2010. február 27., szombat

Pszichiátria

Tegnap megejtettük a pszichiátriai kontrollt, volt EKG, vérvétel, beszélgetés, lélekápolás (márminthogy az én lelkemé). Én szóvá tettem, hogy a Strattera meg sem közelíti a Ritalint, felmerült, hogy együtt adják a kettőt, amire én feltettem a kérdést, hogy minek a Strattera, ha úgyis akarnak mellé Ritalint adni, erre nem sikerült meggyőző választ adniuk.
Egyelőre marad a Strattera és várjuk, hogy Balázs hízzon pár kilót, hogy emelhessenek az adagon (most 30 kg, a 25 mg-oshoz "túlsúlyos", a 40 mg-os viszont még túl sok lenne neki. Most olyan 36 mg-ot kéne naponta szednie, ami ugye nem kivitelezhető, kapszuláról lévén szó.

Kaptam házi feladatot, fel kell kutatnom egy szuper gyerekpszichológust és egy olyan logopédust, akinek nemcsak pösze ötévesekkel van tapasztalata. A munkahelyemen pedig szólnom kell, hogy a jövőben ne az én számlámra utalják a fizetésemet, hanem osszák szét eme két szakember között, a többit pedig egyszerűen utalják a gyógyszertárnak, ahol tegnap pl 39.400,- Ft-ot hagytam ott, és ezt csak Balázs "vitaminjaira" (vitamin és egyéb kiegészítők, pl halolaj) és Stratterájára.

Balázs különben szörnyen viselkedett tegnap délelőtt, így mindenkinek alkalma nyílt látni, milyen, amikor ilyen. Aztán egyszercsak kijelentette, hogy most összeszedi magát és onnantól kezdve egésznap helyesaranyos volt. Még dolgozni is engedett, sőt, be kellett mennünk a munkahelyemre is. Kicsit kotorászott a fiókomban, amikor kezébe akadt egy céges stresszlabda.
- Anya, ez mi?
- Stresszlabda.
- Ezt dobálod, amikor stresszes vagy?
- Nem, amikor stresszes vagyok, a kezembe veszem és nyomkodom.
- így, a körmödet is belemélyeszted? - és pont úgy szorította össze a kezét, mint amikor jön a dühroham
- Nem, inkább csak nyomkodom, markolászom. Szeretnéd, hogy neked adjam és belemélyeszthesd a körmödet, mikor stresszes vagy?
- Á, ez engem nem nyugtatna meg olyankor. Engem olyankor csak ti tudtok megnyugtatni.

2010. február 25., csütörtök

Feszültség

Tegnap délután akartam írni egy jó kis pozitív posztot, mert tegnapelőtt megint Kedvencbagollyal tért haza és csak úgy, szorgalomból megcsinált kétoldalnyi feladatot matekból. Milyen jó, hogy nem posztoltam, most verném a fejem a falba, hogy elkiabáltam...
Már K is úgy fogadott minket, hogy "Balázsnak ma nincs túl jó napja". Az este ennek jegyében folytatódott: matek házi egy szem se, úgyhogy este 7-kor nekiálltunk, ami rövid úton masszív dührohamba torkollott. Nagyon forcsa volt látni, ahogy gyűlik-gyűlik benne a feszkó és bármit - tényleg bármit - csináltunk, nem segített. Aztán jött aminek jönnie kellett, robbant, üvöltött, csapkodott, sértegetett, aztán zokogott egy sort és szép lassan megnyugodott. Utána megcsinálta a házit (kb 5 perc alatt), közben még néhányszor látszott,, ahogy ökölbe szorul a keze és csikorgatja a fogait, aztán betolt 4 szendvicset, elment fürdeni és aludni.
Olyan jó lenne, ha ezeket a robbanásokat tudná valahogy kezelni; ha nem is időzíteni, de legalább irányítani, mittudomén, menjen a szobájába és ordítson, vagy ne menjen, de legalább szóljon, hogy most ez lesz és készüljünk, vonuljunk fedezékbe, akármi... És a legrosszabb, hogy nem tudja (vagy nem hajlandó elmondani), hogy mi okozhatja. Kikérdeztem az egész napjáról, de állítja, hogy semmi olyan nem történt, ami frusztrálhatná.

