2009. június 27., szombat

Balázs kedvenc sütije

Évzáró előtti napon találtam Lucilla áfonyás zabkekszét, nagyon megtetszett, néhány változtatással neki is estem, mondván, milyen jó kis személyes ajándék lesz ez a virágcsokor mellé.
Kapásból fordítottam az arányon, 4 dl zabpehely és 6 dl liszt került a tésztába, illetve én mindenféle aszalt gyümölcsöt tettem bele, különösen megdobta a narancs- és citromhéj. Mégegy dolgon változtattam: nádcukorral helyettesítettem mind a farincukrot, mind a sima cukrot.

Én minden tésztát megkóstolok nyersen, ezt is "lemeoztam", nagyon ízlett. A hűtőből elővett hurkával aztán igen meggyűlt a bajom. Lehetett azzal bármit csinálni, csak normálisan szeletelni nem. Így az évzárós süti kinézetre olyan lett, hogy akár Balázs is készíthette volna (segített is benne jócskán).

Nem hagyott nyugodni a dolog, így tegnapelőtt újra nekiálltam, de tovább "hígítottam": 7 dl liszthez ment 3 dl zabpehely, és egy evőkanál lenmag is belekerült a tésztába. A vaj mennyiségével játszadozva kicsit ragadósabbra készítettem, hogy gyúrhatóbb legyen a massza.

Amikor összeállt, két sütőpapír között szép vékonyra kinyújtottam és pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Növeltem a hőmérsékleten, mert - légkeverés ide vagy oda - a múltkor csak a tepsi szélén lévő kekszek lettek ropogósak és azok nekem jobban ízlettek. Így 200 fokon sült 15 percig és az eredmény határozottan fotogén és isteni finom lett:


Nem tudni, miért, de ez a süti különleges helyet foglal el Balázs szívében; imádja, mondhatni, kétpofára zabálja, pedig nem nagyon szereti az ilyen reform-jellegű agymenéseimet.

2009. június 20., szombat

Évzáró

"A nevelőtestület határozata: második osztályba léphet."
Nem is csodálkoztunk ezen, a bizonyítványon annál inkább. Nagy naívan azt vártuk, hogy valamilyen szinten azért adekvát értékelést kapnak a gyerekek. Ehelyett a következőkkel találkoztunk: "Rendkívül nyitott a természet jelenségeire", "Írása biztos, lendületes", "Beszéde, szókincse a korának megfelelő" (piha...)... Szóval akkor most jól tanult a gyerekem vagy nem? Mert a rendezett(...) füzetéről én is meg tudom állapítani itthon, hogy rendezett-e, hasonlóképpen, az írásáról is meg tudom ítélni, hogy görcsös vagy lendületes, de mit és hogy csinál, amikor nem látom?? Órákon aktív? Gyakran jelentkezik? A felmérői alapján hova esik, alulra, középre, felülre?
A tanítónéni ezekkel a szavakkal osztotta ki a bizonyítványokat: "Gyerekek, nektek jó pihenést kívánok a nyárra, a kedves szülőknek pedig sok szerencsét a bizonyítványok megfejtéséhez!" Akkor nevettünk, pedig milyen igaza volt!

Na, ennyit a szöveges értékelésről és az én erről alkotott véleményemről. Kaptunk viszont betekintést Balázs iskolai viselkedésébe. Amikor bementünk az osztályba, egyből megrohamozták a többiek, mindenki élménybeszámolt, volt, aki az új, fém kétszázassal dicsekedett el neki, mások disznó viccekkel szórakoztatták. Ahogy közeledett az ünnepély ideje, sorakozni kellett. Balázs, ez a szegény Balázs, akivel "senki nem játszik az iskolában", három jelentkező közül választotta ki azt, akinek hajlandó lesz a párja lenni a sorban.
Az ünnepséget hagyjuk, az eleje és a vége jó volt, közte pedig a szokásos, de legalább az árnyékos belső udvaron volt és este 6-tól, így nem lett rosszul senki.
Ünnepség után az osztályba visszatérve Balázs kellemesen elszórakoztatta a 10 méteres körzetében ülőket, és mivel sokadik felszólításra sem fogta be a lepénylesőt, a tanító néni átültette előre, közvetlenül a tanári asztal elé. Balázs engedelmesen odaült, aztán hátrafordult és folytatta tovább az anekdotázást. Ez volt az a pont, amikor az összes szülőből kitört a röhögés, bevallom, belőlünk is. És az osztályban 4 ilyen gyerek van! 20%!!! Iszonyat lehet így tanítani!

