2010. január 29., péntek

Strattera

Kiváltottuk ma Balázs következő adag Stratteráját. Nem volt egyszerű, ezt mindig úgy kell megrendeltetni, mert elég drága. Kérdeztük a patikust, biztos-e, hogy holnap reggelre megérkezik, azt válaszolta, hogy bizony lehet, hogy már ma délután, hívjuk fel 11 után.
11:10-kor megcsörrent a telefonom, 28-as körzetszám, ajjaj, csak nem Balázzsal történt valami?! De nem ám! A patikából hívtak, hogy megrendelték a gyógyszert és délutánra itt lesz, de tudjuk-e, hogy mennyibe kerül... Tudjuk. De hogy nyomozták ki a telefonszámomat Balázs adatai alapján?! Elképzelni nem tudom, főleg, hogy a tudakozóban is le vagyok tiltva... De nem bánom, csak fura.

2010. január 28., csütörtök

Pszichiátria

Ez is megvolt tegnap... Gyógyszerért mentünk, jó sokat vártunk, aztán a dokinak fogalma sem volt róla, hogy kik vagyunk :-) Végül persze beugrott neki (azt hiszem). Következő látogatáskor megint vizsgálni fogják Balázs figyelmét, kíváncsi leszek. Akkor lesz majd kardiológiai és vérkép (máj) kontroll is.
A suliban egyre jobban mennek megint a dolgok, kezd magához térni újra. Tegnap minden házit megcsinált a napköziben és mindegyikre csillagot kapott! Azért ma reggel lenyomott egy masszív hisztit, de én ezt a késői kelésnek és az emiatti feszített tempónak tudom be. Mindenesetre ma is zombiként indultunk munkába, bár ezt már többé-kevésbé megszoktuk, valamelyik nap a munkahely alatti mélygarázs lejárójánál a szembeszomszéd engedett be maga elé, nekem pedig vagy 20 perc után esett le, hogy miért volt olyan ismerős a rendszáma... Hiába, én olyankor még alszom :-)

2010. január 25., hétfő

Kis tündérke

Most épp egy hullámhegyen vagyunk :-) Kedves, kooperatív, toleráns, kiegyensúlyozott. Igaz, ma az éjszaka közepén megjelent köztünk és elkezdett kedveskedni és beszélgetni, meg mosolyogni, viszont amikor Gábor ezt megelégelte és visszakísérte az ágyába, egyáltalán nem ellenkezett, csak annyit mondott: "csak tudnám, miért kell nektek annyit aludni!". Végülis, igaza van :-)
Ma leejtettem a kedvenc arckrémem tégelyét, ami azonnal összetört és én bizony megsirattam, erre Balázs nagy-nagy empátiáról tett tanúságot és azt mondta: ne szomorkodj anya, majd apával megbeszélem, hogyan tudnánk neked egy újat venni!
Pénteken a nagy bagollyal jött haza, ami azt jelenti, hogy ő viselkedett a legjobban. Ezen ő maga is csodálkozott, mert mint mondta "szerintem én ugyanolyan rosszul viselkedtem mint máskor"... Ilyenek vannak...
Megkapta a félévi értesítőt is, ami köszönőviszonyban nincs a valósággal; olyanokat állít, hogy Balázs választékosan fejezi ki magát meg ilyenek. Lehet, hogy velem van a baj, hogy nem egyfajta rózsaszín csipkével kivert fantasztikusító szemüvegen keresztül látom a saját gyerekemet, de szerintem az, aki annyira nincsen tisztában a "ma" fogalmával, hogy a szó hallatán minden egyes alkalommal visszakérdez: "most, ezen a napon?", az a gyerek nem beszél választékosan, annak a gyereknek problémái vannak, én pedig nem azért várom a félévi értesítőt, hogy legyen mit bekeretezve a falra akasztani, hanem azért, hogy objektív visszajelzést kapjak Balázsról.