2010. február 23., kedd

Szemüveg

Balázs szemüveges lesz. Semmi komoly, még azt sem tudjuk, pontosan milyen erősségű, mert én nem értek a szemorvosok virágnyelvén, ilyen 0,5-re 90 fokban 1-es cilinder, belső szemtengelyferdülés és hasonló mondatfoszlányokat sikerült elkapnom. Vissza kell még mennünk, röhej, hogy a következő elérhető időpont június 9., az iskolai tanév utolsó hete... Ja, merthogy a szemcsire valószínűleg csak az iskolában, tábláról olvasáshoz lesz szükség.

A szemészet miatt tegnap szabin voltunk és délben elhoztuk a suliból. Annyira helyes, közlékeny kedvében találtuk, csak lestünk, hogy ez a gyerek mesélni is tud! Nemrég írtam R-ról, aki lop, zsarol, játékokat vesz el, stb. Tegnap mesélte Balázs:
"Képzeljétek, R el akarta kérni az egyik droidomat, mondtam neki, hogy nem adom oda, erre azt mondta, hogy légyszi, csak egy órára, de én kirántottam a kezéből és gyorsan berohantam az osztályterembe!"
Kismókus, ez milyen stressz lehet már neki? De olyan büszkén mesélte, hogy ő már nem is barátkozik R-val, mert ő buta gyerek.

2010. február 19., péntek

SMS a napközis tanítónénitől

"...Nagyon megdicsértem ma Balázst, nagyon ügyes volt! Puszi M"
És az ofő is megdicsérte délelőtt. És este is kistündérke volt, meg ma reggel is. Éééééés TGIF!!!

2010. február 18., csütörtök

Olcsó játék...

Balázs tegnap egy, a fél állát és felső ajkát befedő horzsolással jött haza suliból. Bő félórás lélekmasszírozás után végre hajlandó volt elmondani, mi történt.
B kitalálta, hogy csússzanak le egy jeges-sáros lejtőn úgy, hogy Balázs van alul, rajta B, és rajtuk még két másik fiú. Ezt Balázs tökjó ötletnek találta, le is csúsztak, csak valahogy a fejére is ráfeküdtek és mire leértek, Balázs feje már a földön csúszott.
Mikor melegen gratuláltam eme okos tetthez, sietett megnyugtatni: utána még háromszor lecsúsztak és mindig másvalaki volt legalul. Tökjó, akkor még három másik anyuka is frászt kap, nagy megnyugvás ez nekem :-))
Ma megjegyeztem, hogy úgy néz ki, mint akinek bevertek. Megnézte a tükörben, odapróbálta az öklét és elégedetten mosolygott. Hm, kíváncsi vagyok, mikor ér vissza hozzánk a pletyka, hogy ököllel verjük a gyerekünket :-)

2010. február 17., szerda

Strattera vs Ritalin

Közeleg a következő kontroll ideje és nem tudjuk...
Sokminden szól a Strattera mellett:
  • nem az agyra hat
  • nem stimuláns
  • 24/7 hatást ígér
ezzel szemben viszont
  • nem meggyőző a hatása
  • kéthavonta szúrkálni kell Balázst
  • drága
A Ritalin esetében pont fordítva van; ami itt pozitívum, az ott negatívum, ami itt negatívum, az ott pozitívum.
Valószínűnek tartom, hogy a Stratteránál maradunk, az 1-2 pont miatt...