De túl vagyunk ezen is, első év lezárva, másodikos lett ez az agresszor-palánta és ezt úton-útfélen hangoztatja is.

2009. június 17., szerda

Vadaskert Alapítvány

Tekintettel a rekord-mennyiségű látogatásra úgy döntöttem, nem várok estig; Balázs itt vagdos mellettem, legfeljebb kicsit tovább tart bepötyögni az eseményeket.
Szóval 8-ra kellett mennünk, 8-ra értünk oda és már mehettünk is be a dokihoz. Egy fiatal férfi orvos volt. Kérdezgetett a mostani problémákról, a terhességről, szülésről, kellőképpen kiakadt a zárón szereplő "problémamentes" terhesség kifejezésen, miután elmondtam, hogy a terhesség szinte teljes ideje alatt antibiotikumot kellett szednem.
Balázsról kapásból azt mondta, hogy helyesli a diagnózist; figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, a beszédészlelési teszt eredményét látva pedig azonnal mondta ő is a hallásvizsgálatot.

Volt egy érdekes momentum; a vizsgálat végefelé megkérdeztem, miből gondolja, hogy Balázs hiperaktív, amikor a vizsgálat addigi ideje alatt ugyanazzal a játékkal játszott békésen. Ő csak elmosolyodott és azt mondta:
- ha kimegy az utcára, maga is meg tudja állapítani egy gyerekről, hogy hiperaktív-e vagy sem, hiszen maga is szakértő, mivel ilyen gyermeket nevel.
Hozzátette, hogy a békés játszadozás közben is látszik a fokozott mozgás-késztetés és Balázsnak bizony fokozott a mozgás-késztetése. A figyelemhiány pedig le van írva feketén-fehéren a beszédészlelés tesztben.
Megmondopm őszintén, megnyugtatott, hogy nemcsak az általam elmondottak alapján mondta ki az "ítéletet".

Sok időt szánt a gyógyszeres kezelés részre, megkérdezte, mit várok tőle, meddig mehetünk el a kezelésben. Én azt mondtam, addig, amíg szükséges, határok nélkül, tekintettel a gyógyszerre is.
Mesélt az amerikaiakról, a túldiagnosztizálásról, ami szerinte UL, nincs az túldiagnosztizálva, nálunk van erősen aluldiagnosztizálva. Elmesélte, hogy ők a Vadaskertben sosem adták még a gyógyszerkönyvben megengedett adagot, a maximum a gyógyszerkönyvi adag fele szokott lenni.
Kifejtette azt is, hogy mi a különbség a gyógyszer és a stimulánsok közt. A stimulánsok (amfetamin, koffein) szinte a teljes agyra hatnak, míg a gyógyszer (Ritalin) a homloklebenynek egy kis területére, ami a figyelem fenntartásáért felel.
Ki lett hangsúlyozva, hogy a gyógyszer nem gyógyítja meg az ADHD-t, csak segít a kölöknek nyugton maradni akkor, amikor erre feltétlen szükség van, pl iskolában; nem is helyes ADHD-t kizárólag gyógyszerrel "kezelni", a kulcs a kognitív viselkedésterápia, amit kellő számú gyerek megléte esetén befekvéssel, csoportosan tanítanak meg a szülőknek és a gyerekeknek.

Mivel nyáron sosem kezdenek sem gyógyszeres, sem semmilyen kezelést, nem történtek további vizsgálatok, el lettünk bocsátva, augusztus végén, szeptember elején kell újra jelentkeznünk részletes állapotfelmérésre, hogy megállapítsák a szükséges kezelés(eke)t.
Addig a hallásvizsgálatot kell lenyomnunk és ha ott találnak valamit, akkor annak a végére járnunk.

