2010. február 25., csütörtök

Feszültség

Tegnap délután akartam írni egy jó kis pozitív posztot, mert tegnapelőtt megint Kedvencbagollyal tért haza és csak úgy, szorgalomból megcsinált kétoldalnyi feladatot matekból. Milyen jó, hogy nem posztoltam, most verném a fejem a falba, hogy elkiabáltam...
Már K is úgy fogadott minket, hogy "Balázsnak ma nincs túl jó napja". Az este ennek jegyében folytatódott: matek házi egy szem se, úgyhogy este 7-kor nekiálltunk, ami rövid úton masszív dührohamba torkollott. Nagyon forcsa volt látni, ahogy gyűlik-gyűlik benne a feszkó és bármit - tényleg bármit - csináltunk, nem segített. Aztán jött aminek jönnie kellett, robbant, üvöltött, csapkodott, sértegetett, aztán zokogott egy sort és szép lassan megnyugodott. Utána megcsinálta a házit (kb 5 perc alatt), közben még néhányszor látszott,, ahogy ökölbe szorul a keze és csikorgatja a fogait, aztán betolt 4 szendvicset, elment fürdeni és aludni.
Olyan jó lenne, ha ezeket a robbanásokat tudná valahogy kezelni; ha nem is időzíteni, de legalább irányítani, mittudomén, menjen a szobájába és ordítson, vagy ne menjen, de legalább szóljon, hogy most ez lesz és készüljünk, vonuljunk fedezékbe, akármi... És a legrosszabb, hogy nem tudja (vagy nem hajlandó elmondani), hogy mi okozhatja. Kikérdeztem az egész napjáról, de állítja, hogy semmi olyan nem történt, ami frusztrálhatná.

2 megjegyzés:

Annus írta...

Panni, bármelyikünknek eldurranhat az agya néha...most egy csomó ideig tök jó fiú volt Balázs...ez sztem belefér..

Panni írta...

Igazad van... Igazából őt sajnálom, mert ezek a rohamok hihetetlen módon kifárasztják és olyanokat mond és csinál közben, amit később nagyon megbán és akkor még az is frusztrálja.
Az egész gyerek szó szerint egy merő görcs ilyenkor, annyira, hogy még a hangja is rekedt (még rekedtebb), tehát szó szerint minden izma begörcsöl. Nem egy egészséges gyerek látszatát kelti, ha érted, mire gondolok... :-(
Szóval tényleg nem arról van szó, hogy telhetetlenek vagyunk és még többet várunk el tőle, hanem látjuk, hogy ez így neki sem jó és sajnáljuk (és persze magunkat is, nemcsak őt, dehát emberből vagyunk).
Majd fogok Tőled kérdezni Petya szemcsi ügyben mindenféléket, jó?