2010. január 7., csütörtök

Mennyit aggódtam 1 éve...

...mire végre nekikezdtem ennek a blognak! Jónéhány blogírónak kell elviselnie nem akármilyen kritikákat, melyek többnyire igazságtalanul és kifejezett bántó szándékkal íródnak.
Nem mintha nem bírnám a kritikát, csak az a hülye igazságérzet, az nem bír lenyugodni bennem... Folyton úgy érzem, be kell bizonyítanom vélt vagy valós igazamat és bizony előfordul, hogy olyan dolgokra is ugrom, amik nem is ellenem irányulnak.
Éppen ezért ér mindig nagy meglepetésként, hogy milyen értő és megértő szemekre talál a mondandóm. Sorstársak jelentkeznek, akik vagy már átélték ezt és túl vannak rajta és biztatnak, hogy túl lehet ezt élni idegbaj nélkül, vagy még az elején tartanak és tőlem várnak biztatást, és egyáltalán, tök sokan kíváncsiak ránk és sok köztük az ismerős, olyanok is, akik nem is tudom, hogy szereztek tudomást a blog létezéséről, szóval csak azt próbálom itt összeszedni, hogy nem tudom, miért, de csupa jóindulatú és segítőkész ember olvassa a blogot és az elmúlt egy évben egyetlen rosszindulatú kommentet sem kaptam - pedig kényes a téma -, segítő szándékú leveleket viszont kapok és ez annyira jó.

De hogy Balázsról is írjak, gyorsan megosztom, hogy Gábor szerint az elmúlt napokban volt változás pozitív irányban. Szerintem nem volt, szerintem kimondottan prosztó módon viselkedik itthon, szándékosan bánt, de lehet, hogy az én amúgyis alacsony tolerancia-küszöböm csúszott még lejjebb.
Tegnapelőtt az olvasás könyvét nézegetve találtam egy hatalmas, teljes olvasmányt eltakaró nonfiguratív ocsmány rajzolványt. Kérdeztem, mi ez, a válasz: „tuudom, tuudom, már Zs néni is észrevette.” És, akkor én már ne is szóljak? Hát dehogynem szólok, ott a rengeteg üres papír, miért nem lehet azokra rajzolni?
Tegnap egy király hótaposóval tértünk haza, pont olyannal, amilyet akart, erre mit mond, amikor meglátja? – Azt hittem, krémtúrót hoztatok!
Aztán az a rengeteg alku, hihetetlen, hogy minden alku tárgya. Értem én, hogy pszichológia és jutalmazás meg minden, de azért a reggeli rohanásban, amikor nem akar felkelni, pedig még ennie is kéne és kávézni is akar és fogat is kell mosni, akkor nehéz minden feladathoz kitalálni egy azonnali, ésszerűség határain belül teljesíthető jutalmat - mert jutalom nélkül ugyan meg nem mozdul - és sokkal egyszerűbb rádörrenni, hogy mi minden fog történni, ha nem fogad szót. Aztán persze mindig jól megszívom.

6 megjegyzés:

sudve írta...

Őrjítő ez a folytonos játszmázás, nálunk nagyjából ugyanez van, a fenyegetés sosem használ, sőt, mégjobban befeszül a gyerek. Marcinál a versenyszellem felébresztése eredményesnek tűnik ("fogadjunk, hogy megelőzlek a fürdőszobában"... és akkor már startol és vetkőzik...)

Panni írta...

Igen, versenyezni mi is szoktunk, pl Te fogatmosol, én felöltözöm, ezek általában használnak, sőt, előfordul, hogy spontán a kedvünkben akar járni és rendet rak, de nem ez a jellemző :-)
Mondjuk egyértelműen látszik, hogy nem a szándékkal van baj, mert szinte minden este elhatározza, hogy "holnap olyan helyes leszek, hogy nem fogtok hinni a szemeteknek!", csak valahogy másnapra ez feledésbe merül. Remélem, hogy hosszútávon nem ver benne gyökeret a kishitűség, amiért nem sikerül megvalósítani ezeket a kis célokat. Komolyan aggódom emiatt.

Annus írta...

Panni, Balázsnak is vannak hiszti rohamai? Petya,ha valamiben ellentmondunk neki, tiltunkpl. menjünk aludni stb..sikítva hisztizik, csapkod, odacsap mindenre...kiborító!

Panni írta...

Ó, azok vannak szép számmal. Üt-rúg, sérteget. Fizikailag én már képtelen vagyok fegyelmezni, Gábor még ölbe tudja úgy venni, hogy ne tudjon szabadulni és akkor egy idő után megnyugszik.
Mostanában rengeteg dührohama van, pénteken közölte, h mire 10 éves lesz, simán felemel majd és betesz a sírba...

Annus írta...

kis köcög:-))) Az s betűt nem mertem odaírni, nehogy megharagudj:-)
Én is szinte ráfekszem, úgy várom ki, hogy lenyugdjon, de az apja úgy üvölt vele ilyenkor, hogy a gyerek sokkot kap. Egyszerűen nem tudja a gyereket elviselni..

Panni írta...

Nálunk ez hullámzó, hogy melyikünk viseli rosszabbul... Most Gábor van kicsit jobban leeresztve, tegnap azt beszéltük meg, hogy tízpercenként váltjuk egymást (ez házi feladat kapcsén volt, 47 perc alatt 4 szót bírt leírni Balázs...). Másképp nem megy most.