2009. július 29., szerda

"Kissé hiperaktív"

Tegnap a sebészeten a dokinéni egyszerűen nem tudta normálisan szemügyre venni a lábamat, mert Balázs megállás nélkül pörgött. Szó szerint. Kipróbálta a forgószéket és bejött neki. Szegény hátrányos helyzetűnek nincs otthon Ikeás tojása.
Amikor már 15 perce pörgött, minden rászólás elhúzás, ismételt rászólás ellenére, a dokinéni megkérdezte:
- Otthon is ilyen?
- Igen. Elhízás ellen kiváló.
- Kissé hiperaktívnak tűnik...
- Igen, az.
- Tényleg? Úgy értem, foglalkozik is vele szakember?
Azzal váltunk el, hogy pihentessem, amennyire Balázs engedi és szedjek fel pár kilót :-)

2009. július 23., csütörtök

A szülői tájékozatlanságról

Zso blogjában olvastam, hogy milyen ocsmány módon húznak hasznot egyesek a szülői tájékozatlanságból. Túl azon, hogy én személy szerint olyan szolgáltatóval semmi pénzért nem állnék szóba, aki egy ingyenes portálon üzemeltet weblapot, azért elgondolkodtató a dolog.

Hogy fajulhatott idáig a dolog? Mindig ugyanaz a nóta: a szülői tájékozatlanság. Vagyis amíg lószar van, veréb is van. Amíg akad olyan szülő, akinek egyszerűbb két klikkeléssel méregdrága szolgáltatást megrendelni mint a gyereket elhordani igazi szakemberekhez, akár OEP finanszírozott vizsgálatokra, fejlesztésekre és kezelésekre, addig az ilyen szolgáltatócskák virágozni fognak.
Mondhatnám, hogy ő bajuk, de nem egészen így van. Amíg az ilyen haszonvadászok működnek, addig mindig lesznek csalódott szülők, akik egy idő után rájönnek, hogy
a, nem azt kapták, amiért fizettek
b, nem is volt szükség a kezelésre, lám, a gyerek megjavult magától,
és villámgyorsan levonják a téves következtetést: a zavarokként leírt zavarok valójában nem is léteznek, unatkozó emberek kitalációi. Azt gondolom, nem kell részletezni, hogy ez miért veszélyes a tényleges zavarral küszködő és fejlesztésre szoruló gyerekekre nézve.

Fel kéne már hagyni azzal az idiótasággal, hogy olyan problémákat, mint
- csökkent képesség
- fogyaték
- elhízás
- daganat
- születési károsodás
tabuként kezelünk. Tanulhatnánk végre az előző generációk hibáiból (szex, fogamzásgátlás, terhesség, önkielégítés, stb tabuként kezelése, hogy csak párat említsek).
Amikor 32 évesen kioperáltak egy daganatot a mellemből, a kollégáim hihetetlen hülyén reagáltak, már elnézést. Komolyan mondom, volt aki könnyes szemmel ölelgetett, volt aki kínosan kerülte a témát és volt aki elkezdett kerülni engem is. Egyetlenegy ember volt a kollégák közül, aki külön azért odaült hozzám ebédnél, hogy megkérdezze, mi ez, mi történt eddig, mi fog történni ezután és tud-e segíteni.
Ha ezt mások is megtették volna, pillanatok alatt kiderül, hogy
- a daganat nem feltétlen halálos
- tévhit, hogy az érintett nem szívesen beszél a témáról; a környezet nem beszél róla szívesen, mert jobb úgy tenni, mintha nem lennének anomáliák... Mintha mindig minden rendben lenne.
(Az illető ezután rábeszélt, hogy ússzuk át együtt a Balatont és fogalma sincs, hogy mennyire jót tett ezzel :-) )

Ugye érezhető az analógia az én csomóm és a gyerekkori "csomók" között? A különbség az, hogy én egy intelligens felnőtt vagyok, aki lekezeli a saját dolgait, de a gyerekek nem tudják lekezelni, ez is a felnőttek dolga. Nyíljon már fel a szemünk, beszéljünk a gondokról, tájékozódjunk ahelyett, hogy hagynánk, hogy megetessék velünk az összes virtuális lószart!

Baleset a táborban

Úgy látszik, a nyár a balesetekről szóló bejegyzéseké...
Tegnap történt, sajnos sikerült végignéznem és szívrohamot kapnom.
Balázs egy többszemélyes hintán hintázott 3 másik gyerekkel, mellettük egy ötödik fiú volt egy egyszemélyes hintán. Amikor indultunk haza, Balázs leszállt és se szó, se beszéd, elindult, egyenesen a mellette hintázó fiú háta mögött. Annyi időnk nem volt a tannénivel, hogy rákiabáljunk, már meg is történt a baj. A hinta akkorát lökött Balázson, hogy szabályosan odébb rakta, vagy inkább odébb dobta és szegényem a földön landolt.
Szerencsére a combjánál kapta el, de így is mindkét fiú erősen küzdött a könnyeivel, jól megütötték magukat. Balázs elkezdett üvölteni, hogy ő át akart menni, miért nem állt meg a másik fiú. Bocsánatkérésről hallani sem akart, pedig elég hosszan magyaráztam neki, hogy senkinek sincs hátul szeme, de mégha lenne is, nem lehet egy hintát ennyi idő alatt megállítani, szóval ez bizony az ő sara volt.
Az is rosszul érintette, hogy miután ő sértődötten elvonult, én a másik kisfiút kezdtem el vigasztalni (egyrészt az ő sebesülése komolyabbnak tűnt, másrészt haragudtam Balázsra, mert nagyon pokróc volt) és csak utána mentem Balázs után. Nem nézett ránk, elfordult, de láttam a kezén és a homokban a sok könnycsepp nyomát... Sajnos a zsebe tele volt kisautókkal, így elég rendes kis véraláfutás lett a combján az ütéstől.

