2010. április 5., hétfő

Tavaszi szünet

Itthon vagyunk, pihenünk. Én már szerda óta, Balázs és Gábor csütörtök óta. A házi feladaton még csütörtökön túlestek a hímek, volt is egy kis hiszti emiatt. Balázs igyekezett aranyosan viselkedni, hogy kíméljen, ez néha sikerült is neki, de azért általában inkább nem.
Tegnap sem. Fejébe vette, hogy ő most felmászik a kocsibejáró kapujára, mi pedig tologassuk. Próbáltuk elmagyarázni, hogy ez nem jó ötlet, neki és a kapunak sem tesz jót. Aztán Gábor bement, én pedig egyedül maradtam, hogy megküzdjek Balázzsal, aki elkezdett győzködni, hogy legalább hadd ugorjon át a kerítésen, simán átugorja, nézzem csak meg. Persze nemet mondtam, de ő tökéletesen tisztában van vele, hogy én most fizikailag nagyon messze vagyok a top-tól, ki is használta ezt elég rendesen és engem kinevetve se szó, se beszéd, átugrott a kerítésen. Tekintélyem romjait megőrizni igyekezvén próbáltam beparancsolni a házba, persze ő csak röhögött. 3 választásom volt, vagy én is röhögök, vagy sírva fakadok, vagy még lejjebb süllyedek és felpofozom. Röhögtem. A szomszédok pedig, a véleményeikkel együtt le vannak szarva.

Nincsenek megjegyzések: