mindig visszakérdez: a következő napon? Ebbe az irányba kell vinni a fejlesztést, mert őt is frusztrálja, hogy ezügyben teljes a káosz a fejecskéjében.

Südve írta, hogy Marci osztja a családot, hát nálunk ugyanez megy. Egyszavas utasításokat kapok, úgymint: tolltartó, kakaó, szendvics, nadrág. Amikor értetlenül ránézek, sértődötten hozzáteszi: légyszíves. Ha az utasítás nem egyszavas, akkor arra irányul, hogy csináljam meg, amihez neki épp nincs kedve, pl: anya, légyszíves hozzál le nekem játékot!
Általában elmagyarázom neki, hogy éppen csinálok valamit, úgyhogy szolgálja ki magát vagy várjon. Erre a válasz: de anya, szépen kértelek! És??? Akkor mi van? Attól még nem vagyok robot. Persze nem vagyok hülye, ezt azokból a vitákból tanulta el, amik arról szólnak, hogy mi szépen kérjük, hogy jöjjön már a kádba fürdeni vagy üljön már le az asztalhoz tanulni, néha, nagyon ritkán van, hogy megkérem, hozzon oda nekem valamit, tehát kvázi helyettem dolgozzon, mert éppen nyakig vagyok a gyomlálásban vagy a főzésben. Ilyenkor, amikor cseszik rám, szoktam megjegyezni, hogy szépen kértem. Ő ezt gyönyörűen átültette a saját gyakorlatába; amikor nincs kedve megmozdulni - ez is milyen szép ellentmondás, a lusta hiperaktív -, akkor megkér engem szépen, nem baj, hogy éppen benne vagyok valamiben.
Egyszóval szociális érzékenység terén van még pótolnivaló.

2010. május 5., szerda

Születés hete - fókuszban a hiperaktivitás

Részletes programot találtok ezen a linken.
Jó kis programnak tűnik és ártani biztosan nem árt.

2010. május 2., vasárnap

Mozgalmas

Szerda dél óta itthon vagyunk betegállományban, az azóta eltelt időből Balázs kb 2-3 órát volt ténylegesen beteg, viszont suliba nem mehetett, így itthon hepajoztunk.
A legjobb formáját hozta, egészen tegnapig, amikor a keresztapukája esküvőjére és lagzijába voltunk hivatalosak. Odafele úton elaludt, így a templomba meglehetősen morcos hangulatban érkezett. Most mit szépítsem, irdatlanul bunkón viselkedett. Pár perc ottlét után észrevette a templom elé asztalokon kirakott falatkákat, pogácsa, beigli, csokis süti, ilyesmi. Innentől kezdve gyakorlatilag odanőtt az asztalokhoz, csak akkor hagyta abba a zabálást, mikor odajött, két hüvelykujját a nadrágja zsebeibe akasztva, és két mutatóujjával középre mutatott, sokatmondó pillantások kíséretében.
Elmentek hát Gáborral keresni egy tereptárgyat, amit megjelölhet. Mikor visszajöttek, kérdeztem:
- Találtatok WC-t?
- Nem WC-t, fa tövét. Nem volt rajta lehúzó, hiába kerestem.
Ezzel a poénnal azt akarta értésemre adni, hogy már hozzászólhatok, már nem morcos. Kb 20 perc múlva már kezdett kínos lenni, hogy nem lehet elrángatni a sütemények mellől, ezért finoman és halkan, hogy csak ő hallja, rászóltam:
- Balázs, lassan fejezd be az evést, nem enni jöttünk.
- De anya, ha egyszer olyan éhes vagyok!!! - üvöltötte vissza úgy, hogy szerintem még az ifjú pár is hallotta.

A lagzin szerencsére volt játszóház, így ő a teljes vacsorát kihagyva, megállás nélkül ugrált és csúszdázott. Ő ugye a templom előtt már jóllakott... Eleinte voltak kisebb konfliktusai más gyerekekkel, de aztán nagyon jól eljátszottak együtt. 9 óra körül kezdett a helyzet egyre jobban eldurvulni, nem lehetett megfékezni, hol mezítláb szaladgált a ház körül, hol a trampolinon feküdt végig, mondván, ő álmos és unatkozik.
Amikor megint konfliktusba keveredett az egyik gyerekkel, úgy döntöttünk, itt az idő: indulás haza. Mikor Balázzsal megosztottuk a tervünket, ő se szó, se beszéd, elszaladt. Gábor kergette már egy ideje, mikor Balázs odaszaladt hozzám menedékbe. Emberére akadt; én, az áruló, intettem Gábornak, így végre elindulhattunk. Az autóhoz menet - és itt áldom az eszünket, hogy egészen közel álltunk meg a helyszínhez - folyamatosan ordított Balázs, az autóba beülve pedig lenyomott egy instant dührohamot (ma takarítottam ki a nyomait: miszlikre tépett papírzsebkendők, szanaszét gyűrt ásványvizes üveg, összerúgdosott első ülés). Budakalásztól Veresegyházig megállás nélkül zokogott, üvöltött. A következő mondatok hangzottak el, különböző sorrendben és különböző hangszínen, de megállás nélkül zokogva:
- Nem akarok hazamenni!
- Vissza akarok menni!
- Játszani akarok a többiekkel!
- Haza akarok menni! Ja nem, vissza akarok menni, nem akarok hazamenni!
- Haza... Vissza akarok menni!
- Menjünk vissza!
- Utállak titeket, tabló bunkó parasztok vagytok!
Mikor meglátta a Veresegyház táblát, új mondattal bővült a repertoár:
- Jaj, neee, már késő!!!
- Jaj istenem, már késő!
Ezeket rettentő drámaian sikerült előadnia: két kézzel megmarkolta az első ülés fejtámlájának két rúdját, előreborult, de csak mert tudja, hogy veszélyes és nem szabad, és úgy zokogott.

Itthon a nappaliban még sírdogált 2-3 percig, itt már megengedte, hogy átöleljem, és szépen elkezdett játszani a Lego építményével. Megbeszéltük, hogy alhat velünk. Mire mindannyian fogat mostunk és lefeküdtünk (kb 10 perc), már mosolyogva biztosított minket olthatatlan és mérhetetlen szeretetéről. Hát nem sírom vissza a tegnapi napot :-)