Mégegy fontos pont: sokan kérdezték irl és url, hogy miért fontos az ADHD "címke". Eddig csak azt mondtam, hogy a szükséges kezelések, fejlesztések miatt. Ma viszont hallottam egy sokkal fontosabb okot: a kezeletlen ADHD, mint tudjuk, szélsőséges esetekben deviáns viselkedésmódhoz, drogozáshoz, bűnözéshez is vezethet. Amit viszont nem mindenki tud, a börtönökben csücsülő bűnözők cca 80%-a kezeletlen ADHD-s. Más szóval, ha minden ADHD-s időben megkapná a helyes diagnózist és kezelést, ma 80%-kal kevesebben ülnének börtönben.
Balázzsal mi még időben vagyunk ebből a szempontból, de a doki kerek-perec az arcomba mondta, hogy előbb kellett volna elkezdeni a kezelést (a kezelés nem csak a gyógyszert jelentheti!), és akkor a sulikezdésre már úgy-ahogy sínen lett volna. És nem igaz, hogy a súlyos beszédészlelési problémáit (figyelem! ADHD-tünet!) nem vették észre az óvodában, hogy a figyelemzavarát úgy kezelték le, hogy hagyták, hadd csináljon feladathelyzetben amit akar, stb-stb.
Véleményem szerint tehát kell a "címke", hiszen ez nemcsak a sikeres kezelés kulcsa, de jelen esetben össztársadalmi érdek is.

Kérdeztétek/aggódtatok páran, hogy befektetnek-e (én is hallottam ilyet, hogy egyből befektetnek), nem, teljesen ambulánsan történt a vizsgálat, az állapotfelmérésről nem beszéltünk még, de szerintem az sem lesz befekvéses, hanem ahogy egy elejtett félmondatból én értettem, a viselkedésterápia/szülő tréning lesz a bentmaradós történet.
A mai szeánsz egyórás volt, 9-re jött a következő beteg, tehát az időpontokat ugyan távolra adják, de az ember biztos lehet abban, hogy az adott időpontban rászánják a kellő időt és minden kérdésére választ kap.

2009. június 16., kedd

Itthon

Jól telnek itthon a napjaink Balázzsal, bár igazából a mai az első, igazán itthon töltött nap.
Pénteken egy állásinterjú után összefutottunk Annusékkal, a két rosszcsont egyből egymásra talált, simán kiszúrták maguknak egymást. Hiperaktív lelkek ha találkoznak ;-)

Tegnap sajnos szemtanúi voltunk egy patika kirablásának, remélem, hogy Balázsban nem hagy mély nyomokat a nemmindennapi eset (igazi álarcos rabló nagykéssel, rendőrség, bilincs, kihallgatás).

Holnap Vadaskert - thx Annus :-) -, este feltétlen beszámolok, nagyon izgulok! 8-ra Hűvösvölgyben kell lennünk, ami veresegyházi indulást tekintve legalább másfélórás út lesz, vagyis az ébredés nem lesz zökkenőmentes egyikünk számára sem...
Ma már nem adtam Sedatif-ot Balázsnak, lehet, hogy rosszul tettem, de nem beszéltünk róla az időpont foglalásnál és úgy gondoltam, valódibb lesz a kép és könnyebb a diagnózis, ha a gyógyszermentes valóságot mutatjuk.

2009. június 11., csütörtök

VAKÁCIÓ

Hát, ezt is megértük. Az utolsó nap már semmiről nem szólt, matek órán amőbáztak, ja igen és kapott egy ötöst és egy szmájlit, mert megcsinált kétoldalnyi feladatot.
Tegnap a napközis tannénitől kapott dicséretet "egész éves munkájáért és fejlődéséért". Másodikos lesz az én törpeposzátám, hát nem hihetetlen? :-)

Annusnak ezúton is köszönet, hála neki, már jövő héten mehetünk a Vadaskertbe! Azt hiszem, addig lesz mit kipihennünk!

2009. június 9., kedd

Kemény dió

Lesz még egy (pár) nehéz menet az iskolával ősszel. A szakvéleményre, amit beküldtem, egy világos, elutasító válasz jött. Ez csak JAVASLAT (így, nagybetűvel, aláhúzva), az iskolának pedig nincs rá kapacitása, max heti félórában tudják fejleszteni a gyerekeket.
Megírtam, hogy ezt nem veszem tudomásul és nem nyugszom bele, de térjünk rá vissza ősszel, addig már úgysem történik semmi.

Akkor nézzük csak, hogy van ez? Az a szülő, akinek a problémás gyereke nem egyéni bánásmódos papírral érkezik, az már egyből gonosz módon eltitkolja a gyereke állapotát. Az a szülő, aki saját természetes és ösztönös elfogultságát megerőszakolva, a gyereke érdekében beszerez egy papírt, amin feketén-fehéren rajta van, hogy bizony nem az ő gyereke a legokosabb a világon, mit kap?
- Panaszt a pedagógusoktól
- Ítélkezést a szülőktől
- Bélyeget a homlokára
Mit nem kap?
- Együttműködést
- Toleranciát
- Erkölcsi támogatást
A gyerek mit kap?
- Fekete pontot
- Beírást
- Panaszt
- Folyosóra kiküldést
- Bélyeget a homlokára
Mit nem kap?
- Fejlesztést
- Erkölcsi támogatást
- Érzelmi támogatást

"Találkozhatunk sajnos olyannal is, amikor az akadályozott gyermek a többségi iskolába jár, azonban az iskola külön segítséget, szakembert speciális megsegítést nem biztosít, ezt hideg integrációnak nevezzük. Ilyen körülmények között nem tud megfelelően, egyenletesen fejlődni."