Az iskola különben jól megy, tegnapelőtt egy matek ötössel gazdagodtunk, mindezt azért, mert csütörtökön H. Balázs helyett egy táltos paripa hagyta el az iskolát és otthon 4 oldalnyi matekot csinált meg szorgalomból. Azt írtam már, hogy büszke vagyok rá?
Ma ébresztésnél pedig ahányszor megsimiztem az arcát, mindig odafordult és nyomott egy puszit a tenyerembe. Szerintem azt sem írtam még, hogy imádom :-)

2010. február 15., hétfő

Hiper nap

A Tehetséges "Más Fogyatékosokért" Oktatási Alapítvány és az általa fenntartott Gyermekház Általános Iskola, Gimnázium, Sport és Szakképző Iskola, Speciális Szakiskola első alkalommal rendezi meg a Hiper napot, 2010. február 14-én 10-18 óráig, 1051 Budapest, Erzsébet téri Gödör Klubban. Hiperaktivitás. Diszlexia. Diszgráfia. Diszkalkulia. Autizmus.
Nem az a jó, hogy van ilyen.
Nem az a jó, hogy felismerték, a nehézségekkel küzdő gyerekek sokan vannak.
Az a jó, hogy mernek róla beszélni, és végre kérdeznek! Egyszerű, hétköznapi dolgokat, mint pl:
- egy hiperaktív gyerek is el tud fáradni?
- mit érez egy hiperaktív gyerek?
- érzi-e, hogy másmilyen a viselkedése?
- milyen gyógyszert szed, ha gyógyszert kell szednie?
- hogy derült ki, hogy hiperaktív?
- mi az a hiperaktivitás?
Végre-végre! Mernek "hülyeségeket" kérdezni és lássatok csodát: 12-13 éves gyerekek nagyon szívesen válaszolnak a kérdésekre! Tehát szó sincs arról, hogy ők nem szívesen beszélnek róla. És elképesztő mértékben tisztában vannak a saját defektjükkel és hogy hogyan kezeljék le azt.

2010. február 12., péntek

Szülői értekezlet

Három napja írom ezt a postot, mostmár többször nem fogom átírni a mát tegnapra, aztán tegnapelőttre...
Tegnapelőtt este Gábor megkérdezte, miért sírok én majdnem mindennap. Merthogy nem nyilvánosan szoktam. Általában. Aznap mégis sikerült. Méghozzá a szülőin...
Eleve nem voltam jókedvemben, aztán 3 általános kérdésemből háromra sikerült türelmetlen és szerintem személyeskedő választ kapnom, úgyhogy nemes egyszerűséggel sírva fakadtam, benyögtem, hogy elnézést és villámgyorsan elhagytam a helyszínt. Este 9-ig tartott ez a hol sírok, hol nem állapot, aztán elaludtam, az álmom papírforma szerint alakult; általában vonat- vagy repülőbalesettel álmodom (zuhanás, kisiklás, robbanás), most először nem kívülálló voltam, hanem én vezettem a repülőt, ami egy folyóba zuhant, szerencsére alacsonyan repült, így a zuhanást túléltem, de a víz alatt mégis felrobbant és tudtam, hogy most fel fogok ébredni, de kíváncsi voltam, hogy meghalok vagy túlélem, de nem emlékszem rá. Gábor szerint ha a robbanásra emlékszem, de a végkifejletre nem, akkor nem éltem túl. Azt is álmodtam még, hogy Balázs szemüveges és nagyon jól áll neki a szemüveg.
Tegnapelőtt este még kaptam egy e-mailt Zs nénitől (ofő), hogy sajnálja, hogy elmentem és egyáltalán, de fontos dologról esett szó utána, úgyhogy menjek be 4-re, ha tudok. Annak a kisfiúnak az "ügyéről" volt szó, aki mostanában Balázs legjobb barátja. Nem tudtam, hogy gázos a kisfiú, mindenesetre sikerült megtudnom, mi a helyzet.
R. egy nagyon hátrányos helyzetű kisfiú, nevelőszülők nevelik, akik a rossz nyelvek szerint csak a pénzért teszik ezt. Ennyit a családi háttérről, most jöjjön az "ügy". R. az iskolában kezelhetetlen, dührohamai vannak, ilyenkor két felnőtt sem tudja lefogni. Amikor dührohama van és a tanárok megpróbálják lenyugtatni és közelednek hozzá, megtámadja a gyerekeket. Egy ilyen alkalommal egy kislányt "ejtett túszul", hátulról elkezdte fojtogatni és egy nagyollót nyomott a torkához. Többször előfordult, hogy kiugrott az ablakon (fszt-i osztály). Az iskola köteles integrálni, állítólag. A szülők nem együttműködőek, állítólag. Nem azért írom, hogy állítólag, mert kétségbe vonom, hanem mert ha valaki, hát én tudom, hogy milyen pletykák képesek elindulni egy-egy feltételezés mentén. R. mostmár másik osztályba jár és nyugtatót szed, ami 10-kor ürül ki belőle, addig alszik, akkor viszont robban.
Az én személyes problémám ezzel a dologgal, hogy az egész, az egyes epizódok nagyonis összecsengenek Balázs otthoni viselkedésével és annak hullámzásaival. Nem volt olyan rég, amikor megindult felém a kenőkéssel és azt mondta, megöl, arra is emlékszem, amikor azt kívánta, bárcsak tízéves lenne, hogy bedobhasson a sírba. Persze egy ilyen devianciával találkozni hatalmas sokk minden gyereknek, amit fel kell valahogy dolgozniuk, nyilvánvaló, hogy eljátsszák otthon.
A másik, hogy Balázs belevihető ezekbe a dolgokba. tegnap tudtam meg, hogy az egyik ablakon kiugrós esetnél Balázs is ugrott. Ezt én miért így tudom meg? Ha hiányzik egy feladatlap, annak nyoma van az üzenőben, ennek meg...?! R ezen kívül lop, manipulál és zsarol. Balázsnak elvette az óráját, az uzsonnáját és a játékait rendszeresen elveszi. Tehát mégsem elhagyja őket, hanem nekiadja R-nak. Tegnap megkérdeztem, miért nem mond nemet. A válasz: "mert azt mondta, hogy akkor nem lesz a barátom. Hát egy barátom se legyen?!" Ilyenkor szakad meg a szívem. Ez a drága kis bogárka mindenét odaadná bárkinek, hogy barátkozhasson vele. Pedig vannak már rendes barátai, ezt tudom. Mégis egyedül érzi magát.

2010. február 10., szerda

Hogy ééén, kreatííív?

Südvétől megkaptam a kreatív blogger díjat, köszönöm szépen!


A szabályok szerint a következőt kell tennem:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki nekem küldte
2. A logót ki kell tennem a blogomba
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam
4. Írni kell magamról hét dolgot
5. Tovább kell adnom hét másik bloggernek
6. Be kell linkelnem őket is
7. Kommentelnem kell náluk, értesítve őket a díjról.

7 dolog magamról (nehéz lesz, mert tegnap napközben már összeírtam, csak nem volt időm kiposztolni, sőt, feltenni sem, a txt pedig egy nemvárt restart martalékává vált):

  1. Sokan tartanak kreatívnak az élet különböző területein, ezen mindig meglepődöm, de kezdek hozzászokni, hogy mások egészen másképp látnak engem mint én magamat (vagy mint én gondolom, hogy mások látnak engem)
  2. Nagyon szeretnék mégegy gyereket, de nem tudom, bírnám-e idegekkel mégegy Balázs-kaliberű gyerek felnevelését. Szerencsére(??) az élet megoldotta helyettem ezt a kérdést, így megúszom a szív és a józan ész harcát
  3. Egy ideje nagyon félek a tűtől és a kórházaktól
  4. A gyerek- és felnőttkori „tüneteim” alapján a Sors engem is jó adag ADHD-vel ajándékozott meg; ezért is vagyok érzékeny Balázs dolgaira: nem sejtem, hanem pontosan tudom, mit érez
  5. Sokszor nem szólok másokhoz; ez nem azért van, mert beképzelt vagy bunkó vagyok, hanem mert nincs kedvem beszélgetni
  6. Majdnem mindennap sírok
  7. Túl kritikus vagyok a világgal, így a közvetlen környezetemmel szemben és gyakran bántom igazságtalanul azokat, akiket szeretek

Kiknek szeretném továbbadni a díjat? Sok blogot olvasok rendszeresen. A kedvenceim a tematikus blogok, ezekre véletlenül, egy-egy téma keresése közben akadtam. Van azért „kedves naplóm” típusú kedvenc blogom is :-)
A szerintem legkreatívabb 7 blog tehát Semotáé, Fényeskéé, Lucilla sütős blogja, Annusé, Gáboré, Zsoé, Miss Scottyé.
Köszönöm nekik a blog létezését, valahol, valamikor, valamiért mindegyik nagy segítséget jelentett vagy jelent most is.

2010. február 5., péntek

Ma reggel...

...megint fejből kiálló idegekkel sikerült elhagynunk kis házunkat. Én is morcos voltam, mert késésben voltunk és még teregetnem is kellett, Balázs is amilyen aranyosan ébredt, olyan gyorsan hárpiásodott meg, Gábor pedig tőlünk lett ideges :-)
Sajnáltam Balázst, de akkor is el kell indulni időben, akkor sem engedem játékot bevinni, amíg az előzőt haza nem hozza, akkor sem hagyom, hogy fogmosás után teát igyon, és akkor is emberből vagyok én is és nem veszem jó néven, ha megkér valamire és miközben épp a kívánságát teljesítem, megkér egy egészen más, sokkal "sürgősebb" dologra, hogy majd azt is egy mégsokkalsokkal sürgősebbel überelje.

Fejtörő

Tegnap vacsora közben Balázs megjegyezte:
- Holnapra vinni kell törzslapot.
- Mit?
- Törzslapot. Rajz órára.
- Törzslapot...
- Igen. Zs néni azt mondta, ti majd tudni fogjátok, mi az.
- Biztos ezt mondta? Nem inkább famentes vagy félfamentes rajzlapot?
- Nem, törzslapot. Vagy törzspapírt.
- Jahogy dörzspapírt?!
- Igen, azt! Mi az a dörzspapír?
- Az a csiszolóvászon, másnéven smirgli!
- Na, hát azt kell vinni.

2010. február 4., csütörtök

Már nem félig üres, már félig tele!

Észrevettem ma egy nagy változást Balázson. Kérdezte, milyen nap van ma és mikor mondtuk, hogy csütörtök, izgatottan számolgatott:
- Juuuj, már csak két nap és megyünk Zoliékhoooz!
Értitek, "már csak két nap" és nem "óóó, még két nap". Nem is tudom, volt-e valaha ilyen, hogy örül a várakozásnak. Ez mindenképpen nagy dolog.
Egyéb fronton minden változatlan, az iskolában stabil a helyzet, házikat szívesen csinálja, tegnap egy elég bonyolult matek feladatot lelkesen megcsinált 5 perc alatt.

2010. február 3., szerda

Névnap van...

...ehhez pedig iskolai ünneplés dukál. Miután a tegnapelőtt éjszakámat azzal töltöttem, hogy - eleget téve Balázs kívánságának - kekszgolyót készítsek, abból is a lehető legcukor- és kakaómentesebbet, mégis az eredetihez ízben és színben a leghasonlóbbat (és persze apró bonbon-méretűeket, hogy a bonbonos papírkosárkákban elférjenek), tegnap este közölte, hogy ő inkább vinne chips-et is és valami igazi sütit. Anyád. Ma reggel kikönyörögte, hogy legalább egy kétliteres üdítőt hadd vigyen, jeges teát engedélyeztünk, de csak abban az esetben, ha időben elkészül és lesz idejük útba ejteni a boltot. Chipsről, bolti sütiről pedig szó sem lehet, majd a szülinapi buliján, itthon.
Végül teljesen elhúzta az időt, így üdítő nélkül, kekszgolyókkal megpakolva ment a suliba. Meglepő módon nem nagyon hisztizett, simán belátta, hogy az ő hibájából hiúsult meg a tea-biznisz.

(A kekszgolyó maradéka emberes adag rummal és feketekávéval feljavítva elfogyott.)