2009. október 26., hétfő

Gondolatok a kávé mellé

Ma BKV-val utaztam. Nagy dolog ez, vidéki jány nem utazhat akármikor BKV-val, főleg, amióta megkaptam a céges autót, még kisebb a motiváció a tömegközlekedésre. Ma viszont úgy alakult, hogy - őszi szünet és Pesten alvás okán - a fiúk autóznak, én pedig szívok párat az Üllői úti szmogból.
A metrón ülve néztem ki a fejemből bambán, mikor észrevettem egy anyukát és a gyerekét, akire nem mondanám, hogy hiperaktív, mert nem vagyok szakember, de szerintem hiperaktív. Szegény anyuka olyan hihetetlenül frusztrált volt, szegény gyerek pedig nem értette, mi a baj. Mintha betettek volna egy időgépbe és 4 évvel ezelőtti önmagam láttam volna. Szívből remélem, hogy az anyuka 4 év múlva legalább annyira ki lesz békülve saját magával és a kisfiával, mint én most.

Arról is akartam még írni, hogy úgy tűnik, kicsit elkiabáltam a dolgot; Balázsra megint van panasz az iskolában. Sajnos a visszaesés nagyon egybeesik az én munkába állásom idejével, de az első időszakot muszáj így kibekkelni, mert rengeteg oktatás van az elején, de később nyugodtan jöhetek - és mehetek - előbb.
Ezalatt az átmeneti időszak alatt a telekszomszédunk megy Balázsért és elvileg mire mi hazaérünk, megcsinálják a házit. Szegény lány nem tudta, mire vállalkozott, én pedig alá- (vagy túl-?)becsültem Balázst; teljesen a fejére nőtt és sajnos múlthéten volt olyan nap, hogy este tízre lett kész a házi.
Persze-persze, köcsög iskola, ennyi házit ad, de ezek a házik egy közepesen gyenge képességű gyereknek kb 20 perces elfoglaltságot jelentenek, míg Balázs, aki szerény elfogulatlan véleményem szerint minimum átlagos képességű, 70 percet szívott vele.

Kicsit a motivációját is elvesztette; megint becsúszott egy beírás, oszifő néni is panaszkodik. Nem tudom, mit csinálhatnánk másképp, de halványan reménykedem, hogy el is fáradt a 2 hónap alatt. Most az őszi szünet alatt kitombolja magát, mi pedig megpróbálunk hatni rá, hogy a téli szünetig húzzon bele még egy kicsit.

Az sem egyszerű, hogy nem találkozunk a tanítónénivel. Ő nyilván nem írhat naponta litániát Balázsról, de azért tegnap kis híján ugrottam egy hátraszaltót, amikor Balázs megjegyezte, hogy perszehogy tudja az igazgatók nevét, hiszen tavaly HÉTSZER volt bent náluk. Megdöbbenésünkre, hogy mi csak egyről tudunk, csak megrántotta a vállát és közölte, hogy nem, hétszer, de gyorsan hozzátette, hogy minden alkalommal D-vel együtt mentek és idén még csak egyszer vitte őket a tanító néni. Mi??? Idén is?! Igen. Hogy miért kellett mennie, azt nem akarta elmesélni, de állítólag nem a gatyáját tolta le.

Szóval én itt azt gondolom, sem beírás, sem fekete, szeptemberi magatartás és szorgalom ötösalá, heti kétszer hazahozza valamelyik motivációs plüssdögöt, hát akkor nyilván minden a legnagyobb rendben, erre tessék, egy lótúrót.
Tanulság? Nem tudom. Sosem dőlhetünk hátra vállveregetve, hogy well done, résen kell lenni folyamatosan. És ki kell építeni egy kommunikációs csatornát az arra érdemes tanerőkkel.
Mert sajnos nem mindegyik érdemes rá.

2009. október 19., hétfő

Zárul...?