A közoktatási törvény (Kt.) a különleges gondozáshoz való jogot a Magyar Köztársaság Alkotmányával (16. §) összhangban fogalmazza meg: „A gyermeknek, tanulónak joga, hogy személyes adottságának megfelelő megkülönböztetett ellátásban – különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban – részesüljön, s életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményéhez forduljon segítségért." = Kt. 10. § (3) f).
Különleges gondozásra jogosultak: a sajátos nevelési igényű gyermekek és tanulók, valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő és a súlyos betegségük miatt intézményes nevelésben és oktatásban részt venni nem képes gyermekek és tanulók.

2009. június 8., hétfő

Balázs esete a Bock Bisztróval

Bátor (vagy inkább vakmerő) húzás volt részünkről, bevallom.
Történt, hogy egy amerikai volt kollégám itt töltött egy hetet és az első ebéd után azt találta ki, hogy valami vörösboros helyet is megnézne. Adta magát a címbeli hely (nem is bántuk meg, húúú, de ez más téma), csakhogy Gábor halaszthatatlan munkája okán távol maradt, Balázs pedig velünk jött.
Az úton odafelé felkészítettem, hogy ez nem egy olyan hely, ahol földön szokás fetrengeni, és a vécézési szándékot sem 130 dB-en kéne bejelenteni. (Az exkolléga tudja, hogy Balázs ADHD-s, ki is beszéltük rendesen az USA-beli túldiagnosztizálás és túlgyógyszerezés veszélyeit.) Egy ideig minden rendben volt, senki nem akadt fenn azon, hogy a bélszín carpaccio láttán "sonkaaaaa" felkiáltással kábé az összeset a kenyerére pakolta és a lilahagymát a következő megjegyzés kíséretében tömte az arcába: "ez sokkal jobb mint az iskolai!"

A gond akkor kezdődött, amikor kifújta az orrát. Merthogy a művelet után szétnyitotta a zsebkendőjét, hosszasan szemlélte annak tartalmát, aztán így szólt: bloooeeeeee. Ez már meglehetősen nemzetközi volt ahhoz, hogy amerikai barátunk is értse, de ő jót röhögött és egy "yes, it's a boy!" poénnal lekezelte.
A helyről egyébként el kell mondanom, hogy összes aggodalmam ellenére egyáltalán nem sznob, sőt, a személyzet maximálisan toleráns és abszolút gyerekbarát. A pincér nem átallott a már nem is tudom, milyen panírungban elkészített csodát úgy reklámozni Balázsnak, hogy "kérsz egy kis rántott husit?", az őszilevet pedig kérés nélkül vörösboros pohárban szolgálták fel neki.
Volt viszont egy mozzanat, amit már nem lehetett röhögés nélkül kibírni, szerencsére az adott pillanatban Balázs mögött álltam. Történt, hogy nagyon diszkréten a fülembe súgta, hogy neki most nagydolga van és szíveskedjek elfáradni vele a wc-be. Kifelé jövet hatalmas csatakiáltásban tört ki és így rontott vissza a vendégtérbe, ahol az első asztalnál ülők már kellőképpen elálmosodtak az ételtől és az italtól. A csatakiáltás éppen az egyik kókadtan üldögélő hölgy háta mögött teljesedett ki, aki erre akkorát ugrott, hogy még Balázs is megijedt, a többiek pedig röhögésben törtek ki.
Az este hátralevő része nem tartogatott meglepetéseket, a társaság, az étterem és Balázs is papírforma szerint teljesített :-)

2009. június 4., csütörtök

Köszönöm, magyarázat és szolg. közl.

Vagyis először a szolg. közl: Annus, ha nem olvasnád a válaszomat a megjegyzésedre: várom ám mailben a telefonszámodat, hogy egyeztessük a pénteket. Köszi!

