2010. január 15., péntek

ADHD vs ASD

A tegnapi kommentre szeretnék reagálni, mert már amúgyis érik egy ideje...
Külső jelzések és saját megfigyelések alapján régóta ízlelgetem a szót és barátkozom az autizmus gondolatával. Vannak jelek, amik elég egyértelműen erre utalnak (dühroham, merev ragaszkodás bizonyos szabályokhoz, környezet folyamatos frusztrálása), de ugyanezek a tünetek az ADHD kórképbe is beleillenek. Talán nem is véletlen, hogy az ADHD és az ASD tünetei közül sok egybeesik.
Nagyon régen, hónapokkal ezelőtt kaptam ezt a posztert egy kedves és segítőkész olvasómtól és feltett szándékom volt már akkor kiposztolni, de először emésztgettem (számomra sokkoló az összefüggés, amire rámutat), aztán sajnos elfelejtettem kitenni.
Amit én ebből leszűrtem, hogy a kutatás szerint a beszéd- és hangészlelésbeli rendellenesség közvetlenül vagy közvetve megjelenik a dyslexia, a beszédészlelési zavar, az ADHD és az ASD esetében is, sőt, konklúzióként ezeket a zavarokat mind a hallási túlérzékenységre vezetik vissza.
Ez utóbbit talán kicsit túl merész következtetésnek tartom, de arról meggyőzött, hogy a rendellenességek egy spektrumon helyezkednek el. Ezekután nem csoda, hogy sok a közös tünet, és Balázsnál pl megjelenik a dyslexia és a beszédészlelési zavar is.
Azért ez durva. Pedig nem most látom először.

Mostmár csak azt kell eldönteni – és ezen is tök sokat gondolkoztam –, hogy mit szeretnék kezdeni ezzel az információval. Mi változna, ha kiderülne, hogy Balázs nem hiperaktív, hanem autista? Nyilván nem súlyos eset, hiszen beszél, szemkontaktust felveszi, tehát nem kéne speciális suliba járnia. Ahhoz még nem elég érett, hogy megértse a „betegség” lényegét és tudatosan formálja a viselkedését, a másokhoz való viszonyulását.
Ki és hogyan fogja tudni eldönteni, hogy ADHD vagy ASD? Én most azt gondolom, hogyha a gyógyszerek használnak – márpedig a Ritalin használt –, akkor hurrá és „kit érdekel”, ezen kívül az ADHD tünetei a kamaszkorban enyhülnek, míg az autizmuséi nem, tehát kb 5-6 év múlva magunktól is tudni fogjuk, hogy mi ez.
Várom a tanácsotokat ezügyben, illetve ha tök rosszul értelmezem a posztert, akkor is szóljatok! Ti mit csinálnátok? Tudom, hogy több Aspergeres anyuka is olvas, az ő tapasztalatukat, véleményüket is nagyon szívesen olvasnám.

17 megjegyzés:

Annus írta...

Panni, szerintem hülyeség ezen gondolkozni. Balázst ezer szakember látta már. Senki nem gondolt az autizmusra. Ezek csak autisztikus tünetek. Nagyon sok gyerek él így.
Írtad, hogy ragaszkodik bizonyos dolgokhoz? Mint pl?

á írta...

hát, míg olvastalak pont az jutott eszembe nekem is, mint Annusnak. ennyi szakember és vizsgálat már rég rávilágított volna a dologra. ez 1000%, ezen nem kell kattogni. egyébként valóban nem lett volna jobb a gyógyszertől, sehol nem olvastam, hogy autizmusra ritalint írtak volna, valószínű azért, mert nem is jó rá.

Gabi, Berlin írta...

Csak egy kérdés: Képes Balázs beleélni magát másnak a helyzetébe (sajnálni azt, akinek fáj valami vagy szomorú)? Mert ha igen, akkor NEM autista.

Emese írta...

Gabi, ez nem így van. Az autista gyerek kismillióféle lehet. Kezdve az értelmi fogyatékostól a zseniig, az agresszívtől a világ jámboráig, az izgágától a nagyon nyugodtig, a tök közönyöstől a nagyon is együttérző szeretteljesig bármilyen.

Az autistákban négy közös vonás van, amiknek a megnyilvánulása szintén a legkülönbözőbb lehet, mégis nagyon jellemző ez a négy problémakör, gyakorlatilag ezzel írják le az autizmust:

1. A kommunikáció minőségi eltérése. Ez a teljes beszédképtelenségtől kezdve a tökéletes beszédig terjedhet, csak éppen az utóbbiban pl. a párbeszéd nehézkes (a gyerek ritkán felel kérdésekre, inkább csak arról beszél, amiről neki van kedve, arról azonban bőségesen és választékosan). És közben az ezer átmenet, a legkülönbözőbb beszédproblémák. A lényeg, hogy a kommunikációban mindig van kisebb-nagyobb eltérés.

2. A játéktevékenység eltérő. Hiányzik vagy limitált a szerepjáték. A gyerekek jellemzően kedvelik a pörgő, leeső játékokat, és sokkal kevésbé az építőjátékokat. Nehéz ezt is kategorizálni, a lényeg, hogy nem úgy játszik, ahogy az a korának megfelelő (jóval kevesebb fantáziával).

3. A szociális készségek eltérőek. Ez is igencsak széles skálán mozog, és a közhiedelemtől eltérően egyáltalán nem kötelező a szemkontaktus és az empátia hiánya. Sőt, sok gyerek túl közvetlen, gátlástalan a kapcsolatfelvételben. A lényeg, hogy minőségi eltérés mindig van a szociális helyzetekben, és jellegzetes, hogy a kortárs kapcsolatok szinte mindig problémásak azoknál is, akik pl. amúgy felnőttekkel hibátlanul teremtenek kapcsolatokat. Mindez abból fakad, hogy a megszerzett tapasztalatait nem minden esetben képes lefordítani rutinra. Ugyanide tartozik az úgynevezett rugalmas viselkedésszervezés problémája, azaz a gyerek túlzottan ragaszkodik bizonyos rutinokhoz. Sokan pl. nagyon későn lesznek szobatiszták, mert képtelenek lekattanni a pelenkáról, vagy sok az étkezési probléma, csak bizonyos kajákat esznek meg, ilyesmi - mindez nem feltétel, csak pár jellegzetességet írtam, ezeken kívül még ezerféle megrögzöttség lehet, de mindig van, ez nagyon jellemző.

4. Szenzoros túlérzékenység. Jellemzően a hallás felfokozott, ezért egyes kicsi zajok is erősen zavarják a gyereket. Ritkábban a látás (fényérzékenység), egyes esetekben a tapintás (pl. bizonyos ruhadarabokat nem visel el). Érdekes módon a túlérzékeny hallás együtt mozog a kivételes zenei, a túlérzékeny látás pedig a képzőművészeti tehetséggel.

Olyan pedig nincs, hogy "autisztikus", hanem "autizmus spektrum zavar" a megnevezés, amiben benne van, hogy a probléma olyan sokszínű, mint a szivárvány, de mégis nagyon jellegzetes, összetéveszthetetlen. Szokták erre mondani, hogy ami úgy néz ki, az az is, mármint aki autistának látszik, az autista.

Mindezzel persze nem Balázst kategorizálom, milyen alapon is tenném teljesen látatlanban, csak próbáltam megvilágítani ezt az autizmus ügyet úgy általában.

A diagnózissal pedig az a helyzet, hogy azt csak speciális szakintézményben tudják meghozni, ahol a rutinos diagnoszták képesek felismerni a fenti problémaköröket. Bp.-en ez a hely az itt már valahol emlegetett Delej utca, az Autizmus Kutatóközpont. A Vadaskert sem túl profi, ott elsősorban a súlyosabb, nembeszélő esetekre specializálódtak, az enyhéket hajlamosak elbagatellizálni.

Bocs a kisregényért!

Emese írta...