2010. január 21., csütörtök

Ma is én ébresztettem

Olyan álmos volt, vissza is aludt kicsit, fülén a telefonnal. Nagyon jó hete van most (vajon véletlen, hogy amint eljöttem, elmúlt a rossz időszaka...?), tegnap eldicsekedett, hogy tudja a hármas szorzótáblát, és el is mondta: "3, 6, 9, 12, 15, 18, 21, 24, 27,30. De úgy is lehet, hogy egyszerhárom az három, kétszerhárom az hat, háromszorhárom az kilenc, satöbbi-satöbbi." (sic)
Számolja már a napokat, és én is.

2010. január 19., kedd

-22

Volt aki rákérdezett, és ha egyvalaki rákérdez, az azt jelenti, hogy 5 másikban is felmerült, így megnyugtatok mindenkit: nem azért hallgatok, mert megsértődtem, nem is lett volna min.
Hétfő hajnali 1 óra óta ismét az északi sarkkör közelében vagyok fellelhető (a címbéli szám pedig a hőmérsékletet jelzi, najó, ez igazából a wind chill, a nettó hőmérséklet -13 fok volt reggel) és olyan ez a munkahely, hogy dolgozni sem árt néha, most pedig kimondottan sok munka akad, ezért hát a csend. A fiúk viszont rendszeresen tudósítanak, Balázs az én hangomra ébred és megy aludni, ma reggel ahogy ébresztettem, egy olyan jóízűt szusszant bele a telefonba, hogy ha mellette lettem volna se lehettem volna közelebb hozzá.
Gábor elmondása szerint most minden rendben, tegnap 3 perc alatt végeztek a házival (ez is félelmetes, maradékkal osztást tanulják már, és ami a még szörnyűbb: ÉRTI!!!), utána vacsi, a fürdés pedig nálunk már az alvás kezdete, olyan jól ellazul Balázs a kádban, hogy utána már szinte ő kéri, hogy hadd menjen aludni.
Reméljük, így is marad!

2010. január 15., péntek

ADHD vs ASD

A tegnapi kommentre szeretnék reagálni, mert már amúgyis érik egy ideje...
Külső jelzések és saját megfigyelések alapján régóta ízlelgetem a szót és barátkozom az autizmus gondolatával. Vannak jelek, amik elég egyértelműen erre utalnak (dühroham, merev ragaszkodás bizonyos szabályokhoz, környezet folyamatos frusztrálása), de ugyanezek a tünetek az ADHD kórképbe is beleillenek. Talán nem is véletlen, hogy az ADHD és az ASD tünetei közül sok egybeesik.
Nagyon régen, hónapokkal ezelőtt kaptam ezt a posztert egy kedves és segítőkész olvasómtól és feltett szándékom volt már akkor kiposztolni, de először emésztgettem (számomra sokkoló az összefüggés, amire rámutat), aztán sajnos elfelejtettem kitenni.
Amit én ebből leszűrtem, hogy a kutatás szerint a beszéd- és hangészlelésbeli rendellenesség közvetlenül vagy közvetve megjelenik a dyslexia, a beszédészlelési zavar, az ADHD és az ASD esetében is, sőt, konklúzióként ezeket a zavarokat mind a hallási túlérzékenységre vezetik vissza.
Ez utóbbit talán kicsit túl merész következtetésnek tartom, de arról meggyőzött, hogy a rendellenességek egy spektrumon helyezkednek el. Ezekután nem csoda, hogy sok a közös tünet, és Balázsnál pl megjelenik a dyslexia és a beszédészlelési zavar is.
Azért ez durva. Pedig nem most látom először.

Mostmár csak azt kell eldönteni – és ezen is tök sokat gondolkoztam –, hogy mit szeretnék kezdeni ezzel az információval. Mi változna, ha kiderülne, hogy Balázs nem hiperaktív, hanem autista? Nyilván nem súlyos eset, hiszen beszél, szemkontaktust felveszi, tehát nem kéne speciális suliba járnia. Ahhoz még nem elég érett, hogy megértse a „betegség” lényegét és tudatosan formálja a viselkedését, a másokhoz való viszonyulását.
Ki és hogyan fogja tudni eldönteni, hogy ADHD vagy ASD? Én most azt gondolom, hogyha a gyógyszerek használnak – márpedig a Ritalin használt –, akkor hurrá és „kit érdekel”, ezen kívül az ADHD tünetei a kamaszkorban enyhülnek, míg az autizmuséi nem, tehát kb 5-6 év múlva magunktól is tudni fogjuk, hogy mi ez.
Várom a tanácsotokat ezügyben, illetve ha tök rosszul értelmezem a posztert, akkor is szóljatok! Ti mit csinálnátok? Tudom, hogy több Aspergeres anyuka is olvas, az ő tapasztalatukat, véleményüket is nagyon szívesen olvasnám.

2010. január 14., csütörtök

Relief

Minden fronton méghozzá.
Tegnap tündérke volt, majdnem minden házija kész volt és csacsogott, énekelt, mesélt, szó nélkül befejezte a háziját.
A suliban volt valami felmérő, amit hibapont nélkül oldott meg és a tanítónéni nagyon-nagyon megdicsérte. (Nagyon jó látni, hogy a tanárok többsége mennyire normálisan közelít Balázs problémájához és milyen gyorsan rájönnek, hogy mivel motiválható. Ezúton is köszönet mindannyiuknak!)
Beszéltem K-val, a szomszéd lánnyal, aki délutánonként Balázzsal van és sértődés nélkül megbeszéltük, hogy a helyzet romlása miatt a jövőben normál esetben én hozom haza Balázst a suliból. Ő is pont tegnap akart velem beszélni, mert látja a változást Balázson és tanácsot kért és teljesen megértően állt a dolgokhoz.
Egyszóval ma kisimultabban ébredtünk mindannyian :-)

2010. január 12., kedd

Azok a régi szép idők...

...amikor Balázs 20 kiló volt és akárhogy kapálózott, az ölemben tudtam tartani, amíg megnyugodott
...amikor azt hittük, egyszerűen csak nehezebben kezelhető az átlagnál
...amikor nem néztük árgus szemmel, hogy amit éppen művel, az a gyógyszer (mellék-)hatása-e
...amikor nem ébresztett minket hajnalban

Kb 2 hete kezdődtek újra a dührohamai, de nagyon durván. Bármin ki tud akadni és én már egyszerűen nem bírom ezt a hullámvasutat. Nem akarok azon gondolkozni, hogy milyen hatást váltok ki, ha hajnali 5-kor nem engedem, hogy TV-zen (pár napja nagyon korán ébred), ha közlöm vele, hogy ocsmányul néz ki a füzete (vastagon összefirkálva, borítólap letépve és minden lap összegyűrve), ha nem engedem, hogy vacsora helyett gumicukrot egyen, stb-stb. Ezek azok a dolgok, amik miatt az elmúlt napokban kiakadt.
De ha arra kérem, hogy mossa fel maga után, amit a WC-be szánt, de mellé ment, azon is el bír üvöltözni. Tulajdonképpen bármin. Valamelyik nap a tárolóban tettem-vettem és Balázs se szó, se beszéd, bezárta az ajtaját. Kulcsra. Hogy miért volt a kulcs az ajtóban? Mert aznap sokszor járkáltunk ki-be és mindannyian otthon voltunk. Egyébként sosem tartunk kulcsot az ajtóban. Hiába kopogtam, Gábor nem hallotta meg. Balázs nem számított rá, hogy a tárolónak van egy kertbe nyíló ajtaja is, aminek a kulcsa épp kéznél volt, így ki tudtam szabadítani magam.

Gyakorlatilag naponta elmondja, hogy alig várja, hogy elég nagy legyen és akkor majd jól megöl. Hát a tökömnek van erre szüksége. Nem lehet vele elmenni sehova, mert égő, ahogy viselkedik, teljesen kifordult önmagából és nem lehet kezelni. Ő, aki mindig olyan szépen írt, most olyan macskakaparásokat hoz haza, hogy rossz nézni.
Február végéig vagyok hajlandó várni, utána visszatérünk a Ritalinhoz. Lehet, hogy tüneti gyógyszer, mégis voltak általános hatásai, amik akkor is feltűntek, mostanra pedig eltűntek.

2010. január 7., csütörtök

Mennyit aggódtam 1 éve...

...mire végre nekikezdtem ennek a blognak! Jónéhány blogírónak kell elviselnie nem akármilyen kritikákat, melyek többnyire igazságtalanul és kifejezett bántó szándékkal íródnak.
Nem mintha nem bírnám a kritikát, csak az a hülye igazságérzet, az nem bír lenyugodni bennem... Folyton úgy érzem, be kell bizonyítanom vélt vagy valós igazamat és bizony előfordul, hogy olyan dolgokra is ugrom, amik nem is ellenem irányulnak.
Éppen ezért ér mindig nagy meglepetésként, hogy milyen értő és megértő szemekre talál a mondandóm. Sorstársak jelentkeznek, akik vagy már átélték ezt és túl vannak rajta és biztatnak, hogy túl lehet ezt élni idegbaj nélkül, vagy még az elején tartanak és tőlem várnak biztatást, és egyáltalán, tök sokan kíváncsiak ránk és sok köztük az ismerős, olyanok is, akik nem is tudom, hogy szereztek tudomást a blog létezéséről, szóval csak azt próbálom itt összeszedni, hogy nem tudom, miért, de csupa jóindulatú és segítőkész ember olvassa a blogot és az elmúlt egy évben egyetlen rosszindulatú kommentet sem kaptam - pedig kényes a téma -, segítő szándékú leveleket viszont kapok és ez annyira jó.

De hogy Balázsról is írjak, gyorsan megosztom, hogy Gábor szerint az elmúlt napokban volt változás pozitív irányban. Szerintem nem volt, szerintem kimondottan prosztó módon viselkedik itthon, szándékosan bánt, de lehet, hogy az én amúgyis alacsony tolerancia-küszöböm csúszott még lejjebb.
Tegnapelőtt az olvasás könyvét nézegetve találtam egy hatalmas, teljes olvasmányt eltakaró nonfiguratív ocsmány rajzolványt. Kérdeztem, mi ez, a válasz: „tuudom, tuudom, már Zs néni is észrevette.” És, akkor én már ne is szóljak? Hát dehogynem szólok, ott a rengeteg üres papír, miért nem lehet azokra rajzolni?
Tegnap egy király hótaposóval tértünk haza, pont olyannal, amilyet akart, erre mit mond, amikor meglátja? – Azt hittem, krémtúrót hoztatok!
Aztán az a rengeteg alku, hihetetlen, hogy minden alku tárgya. Értem én, hogy pszichológia és jutalmazás meg minden, de azért a reggeli rohanásban, amikor nem akar felkelni, pedig még ennie is kéne és kávézni is akar és fogat is kell mosni, akkor nehéz minden feladathoz kitalálni egy azonnali, ésszerűség határain belül teljesíthető jutalmat - mert jutalom nélkül ugyan meg nem mozdul - és sokkal egyszerűbb rádörrenni, hogy mi minden fog történni, ha nem fogad szót. Aztán persze mindig jól megszívom.

2010. január 3., vasárnap

Síeltünk

Néhány csúszás után a tanpályán Balázsnak elege lett és átnyergelt a szánkóra. Azért sikerült néhány képet készíteni, íme egy a fiúkról. Ami engem illet, síelős valómat inkább inkognitóba rejtem, ugyanis a rólam készült összes kép esést örökít meg :-)

Nem tudom, a Strattera mellékhatása-e, de az elmúlt napokban Balázs rákapott a délutáni alvásra. Remélem, ez része a természetes ellustulásnak, így hétvégénként talán újra lesz pár óránk pihenésre.