Ma felhoztam a témát, kértem, hogy kérjen bocsánatot a kisfiútól, remélem, megteszi...

2009. július 21., kedd

Családon belüli erőszak??

Balázs, a hétéves kölköm 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott nekem. Hol nyomjam fel családon belüli erőszakért??

2009. július 10., péntek

A fog, ami padlót fog

Egyik legsötétebb rémálmom vált valóra tegnap. Úgy fogadtak a suliban (napközis tábor), hogy "anyuka, Balázs büntetésben van Bencével, mert verekedtek, és anyuka, mielőtt odaérünk, gyorsan megkérdem, Balázs első foga eddig is ferde volt?"
Letört. Homályos előzmények után Bence nekilökte Balázst a WC-papír tartónak és a bal felső egyesből egy kis darab letört. Szerencsére inkább csak csorbult, tehát a hiány alig látszik, csak vékonyabb lett a foga vége. Nem voltam úrinő, még Bencét is leugattam, amikor azzal próbált nyugtatgatni, hogy nincs semmi baj, az övé is letört régen, de kipótolták.
Balázs szerint mozgott is a foga, szerintem nem, de ennek a fele se tréfa, irány a fogorvos, közben telefonos segítségkérés e téren sajnos tapasztalt anyukatárstól, ezúton is köszönet a megnyugtatásért! Mivel nekem vacsorameghívásom volt, Gábor nyargalt el a dokinéninkhez, aki szerencsére tegnap épp rendelt. Soron kívül megnézte Balázs fogát, megröntgenezte, nem mozog, gyökér nem sérült, a fog valóban csak csorbult, le lett zárva tömőanyaggal, 2-3 napig kímélni kell.
A nap tanulsága Balázs számára: ha anyám szülinapján kitörik a fogam, nem repetázhatok a tortájából.

2009. július 9., csütörtök

Hogyan tovább?

Egy kicsit zátonyra futottak most Balázs vizsgálatai.
Én teljesen arra számítottam, hogy gégészeti probléma van és azt majd megszerelik. Erre most kiderül, hogy semmiféle gégészeti probléma nincsen. merre menjünk tovább? Én szívem szerint neurológushoz vinném és kiharcolnék egy agyi MR-t, de ez ugye nem teljesen így működik, mert a neurológushoz beutaló kell, Balázs háziorvosa pedig egy elég erős szűrő és lássuk be, kettőnk közül ő az orvos, tehát ha ő úgy gondolja, hogy nem kell nekünk megint egy neurológus, akkor nem fogunk eljutni a neurológiára. Aztán mi van, ha bejutunk? Az MR kérőlapokat nem cukorkaként osztogatják, főleg olyan gyereknek nem, akinek az összes EEG-je töknegatív.

Csak én meg annyit olvastam már arról, hogy MR vizsgálattal egy csomó funkcionális dolgot lehet vizsgálni, meg agykérgi aktivitást meg mittudomén még mit, hogy tökre el tudom képzelni, hogy Balázsnál esetleg rámutatna valamire, ami megmagyarázná, hogy pl a teljesen ép hallása ellenére miért nem észleli rendesen a külvilágot, vagy mi okozza a dührohamokat, meg egyáltalán, az nem járja, hogy ne tudjuk, mi zajlik egy olyan gyerkőc agyában, akinek objektíve is minimum furcsa dolgai vannak.
Tudom én, hogy az ADHD a válasz, de mostmár biztos akarok lenni a dologban. Mi van, ha mégsem (csak) az vagy mi van, ha az ADHD is csak egy tünete valaminek? Elvesztegettünk 7 évet, újabb hetet már nem vesztegethetünk el. Ez az én bajom: mindig mindenre választ akarok, pedig csomószor nincs is válasz. De akkor legalább hadd legyek biztos abban, hogy kizártunk minden egyebet.

2009. július 8., szerda

Hallásvizsgálat

Teljesen jó lett az eredmény! Én ezt egyáltalán nem értem...

2009. július 4., szombat

Sedatif PC

Tartozom egy vallomással. A Vadaskert óta - 2 hete - nem szedi Balázs a Sedatif PC-t. Először a vizsgálat miatt hegytunk ki 2 napot, aztán Balázs itthon volt velem, gondoltam, legalább pár napig ne szedje, aztán pedig legnagyobb meglepetésünkre teljesen rendben van Sedatif nélkül is, így a nyári szünet idejére gyógyszermentességet rendelünk el.
Illúzióink nincsenek, biztos, hogy nem isteni csoda történt, sőt, lehet, hogy a Sedatif abbahagyása és Balázs jólléte csak véletlen egybeesés, szóval megyünk ősszel vissza a Vadaskertbe, de addig csak a halolajat kapja Balázs és a szokásos multivitamint.

Szerdán hallásvizsgálat, rögtön utána konzultáció a gégésszel... Félek az eredménytől. Van egy olyan rossz érzésem, hogy szar lesz a vizsgálat eredménye és hogy valami szervi gyík okozza ezt az egészet. De micsoda? Mandulája nincs, orrsövényhez ennyi idősen még nem nyúlnak, akkor mi? És szubjektíve romlik.