Köszönöm ám a névnapi köszöntéseket, nagyon rendesek vagytok, de nem azért írtam ám le, csak olyan aranyos volt Balázstól, amit csinált.
Tegnap aztán meglett a böjtje a nagy ünneplésnek. Az iskolában még úgy fogadott, hogy "emlékszel anya, ma szót fogadok és nem veszekszünk?", ez itthon elment a "nem akarok házit csinálni" irányba és végül "hájas disznó" és "ha nagy leszek, veszek egy kardot és elvágom a fejedet" jellegű megnyilatkozásokba torkollott. Rég volt ekkora dührohama, de jó hír, hogy ezután 20 perccel egy pár perces zokogással lecsengett a roham.
Innentől bűbáj volt és - bár mindenre emlékezett - szemmel láthatóan fogalma sem volt, hogy mi és miért történt az elmúlt 2 órában. Este fél9 körül kész is volt a házi, 9-kor pedig már ágyban volt.

A mai szakvéleményhez egy kis magyarázat vagy inkább lábjegyzet: örülök neki mindenképp, annak ellenére, hogy ezek a sorok nem arról szólnak, hogy az én kisfiam a legokosabb gyerek a világon. Örülök, mert egyrészt kiderült, hogy nem én látok rémeket és én sokkal jobban tudom kezelni a biztos rosszat mint az akármilyen bizonytalant. Másrészt ez a mi belépőnk az iskolai fejlesztésre. Le vagyon írva feketén-fehéren (csak én pirosítottam ki), hogy igenis az iskola köteles fejleszteni, sőt, némi személyre szabott használati utasítás is van a szakvéleményen.

Megjött a szakvélemény

Ma reggel felhívtak a nevtanból, hogy elkészült a szakvélemény, postázzák-e vagy be tudunk esetleg menni érte. Nyilván bementem, időmbe belefér. Még ott helyben elolvastam, van benne hideg-meleg egyaránt:

"Életkor: 7 év 1 hó

GMP beszédészlelési és beszédmegértési vizsgálatot végeztünk, melynek eredménye:
1. Észlelés (G-O-H) jobb fül: 60%, bal fül: 65%. Az elvárt 80-90% között
2. Mondatazonosítás zajban: 80% 5,5 év
3. Szóazonosítás zajban: 100% elvárt
4. Szűk frekvenciás mondatok: 100% elvárt
5. Gyorsított mondatok: 40% 3,5 év
7. Szájról olvasás: 20% 3 év alatt
8. Verbális memória: 4 szó 4 év
9. Vizuális memória: 5 szó 5 év
10. Hangsorok azonosítása: 4 év
11. Szótalálás: 1/1 szó 5 év
12. Megértésvizsg. hallás után: 60% 5 év
14. Beszédritmus ismétlés: gyenge-egysíkú

A vizsgálat alapján megállapítható a beszédészlelési és beszédmegértési probléma, amely előidézhet tanulási problémákat, elsősorban a verbális figyelem területén, a szövegértésnél, idegennyelv tanulásánál.

Javaslat: a Közoktatási törvény 30. § 7. bekezdése alapján javasolt a gyermek rehabilitációs-felzárkóztató célú foglalkoztatása, mely az iskolai nevelés és oktatás keretében valósítható meg, heti 2 órában logopédus vagy fejlesztőpedagógus által.

Kapjon több egyéni segítséget, magyarázatot a feladatok elvégzéséhez.

Hallásvizsgálati kontroll feltétlen szükséges.

Fejlesztés: beszédértés, szövegemlékezet fejlesztése"

2009. június 3., szerda

Szeretetbomba

Úgy látszik, a tegnap délutáni hiszti és veszekedés megtette a hatását, mert este egy igazi szeretetbomba hullott az ölembe.
Történelmi okokból június 2-án tartjuk a névnapomat és ezúttal Balázs is felköszöntött: áthozta először a teli perselyét, aztán az összes plüss állatkáját, aztán a Verdás párnáját, aztán egy húsvéti üdvözlőlapot, amit ő készített, végül ragaszkodott hozzá, hogy esti mesét olvashasson nekem, méghozzá Bogyó és Babócát.
Lefeküdtünk hát mind a hárman, ő volt középen és mesét olvasott. Néha rám nézett olvasás közben és odasúgta: nagyon szeretlek anya :-)
Lefekvésnél azt mondta: anya, légyszíves ne kiabálj velem többet! Később még áthívott és azt mondta: anya, ezentúl jó család leszünk, megígérem! Én szót fogok fogadni, te pedig nem fogsz veszekedni, jó?