Nemigen van miről írnom mostanában, Balázzsal minden a legnagyobb rendben.
Írhatnék hétvégi beszámolókat, vannak néha kattanásai is, de ezek nagyon elenyészőek. A suliban nagyon jól teljesít, él-hal, hogy a tanítónénik kedvében járjon, iszonyúan meg akar felelni és most, hogy látja, képes erre, valósággal szárnyal.

Ugyan ha nagyon törném a fejem, mindennapra összejönne egy posztra való, ha másból nem, témába vágó kutatási anyagból, de egyrészt nem az a cél, hogy mindenáron posztoljak, másrészt eléggé leköt a munka, most van belőle rendesen. Nem is tudom, mióta nem ültem le úgy rendesen az otthoni gépem elé... Talán 1 hete pénteken, amikor átdolgoztam egy éjszakát.
Szóval én azt hiszem, most lenyugszik a blog; néha biztosan fogok írni bele (pl jön az őszi szünet, 10 nap gyógyszer nélkül :-) ), de közelsem napi szinten.

2009. október 11., vasárnap

Rémhírek

Nem értem, miért jó az, ha egy szak- (vagy legalábbis tematikus) fórumra valaki berobban és elkezdi nyomni az ellenkampányt. Konkrétan a Ritalinról van szó, ami persze nagyon megosztja a közvéleményt, de ilyet csinálni legalább olyan bántó, mint pl egy abortusz fórumon arról regélni, hogy mekkora bűn elvetetni egy gyereket.
A hasonlat nem épp a legszerencsésebb, sőt. Ha majd eszembe jut jobb, át fogom írni.

Szeretnék még írni Balázs német tanárnőjéről, akiben nagyon kellemeset csalódtam. Sok hiányjel, fekete pont és beírás volt tavaly és valahogy nem tűnt túl empatikusnak. Idén is egy feketével indítottunk, aztán én megkértem az ofőt, beszéljen már vele, ne csináljon mást, csak mutassa meg a nevtan szakvéleményét, amin rajta van, hogy nyelvtanulásnál fokozott segítséget igényel és problémái lehetnek.
Ezzel egyidőben elkezdtek írni is, nemcsak beszélni és vannak kisebb házik, így végre van fogalmam, hogy miket tanulnak órán. Ezeket a házikat együtt megcsináljuk és megbeszéljük.
Szóval nem tudom, hogy melyik, vagy a kettő együtt vezetett-e eredményre, de Balázs az összes megoldott házijára kap egy-egy piros pontot. Nagyon büszke rá :-)

2009. október 9., péntek

Beszédvizsgáló, nevtan, suli

Ez is egy jó kis hét volt... És már megint elhanyagoltam a blogot. Mentségemre szolgáljon, hogy panaszkodnivalóm egyáltalán nem volt, csakúgy mint időm. Most reggel 4:35 van és most fejeztem be a varrást, szóval ha kicsit össze-vissza fogalmazok, az az elmúlt két éjszaka ébren töltésének tudható be.

Szóval az úgy volt, hogy hétfőn felhívott a Beszédvizsgáló igazgatója és elmondta, hogy szerinte Balázs beszédértési zavarát a figyelemzavar okozza és javasolja, hogy a Tanulási képességeket Vizsgáló Bizottság vessen egy gyógypillantást Balázsra.
Hogy, hogy nem, kedden felhívott a nevtan logopédusa is, hogy kerestem. Igen, szeptember 2-án. Megbeszéltük, hogy már nem aktuális a dolog, én már közben léptem.
Szerdán kiadták a pénteken beszedett ellenőrzőket. Magatartás, szorgalom ötös, nyelvtan ötös, szövegértés négyes, matek hármas. Plusz egy versmondás ötös. Anyai szívem repes az örömtől :-)

Én meg jól eldöntöttem, hogy nem fogom Balázst a bizottság elé vinni, semmi értelme. A figyelme nagyon szépen fejlődik és ha tényleg ez okozza a többi problémát, akkor azok is meg fognak oldódni. A Beszédvizsgálóba elvittem volna, mert nem tudtuk biztosan, hogy mi okoz mit. Mivel az igazgatónő elmondta, hogy az ADHD miatt van az egész, megspóroltunk egy utat és egy délelőttöt.

2009. október 3., szombat

Figyelemzavaros az egész világ!

Na jó, ez csak vicc persze, de valahogy a héten minden egyes napra kijutott az őrületből.
Hétfőn úgy fogadott a suliban a fejlesztőpedagógus, hogy Balázs nincs ott, nem ment aznap. Ő azt gondolta, biztos nem ment iskolába sem. Elkaptam Balázst, kifaggattam, miért nem ment. "Hát mert A néni azt mondta, hogy nekem úszásra kell mennem." Hm... Úszásra, úszás felszerelés nélkül. Meg egyébként is, hétfőn sosem volt úszás.
Elkaptam A nénit, aki először látszólag teljesen meg volt róla győződve, hogy én felejtettem el és rá akarom kenni, de aztán csak elhitte, amit mondtam, hogy Balázs idén még el sem kezdte a gyógyúszást, én meg csak tudnék arról, ha úszni járna. Aztán kibökte, hogy dehát a listában az ő nevéhez az úszás volt odaírva, de a listát nem tudjuk megnézni, mert már le van adva a tanáriban. Egy hét fejlesztés tehát elúszott.

Szerdán és csütörtökön a pulcsiját hagyta el (meglett később :-) ), de a csúcs a tegnapi nap volt. Megcsinálta az összes háziját, így nézhetett Gumimacikat. Kapott 4 db szendvicset (állítja, hogy a suliban is rendesen eszik, hova fér bele ennyi???) és beült a TV elé. Én közben elvonultam kicsit varrogatni meg agonizálni, és egyszercsak egy koppanást és szisszenést hallottam. Nem volt semmi extra, csak beütötte a fejét. Gyógypuszi közben megcsapta az orromat valami durván tömény, ismerős gyümölcsillat.
- Balázs, Te ettél a halolaj-kapszulából?
- ... - csak néz
- Vagy ez cukorka?
- ...igenigen, cukrot ettem! - (a cukor a felső konyhaszekrény második polcán lakik, én is alig érem el...)
Kimentem megnézni, cukros doboz érintetlen, szék a helyén. Kinyitottam a halolajas dobozt, alig volt benne. Sajnos már jócskán bontott volt, így megsaccolni sem tudom, hogy mennyit evett belőle, de kb 5 db-ot. Kellő dorgálás és önostorozás után felmentünk fürdeni, ahol Balázs feltétlen szükségét érezte, hogy kibeszélje magából a történteket:
- Tudod anya, a sok halolajtól meg lehet ám betegedni. A multivitamin még hagyján, de a halolaj pláne veszélyes. Még szerencse, hogy halolajból nem ettem olyan sokat mint multivitaminból.
Mivaaaan? Multivitamint is evett??? Lerohantam létszámellenőrzést tartani, multivitamint ugyanis szerdán bontottunk újat, így 28 darabnak kellett a dobozban lennie. Volt benne 12. Itt már szükségét éreztem, hogy telefonos segítséget kérjek.
Most pedig szükségét érzem, hogy mentegetőzzek. A vitamin, a kávéval és a gyakran használt gyógyszerekkel együtt fent lakott egy megközelíthetetlen szekrényben a hűtő fölött. Egyszer valamiért lent felejtődött és Balázs nagyon élvezte a szertartást, hogy odamegy és ő veszi be a vitaminjait, pont mint mi, nagyok. Pár hét után úgy ítéltük meg, hogy megbízhatóan csinálja a dolgot és persze mindig megbeszéltük (mert mindig kért repetát), hogy vitaminból csak annyit szabad, amennyi elő van írva, különben megbetegedhet. Ezt látszólag meg is értette, nem is volt belőle gond tegnap estig.