A lényeg röviden, hogy ennek a négy problémás területnek egyszerre, egyaránt kell meglennie (és ha egyszerre megvannak, akkor egyértelmű az autizmus), de gyakorlatilag bármilyen formában és intenzitásban megjelenhetnek:

1. eltérő kommunikáció,
2. eltérő játéktevékenység,
3. eltérő szociális készségek és rugalmas viselkedésszervezés,
4. egy vagy több érzékszerv szenzoros túlérzékenysége.

Az autizmussal társulhat ADHD is, Tourette is, vagy semmi más, ezek nem feltételek, csak további lehetőségek.

A Ritalin az ADHD tüneti gyógyszere, azt persze, hogy nem az autizmusra adják. Az autizmusnak nincs gyógyszere, és egyelőre, a jelen diagnosztikai eszközökkel nincs kimutatható szervi eltérés sem. Kizárólag a fenti négy kritérium együttes megléte a diagnózis alapja.

Valamennyire az autizmus is "kinőhető", az aspergeresek kb. 20%-a felnőtt korára tünetmentessé válik. Bár ez nem annyira valódi kinövést jelent, hanem inkább azt, hogy a tapasztalatai révén a jó IQ-jú autista megtanulja mindazon viselkedési rutinokat tudatosan alkalmazni, amik az átlagos fejlődésmenetűeknél zsigerből jönnek, és amik a társadalmi integrációhoz szükségesek.

Annus írta...

Érdekes módon az autisztikus jelzőt a mindjárt 3 szakirányú diplomával rendelkező gyógypedagógus barátném is alkalmazza...

szerintem, ha a szikrája is felmerült volna, akkor ezirányban is kivizsgálják Balázst!

Emese írta...

Annus, tényleg nem vitatkozni szeretnék... Autista szakirányú diplomás gyógypedagógus jelenleg Magyarországon nem létezik, ugyanis csak most ősszel indult az első ilyen jellegű szak a Bárczy-n, azaz max. fél éve tanulja, aki egyáltalán tanulja.

A (nem szakirányú) gyógypedagógiai tankönyvekben, sőt, a pszichiáteri tankönyvekben is(!!!) a mai napig kb. fél oldal van az autizmusról, ahol leírják, hogy nincs szemkontaktus, nem empatikus, alig teremt kapcsolatot a külvilággal, ilyesmik, szóval a kb. 20 évvel ezelőtti nézeteket tanítják mintegy 10 percben az egész képzés alatt, röhej :(

Akik eddig ezzel foglalkoztak (akár gyógypedagógusok, akár orvosok), azok szinte mind olyanok, hogy valamiképpen a családjukban érintettek lettek (saját gyerek, rokon gyerek, esetleg barát gyereke autista), és így ásták bele magukat a problémába, képezték magukat autodidakta módon, és külföldön, ahol fényévekkel előttünk járnak az auti kutatásokban. A magyarországi diagnosztizálásról az előző kommentemben írtam (nem az számít, hogy hányan látták a gyereket, mert a fentiek miatt azoknak a döntő része nem ért, nem érthet a problémához, nem tanulta sehol, nincs tapasztalata).

A szóhasználat meg szinte tök mindegy. Mondom, az a lényeg, hogy ami annak látszik, az az is, hiába próbáljuk finoman körülírni, hogy ááá, csak olyan. Kicsit nekem ez afféle szemérmeskedés, mint az egyes nemzetiségekkel kapcsolatos szóhasználatok, hogy bizonyos megnevezések sértők, inkább körül kell írni, holott végül is mindegy, hogy nevezzük, max. az egyik megnevezés valami ijesztő végletességet sugall, a másik meg szofisztikáltabbnak van kikiáltva...

Újra erősen hangsúlyozom, hogy mindez nem Balázsra vonatkozik konkrétan, csak magát az autizmust írtam le, nem gyógypedagógusként, hanem a dologban érintett szülőként (ha már megszólíttattunk...), aki az elmúlt évek során meglehetősen mélyen beleástam magamat a témába, mindenesetre biztosan sokkal mélyebben, mint aki csak hallott vagy olvasott az autizmus spektrumról.

Panni írta...

Sziasztok!

Ajjaj, én egyáltalán nem vitaindítónak szántam ezt a bejegyzést, nem állítottam, hogy szerintem tuti, hogy Balázs autista, de tény, hogy ez a lehetőség már sokszor felmerült másban is és bennem is.
És főleg, ahogy írtam is, nem tervezünk további komoly kivizsgálásokat, mert Balázs semmivel sem lenne előrébb, ha kapnánk egy papírt arról, hogy ő autista. Ez semmit nem változtatna a helyzeten, a mi hozzáállásunkon, viszont az előítéletekkel teli környezet megítélését rontaná.
Ez tehát csak egy elvi "lehetőség", engem nem sokkol, nem ijeszt meg, mostmár nem. Sokkal inkább sokkolnak a poszter összefüggései.

Felmerült a Tourette mint kísérő zavar, Balázsnak vannak tic-jei, hang is és egyéb is.

Kérdeztétek, milyen merev ragaszkodásai vannak: óvodában pl dührohamot kapott, ha az öltözőben nem ülhetett a saját helyére, aztán tavaly sok fejfájást okozott (talán itt is írtam róla), hogy nem volt képes kezelni a szokatlan helyzeteket, pl amikor reggel még itthon voltam mikor ő felébredt. De hangsúlyozom, ezek mind az ADHD-ba is beleillenek és az ADHD-t is gyakran kíséri TIC.

Peace :-)

Annus írta...

Emese..én sem vitatkozni szeretnék, de a barátnőm dolgozatokat ír ebből..és nem csupán fél oldalakat.

Emese írta...

Panni :)
Segond, csak azt szoktam furcsállni, amikor a kívülállók azonnal bagatellizálják a helyzetet (mármint hangsúlyozom, hogy nem konkrétan a tiéteket, hanem általában), hogy ááá, nem is arról van szó, meg ááá, ne a szemednek higgy, hanem nekik...
Ezt rengeteg helyen látom a neten, amikor akár egy ordítóan egyértelmű helyzetet ír le az anyuka, és akkor a többiek látatlanban lebeszélik, mert az szerintük nem lehet úgy.

Visszatérve a diagnózisra, azt szoktam mondani, hogy igen, a papír nem azért van, hogy mutogassuk :) Viszont adódhatnak helyzetek, amikor hasznos lehet, pl. mondok két jelenleg egyáltalán nem aktuális példát: egy diagnosztizált autistát sosem visznek el katonának, valamint jelenleg pl. a felsőoktatásban 50 pluszpontot jelent. Jó, ezek nyilván még ezerszer változhatnak a következő sok évben (bár remélhetően nem visszafelé), de a lényeg, hogy adódhatnak helyzetek, amikor előnyre lehet váltani.

Nekünk mázlink van, mert a fiam annyira enyhe aspergeres, hogy sem az oviban, sem a suliban nem tudják, mi a baja, max. annyit észlelnek, hogy nem vesz részt a közös játékokban, nincsenek barátai (csak egy barátnője), miközben iszonyú okos és nyugodt, jó természetű. Szóval ő egy nem problémás gyerek, nem is mutogatjuk a papírját, elfér az a fiókban, és lehet, hogy sosem vesszük elő, de az is lehet, hogy jól jön egyszer valamire.

De nem ez a legfőbb. Az első gyanúnál utánamentem a diagnózisnak, és bármilyen furcsa, engem nagyon megnyugtatott abból a szempontból, hogy azonnal megértettem a gyereket. Pl. azt, hogy nem azért nem játszik "normálisan", mert nem akarja kipróbálni, hanem, mert ő úgy nem képes. Nem azért van az a pár kis rigolyája, mert ő egy makacs gyerek, hanem, mert ez hozzátartozik az auti cucchoz.

Egyszerűen, az addigi kérdőjeleimből pontok lettek, és ez nekem jó lett, úgy érzem, hogy ezáltal sikerült harmóniába kerülnöm a gyerekemmel, hogy értem őt, értem és elfogadtam a dolgok okát.

Annus írta...

Egyébként, csak egy gondolat erejéig, ha kiderült az autizmus,akkor nem lehet több fejlesztést kicsikarni vagy esetleg az állam anyagilag nem támogatná ezt?
Nem kétforintba kerülnek a fejlesztések...

Gabi, Berlin írta...

Akkor tévedtem :-)
Egyébként a bagtellizálás nekem is az idegeimre megy. Amikor az én fiam bölcsis volt, én már sejtettem, hogy van némi eltérés, konkrétan az ADHD-re gondoltam, de vagy négy gyerekorvos hajtott el, hogy "ugyan, Anyuka, ennek a kisfiúnak semmi baja!". Aztán kijöttünk Németországba, három héttel később már pszichiáternél volt a gyerek, _az óvoda ajánlására_ (!).

Annus írta...

Azt hozzá kell tennem, hogy én nem tudtam, hogy tic-kel Balázs és már felmerültek egyéb dolgok is. Azért írtam, hogy ennyi szakember nem nézhette volna ezt el...

Panni írta...

Annus, en sem tudtam, h azok tic-ek, csak amikor mar nagyon egyertelmuek voltak... Addig ilyen kis ugri-bugri csatakialtasnak tuntek, de amikor a kis arca is eltorzul es a kezei is ˝gorcsbe randulnak˝, az csak egy ideig tunik grimaszolasnak, aztan az ember elkezd gyanakodni, h ez talan onkentelen... Persze meg mindig lehet hulyekedes, de szem-tic-jei vannak neha.
A fejlesztessel kapcsolatban pedig: a magyar protokoll szerint nincs mit fejleszteni az autista gyerekeken, a kisero korokat kezelik. Ez nem is baj igy, csak nem is eleg ok arra, Balazst megint kitegyuk a vegzalasnak.

Emese írta...

Az autista fejlesztés tényleg nem valami izmos, főleg a beszélő értelmesek esetén nem sokat tudnak-szoktak kezdeni velük.

Viszont a vizsgálat nem vegzálós fajta. Előtte a szülőnek ki kell tölteni egy nagyon hosszú, kb. 50 oldalas kérdőívet, és pedagógusi vélemény kell. Aztán van egy "vizsgálat", ami közben a szülőt kérdezgeti egy pszich, miközben egy másik pszich. a gyerekkel speciális játékos feladatokat csinál (ugyanabban a helyiségben) kb. 1 órán át. Kamerázzák az egész vizsgálatot. Tulképpen mindezekből az előbb említett négy jellemző diagnosztikus eltérést keresik (kommunikáció, társkapcs., játék és viselkedésszervezés, szenzoros érzékenység).

Aztán pár hét múlva van még egy forduló, ez általában nonverbális IQ-mérés. Ezt még ott helyben kiértékelik (kb. fél órát kell várni), és akkor van egy konzultáció, ahol elmondják azt is, hogy mi a diagnózis, auti vagy nem. Utána írásban is kiküldik, ennyi. Felülvizsgálat 1 vagy 2 év múlva, illetve végleges diagnózis (ezt elsőre sosem adják meg, úgy tudom, törvényileg nem lehet).

anyanya írta...

Egy nagyon jól funkcionáló autit nagyon nehezen szűrnek ki. Engem kismillió pszicho hajtott el a francba a gyerekemmel anno, mondván, hogy tutti nem auti.
Aztán több év jövés-menés, szarakodás és várakozás után a Delej utcában diagnosztizálták.

Az állam egyáltalán nem támogatja az autizmussal kapcsolatos vizsgálatokat és a fejlesztést sem. Ezekért pénzt kell fizetni nem is keveseket. Egy diagnózis kb 30 ezer ft-ba kerül, a fejlesztés meg 5400 ft-ba/45 perc.

kadarm írta...

Az én lányomnál is autisztikus tünetek voltak, bár a 4 jel egyszerre nem teljesen járt együtt. Bemérték a hallási túlérzékenységet és megcsináltuk hallási figyelem terápiát az Új kapuban, nagyon jó eredménnyel. A tünetek jelentős része megszűnt vagy csökkent, egészen megdöbbentő hirtelenséggel.