Ma reggel éppen a kávémat fogyasztottam valamilyen éber kóma szerű állapotban, arra számítva, hogy még mindenki alszik, amikor Balázs hívott izgatottan. Feljöttem, de nem volt az ágyában. Itt állt a dolgozószobában, az erkélyajtó előtt és azt mondta: anya, elkészítettem a következő meglepetésedet!
Kinéztem az ablakon és egy kis cinege gubbasztott az ajtó előtt. Megkocogtattam az üveget, madárka meg sem mozdult. Ez a madár beteg, gondoltam és kimentem, hogy valami dobozba tegyem, aztán majd a suliba menet letesszük az állatorvosi rendelő elé.
Amint hozzáértem, felrepült a korlátra és ott pihent tovább. Ez már gyanús volt. Odamentem, megnéztem, szárnya okés, tud repülni, mi lehet akkor a baj? Megfogtam úgy, hogy ne tudjon leesni, de ha akar, el tudjon repülni. Akart. A közeli akácra. Akkor esett le (nem a madár :-) ). Ez a cinege még fióka és tuti, hogy abból a családból van, ami a hátsó teraszon lévő fészekben lakik. Most tanulnak repülni, ez a kicsike meg elfáradt és idejött pihenni. Ki is tettünk gyorsan egy kis csipegetnivalót, de azóta nem jött vissza.
A reggel további része nagyon jól telt, Balázs pont olyan helyesaranyos volt mint tegnap este.
Soha szebb névnapi ajándékot! :-))

Évvégi felmérők és hiszti

Szerencsére a kettő nincs összefüggésben. A felmérők jól sikerültek, bár megint ott kellett ülnie a tanító néninek, hogy Balázs dolgozzon is, ne csak álmodozzon. A matek felmérőn látszik is - és oda is van írva -, hogy meddig ült ott Zs néni, attól a ponttól ugyanis egy darab feladat nincs megoldva. Így lett az írás 91, a szövegértés 80 és a matek 59 százalékos. Én azért ezzel alapvetően nagyon elégedett vagyok.

A hiszti az közvetlen azután kezdődött, hogy kiejtettem a házi feladat kifejezést a számon. Nehéz a házi, ne csináljuk meg, különbenis hagyjam békén, különbenis ronda vagyok, ronda dagadt banya vagyok, és nem kíváncsi rám, ne beszéljek hülyeségeket.
Néhány észérv sikertelen felsorakoztatása után ("látod, ezért jobb, ha megcsinálod a napköziben", "tudod, hogy meg kell csinálni", "gyere, ez egy ötperces feladat, essünk túl rajta", "utána egész este játszunk majd") eldurrant az agyam és nyugodt hangon közöltem vele, hogy akkor vagy most azonnal nekiáll, vagy nem megy osztálykirándulásra. Ez a kis lökött meg azt hitte, viccelek.
Akkor esett le neki, hogy komolyan gondolom, amikor nyitottam az üzenőjét és vettem elő a tollat. Ezen a ponton szabadult el a pokol. Míg én próbáltam neki elmagyarázni, hogy csak egy nyamvadt házit kéne megcsinálnia, ő tört-zúzott, a lábamba harapott, üvöltött és hát voltam én minden, csak kedves anyucika nem.

Végül persze elkészült a házi, 5 perc helyett másfél óra alatt, rájött, hogy amit nehéznek hitt, az sokkal inkább vicces (a Marci vacsorája című mesének kellett másik címeket kitalálni), sőt, a mese első pár mondatát önszorgalomból leírta és le is rajzolta.

2009. június 1., hétfő

A kávéról

...annyit, hogy nem vált be. Megpróbáltuk Sedatif PC mellett is, anélkül is, ez nem a mi gyógyszerünk. Sebaj, ezt is kipróbáltuk, megyünk tovább.

Pénteken interaktív űrhajós kiállításon voltunk és amíg Balázs a bolygókat tanulmányozta, addig én végigjártam a könyvesboltokat és bár a beszédészlelésről nem találtam könyvet, megvettem viszont a Hipergés című csodaszerzeményt. Ez egy hiperaktív kisfiú szemszögéből íródott napló, szerintem nagyon jó :-)

Balázs kérdése ezügyben: Ez a kisfiú tényleg hiperaktív? Mi az, hogy hiperaktív? Hö-hö, ez beugratós kérdés? :-)

Az alábbi képen éppen pihen...


A következőt pedig ő készítette rólunk. Ilyennek lát Ő minket: