Ugye az úgy van, hogy a hiperaktív kölkök kerülik a feladathelyzeteket, a szétszórt figyelem és a kudarctól való félelem miatt.
Balázs tegnap úgy jött haza, hogy a napköziben 0, nulla darab házit csinált meg, helyette profi szintre fejlesztett mekegéssel szórakoztatta a többieket. Gondoltam, szép kis esténk lesz így, ennyit a vasalásról és a betervezett erdőben sétálásról.
Ezek valóban elmaradtak és volt némi alkudozás és hangok felemelése a házik elején, de aztán valami történt. Nem tudom, mi, egyszerűen fogalmam sincs, elképzelni sem tudom, pedig azóta ezen agyalok. Szóval Balázs egyszercsak szárnyra kapott és a tetemes mennyiségű matek házit 1 hibaponttal oldotta meg, az egy hibapont is olyan volt, hogy azon lepődtem volna meg, ha sikerül neki (16-_-3=9).
Valószínűleg észrevehető volt a lelkesedésem, mert egy idő után azt csináltuk, hogy be kellett csuknom a szememet és mire kinyithattam, újabb 3 példa készen volt. Ilyenkor jött az össze-vissza puszilás, a "nahát, Te ennyire okos vagy?!", az "én nagyon büszke vagyok rád", ő pedig ragyogó szemmel és büszkeségtől dagadva folytatta, míg nekem megint be kellett csuknom a szememet.
Ez idáig tiszta pszichológia, tudom. De mit léptek arra, ami ezután jött? Balázs úgy döntött, kevés neki a feladott házi plusz szorgalmi, és bejelölt további két feladatot, hogy akkor ő azokat is megcsinálja. Hiába kértem, hogy először fussuk át az olvasást, mert az még kötelezően hátra volt, ragaszkodott hozzá, hogy megoldja a matek önkéntes házit.
Ezután persze gond nélkül megvolt az olvasás is és a logopédus is adott egy kis itthoni színezési feladatot, azt is megcsinálta (érdekes volt látni a konzekvens le-se tévesztést, nem gondoltam, hogy ez is "veszélyes").
Hogy miért nem értem ezt a szárnyalást? Mert nem változott semmi! Eddig is agyon dicsértük olyan dolgokért, ami másnak "természetes", nemigen szoktuk büntetni vagy "zsarolni", inkább dicsérni és motiválni (jó, azért mi is emberből vagyunk, bevallom, az én agyam néha eldurran, de tegnap is eldurrant, szóval ez sem mérvadó). A suliban is mindig dicséretet kapott az odafigyelésért és a hozzá képest jó teljesítményért. A gyógyszer a délelőtt folyamán kiürül. Lehet, hogy nem 12:00-kor, de hogy este 6-ra már nem az dolgozik benne, az tuti.
Szóval 2 dolog lehet:
1. véletlen
2. 2 gyógyszeres hét után levette, hogy ő tulajdonképpen képes megoldani a feladatokat, ha odafigyel (erre van ugye a gyógyszer) - de akkor miért nem oldotta meg napköziben?
Marad a véletlen. Kíváncsian várom a ma délutánt :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


2 megjegyzés:
Látom, megváltozott a szöveg oldalt, a profilodban. :))
Igen, változnak a dolgok, szerencsére a jó irányba :-)
Megjegyzés küldése