2009. május 28., csütörtök

Sokkoló

Ez nem igaz, hogy valaki 9 évvel ezelőtt megírta az életünket...
Beleolvastam, nagyon durva, nem is sikerült még végigolvasnom, emésztgetni kell. Mintha a saját életünket, problémáinkat, szavainkat olvasnám vissza.

A hét eseményei

Sokminden történt az elmúlt pár napban, megpróbálom (kókusz)dióhéjban összefoglalni...

Kedden volt egy nagyon kellemes beszélgetésem Balázs tanítónénijével. Szerinte (fejlesztőpedagógusként dolgozott korábban a Vadaskertnél) a beszédészlelési zavar a figyelemzavar tünete, de várjuk meg a hallásvizsgálatot (július 8.) és a Vadaskert Alapítvány véleményét.
Balázs szerinte is nagyon visszaesett, lehetetlenség tőle tanítani, az ötös tudását a magatartása leviszi kettes-hármasra. A többieket zavarja tollbamondás közben, iszonyú rondán beszél, disznólkodik, rohangál.
Rákérdeztem, érdemes-e erőltetnünk az SNI besorolást. Nem, mert az iskolának nincs rá kerete. A hiány az Oktatási Minisztérium költségvetésében van. Egy fejlesztőpedagógus dolgozik félállásban, neki kell ellátnia 600 alsós fejlesztését. Dehát akkor miért integrál az iskola? Mert integrálnia kell. Kistérségi központ, muszáj integrálnia, de a fejlesztésre nincs keret. Akkor mi lesz Balázzsal? Lehetetlenség megoldanom a heti 3 alkalmat, plusz a heti két alkalom gyógyúszást, mindezt munka mellett!

Tegnap voltam a nevtanban, elpanaszoltam Balázs visszaesését és a tehetetlenségemet fejlesztés-ügyben. A pszichológus szerint egyszerűen évvége van, Balázs derekasan helyt állt évközben, most leeresztett, ez természetes. A Vadaskertet helyesli, a beszédészlelésről már tudott, megkapta az infót a logopédustól.
A fejlesztést pedig nem eszik olyan forrón; az iskola köteles biztosítani a nevtan által javasolt fejlesztést, a nevtan pedig, mint felügyeleti szerv, ellenőrzi ezt. Szívből kívánom, hogy így legyen, mert bár nagyon nem szeretek az az anyuka lenni, aki akadékoskodik és problémázik, tutihótzicher, hogy kiverem az iskolából / önkormányzatból / oktatási tárcából azt, ami jár. Balázs integrálása nemkevés bevételt jelent, amit az ő fejlesztésére kéne fordítani. Már az is nonszensz, ami az eddigi 7 évben folyt, de vegyük csak az óvodai éveket, ott már kőkeményen dupla fejkvóta járt Balázs után. Mit kapott cserébe? Egy fel nem ismert beszédészlelési zavart, egy ráerőszakolt iskolaérettséget, vagyonokért eljárhattunk a BHRG fejlesztésekre, és persze a rengeteg bírálat, negatív visszajelzés...

Ez a hét és a mai nap reggelén kapott kegyelemdöfés feltette a pontot az i-re: itthon maradok, legalábbis megpróbáljuk a jövőben így menedzselni a kis életünket. Aztán meglátjuk, mi lesz, drukkoljatok!

2009. május 22., péntek

Köszönjük a segítséget

...beszédészlelés-ügyben, beszerezzük a szükséges irodalmat.
A hétvégét azon való agyalással fogom eltölteni, hogy folyamatos fejlesztés és logopédiai követés mellett hogyan maradhatott rejtve egy ilyen probléma. Hogy hogy lehet az, hogy ahányszor rákérdeztünk az óvodában, mindig az volt a válasz, hogy nincsen semmi gond, szépen halad logopédiai szempontból. Hogy az óvodai logopédus tudja-e, hogy nemcsak a pöszeséggel kéne foglalkoznia. Hogy az óvoda vajon minek alkalmaz logopédust egyáltalán.

2009. május 21., csütörtök

Igazán jól jellemzi...

...a beszédvizsgálat eredményét és indokoltságát, hogy úton a kozmetikus felé (szeretem a fájdalmas dolgokat egy napra beszervezni :-) ) faggattam Balázst a vizsgálatról:
- Cica, mi történt amikor kimentem a szobából?
- Nem tudom.
- Naa, hát csak emlékszel, láttam egy fejhallgatót, azt a fejedre tették?
- Igen.
- És mi történt utána?
- Nem tudom.
- Nem tudod, vagy nem tudod elmondani?
- Nem tudom elmondani...

Édes kicsi bogaram. És elképzeltem, ha így hibapont nélkül veszi a tollbamondást, milyen jól teljesítene, ha "normális" lenne! Ez azért hatalmas eredmény tőle, hogy így helyt áll nap mint nap, nem is csoda, hogy délutánra kipurcan!

2 - 3,5 - 5

Előszöris, előre elnézést kérek a pongyola kifejezésekért, amik valószínűleg előfordulnak majd ebben a posztban. A szakvéleményt teljes egészében be fogom másolni (sőt, talán szkennelni) és a szakszöveg majd abban lesz.
A tegnapi 2 órás hosszúságú vizsgálat kiderítette, hogy Balázs hallással és beszédészleléssel kapcsolatos készségei - a feladattól függően - 3,5-5 éves szinten állnak. Egy kimondottan beszédészlelésre irányuló tesztben bal fülre 65%, jobb fülre 60% jött ki (a korosztálytól elvárható érték 80-90%).
Valahogy abbam bíztam, hogy elzavarnak a vérbe, hogy mit aggódom, Balázs beszédészlelésével semmi probléma nincsen. Ez most tagló volt azért. És megint, megint nekem kellett erősködnöm, hogy elvégezzenek egy ilyen vizsgálatot.

Következik egy hallásvizsgálat, hogy lássuk, nincs-e szervi ok a háttérben. Amint az okok tisztázódtak - de leghamarabb szeptemberben, mert nyáron a fű se nő a nevtan környékén -, jöhet a fejlesztés.
Amikor a logopédus felvette az anamnézist - oxigénhiány, családban előforduló hiperaktivitás, 2 éve észrevett halláscsökkenés -, ugyanazt a zavart láttam a szemében, ami minket is kerülget évek óta: most akkor hol kezdődött? Mi az "alapbetegség" és mi okozta azt? Egyáltalán, mi okozott mit?

Lehet, hogy a beszédészlelési probléma miatt tűnik figyelemzavarosnak? És attól frusztrált, hogy nem képes úgy kifejezni, megértetni magát, ahogy szeretné és ahogy a környezete elvárná? És ettől - jogosan - agresszív?
Vagy két, teljesen független dolog a kettő és válasszuk is külön és fejlesszék külön a két területen? Létezik ekkora kicseszés, hogy valaki egyszerre küszködik ADHD-val és beszédészlelési zavarral? Vagy az egyik felerősíti a másikat?
Van vajon olyan szakember, aki ki tudja deríteni, hogy 'akkormostezhogy'?! Mert én már előre félek a szeptembertől, amikor a gyógyúszás mellé bejön a logopédiai fejlesztés is és közben, gondolom, a Vadaskertben is kitalálnak nekünk valami kezelést, hiszen azért megyünk oda.

Most komolyan: mondjam vissza az új állásomat?

2009. május 19., kedd

Unalmas post

Amikor odaértem a suliba, Balázs kidobóst játszott. Nem egyedül üldögélt a lépcsőn és nem a szökőkutat tanulmányozta, hanem a többiekkel játszott. Megkért, hadd játsszon még egy kicsit, én pedig engedtem. Megbeszéltük, hogy milyen jó, hogy a többiekkel játszott. Ragyogott a kis arca, úgy fel volt dobva.
Segített megvenni a tzatziki-hez valókat, mert ha kánikula, akkor nálunk csak ez jön szóba, legyen szó reggeliről, ebédről vagy vacsoráról. Közben csacsogott, mesélt, bohóckodott. Otthon kiment rúgdosni a focilabdát, amíg én összedobtam a rettentő bonyolult étket, utána egy szó nélkül megírta a háziját.
Nem kiabált rám, amikor locsolás közben a labdát is összevizeztem, inkább jól meghempergette a homokban (ha Te így, hát én is így :-) ).
Este kimentünk Gábor elé, együtt vacsiztunk az alsó teraszon, fáklyát gyújtottunk, Balázs tálalt és rettentő helyesaranyos volt.
A fürdésnél volt egy kis kattanás, de ennyi belefér.
Olyan jó volt!

2009. május 17., vasárnap

Vadaskert

Van ám időpontunk, július 16-án megyünk. Nagyon izgulok, egyre jobban bánom, hogy nem voltunk erőszakosabbak két éve, talán minden másként alakult volna...
Nade mindegy, mindig csak előre, 2 hónap és még okosabbak leszünk! :-)

2009. május 13., szerda

Kilakoltatják a hiperaktív kisfiút

Oké, tudom, hogy bulvár, de ha csak az egytizede igaz, az is nagy gáz...
Ilyet tényleg lehet?
Holnap a tbc-st teszik ki, mert hangosan köhög? Vagy a féllábút, mert a falába hangosan kopog a padlón?
Esett itt már szó jóindulatú szomszédokról, de ez mindent visz. "...tűrhetetlen magatartás esetén felmondható a lakásbérleti szerződés..." Ez szép.

2009. május 12., kedd

Rettenet

Balázs ma egy huszárvágással rendbetette a lelkemet.
Uszodából kifelé jövet köszönés helyett így fogadott:
- Van nálad pénz?!
- Nincs - tényleg nem volt, akkor fizettem be az úszást, nem mintha magyarázkodnom kéne a fiam előtt, hogy hogy osztom be a pénzt.
- Jaj, anya...
- Nyugi, megyünk a boltba, majd ott veszünk pogit...
- De én a büfében akartam!!! Jaj, anya, akkor mit fogsz nekem venni a büfében???
- Semmit, de ha így folytatod, akkor a boltban sem!
Innentől ment az üvöltözés, a sírás, a szidás, hogy "mert neked mindig elfogy a pénzed", a boltban is kezelhetetlen volt. Mire hazaértünk, teljesen kiborított.

Nem a viselkedése az, ami ilyenkor kiborít, hanem a hihetetlen csalódás. Hogy én annyira várom mindennap, hogy végre találkozzunk, hogy megpuszilgassam és egy jót beszélgessünk, ehhez képest ezek a kitörések felérnek jónéhány pofonnal.
Nagyon rossz, hogy az elmúlt pár hétben gyakorlatilag csak kudarcélményeim vannak Balázzsal. Mindig reménykedem, hogy talán ma egy kicsit jobb lesz és el tudunk menni pl bicajozni, de ez esélytelen.
Most fejezte be a háziját (ma kifejtette, hogy én tehetek arról, hogy a napköziben nem csinálta meg a házit), megy vacsorázni, aztán fürdés és lefekvés.

Persze amikor látja, hogy túllőtt a célon, akkor megszeppen és egyből aranyos lesz, de tulajdonképpen az együtt töltött idő 70%-ában konfliktusaink vannak. Barátokkal már nem is igen akarok találkozni, mert csak még frusztráltabb leszek. Más együtt sütizik a hétéves gyerekével, én pedig hol a kirakatból szedem ki, hol a szökőkútból, hol a pocsolyából és amit kapok tőle, az mindig csak a veszekedés, a csapkodás, az üvöltözés és a káromkodás. Most aztán már tényleg úgy érzem, hogy totálisan szar vagyok mindennek :-((

2009. május 11., hétfő

ADHD vs koffein

A hétvégénk rettenetes volt. Balázs kitett magáért viselkedés-fronton. A csúcspont az volt, amikor beleesett egy szökőkútba.
Komolyan foglalkoztat mostmár a komolyabb kezelés, mert úgy látszik, én mégsem vagyok az a típus, aki képes idegbaj nélkül és türelmesen mosolyogva kilencszázhuszonnyolcadszor is elmagyarázni a gyerekének, hogy miért nem illik azt mondani a szüleinknek, hogy 'remélem, meghalsz', 'meg foglak etetni a farkasokkal', 'remélem, megint fájni fog a pocakod és elvisz a mentő', stb-stb. Egy szó mint száz, nem esnek jól ezek és ehhez hasonló szavak egy gyerektől, aki elvileg szeret engem.
Szóval sétálgattam, álmodoztam egy gyógyszeres életről, amiben barátai vannak, a suliban elismerik és felismerik a képességeit (erről a döbbenetről majd később), elmehetünk otthonról bevásárolni anélkül, hogy nyilvánosan leégetne minket, kárt tenne a környezetében vagy beleesne egy szökőkútba. Ilyenekről ábrándoztam, amikor beugrott valami, amit még januárban olvastam és egyáltalán nem éreztem fontosnak, sőt, viccesen távoli elképzelésnek tűnt.

A koffein a hiperaktív emberek nagy részére pozitív hatással van.
Ahhoz, hogy ez a kijelentés megálljon, egy kicsit bele kell menni a dolog fiziológiájába. Több tanulmány megállapította - tehát kezelhető félig-meddig tényként is -, hogy a hiperaktív emberek többségénél csökkent az agy azon részének (hipotalamusz) aktivitása, amely többek között a dopamin nevű neurotranszmitter és noradrenalin nevű stresszhormon termeléséért felel.
A dopamin - függően attól, hogy hol szabadul fel (több, ún. dopaminerg rendszer van az agyban) -, befolyásolja a mozgás-kontrollt, az indulatosságot és az örömérzetet.
A noradrenalin felszabadulásakor kiéleződnek az érzékek, hatékonyabb a figyelem összpontosítása és csökken a reakcióidő (ez a hormon felel akár szokatlan (pl vizsga-) helyzetekben, akár valódi vészhelyzetekben az ösztönös menekülési késztetésért).
Ezek a hormonok tehát késleltetve szabadulnak fel ADHD esetén, ez magyarázza a mozgás- és indulatkontroll, valamint a veszélyérzet csökkenését.
Hogy jön ide a koffein? A koffein lassítja az agyi vérkeringést, ezen kívül indirekt módon segíti a dopamin-termelést az adenosin-receptor blokkolásával, magyarul megakadályozza a dopamin-blokkoló receptort abban, hogy blokkolja a dopamint. Ebben (is) különbözik a koffein az amfetamintól; az amfetamin közvetlenül hat a dopamin-termelésre.

Hajlok afelé, hogy tegyünk egy próbát a kávéval/teával. Olyanra gondolok, hogy ilyen egésznap szopogatható lélöttyöt gyártok, amit kulacsban el tud vinni magával. Találtam is néhány ígéretes receptet, de még nem biztos, hogy ki akarom próbálni.
Fontos: a gyermekek számára veszélytelen koffein-mennyiség: 2,5 mg/tskg! (Egy espresso kávé koffein-tartalma 100 mg körül mozog, a fekete tea koffein-tartalma ennek kb a fele, 45-50 mg.)

2009. május 7., csütörtök

Aggódjak?

Balázsnak irtó rossz napja volt tegnap.
A magyar házit dugdosta előlem, le akarta tagadni, hogy van házi, ez már eleve gyanús volt. Sokminden rosszat lehet róla mondani, de nagyon őszinte kölök. Amikor kiderült a turpisság és kézbe vettem a feladatlapot, kiderült, hogy azért házi, mert órán nem csinálta meg. Ezen a ponton elkezdett zokogni, hogy ő igazán nem akarja megcsinálni és hagyjuk itthon a feladatlapot és Zsófi néni majd nem veszi észre.
És különbenis, ő soha többet nem akar iskolába menni, mert őt ott nem szeretik és senki nem játszik vele. Ez az a mondat, amire hiperérzékeny vagyok. Csak ült itt mellettem, ölembe borulva zokogott és látszott, hogy tényleg nagyon meg van zakkanva. Kérdezgettem, mi az, hogy senki nem játszik vele. Hát, elzavarják, amikor játszani szeretne a többiekkel. Elképzeltem, hogy gyerekek játszanak csoportokba verődve, ő pedig lődörög egyik csoporttól a másikig és mindenhonnan elzavarják.
Aztán kiderült, hogy a lányok pl szeretnek vele játszani és a Marci is és a Bence is, "Ákos már nem a haverja" (sic), szóval az van, hogy van kivel játszania, csak pont azok küldik el, akikkel játszani szeretne. Szegény, ez olyan frusztráló lehet neki...

Az estére a koronát az tette fel, hogy később nagyon megfájdult a pocakja. Jelezte délután is, hogy fáj, de az időben gyanúsan egybeesett a házi feladattal és bevallom, kicsit nyafogásnak tűnt. Este viszont már sápadt volt és nem kért vacsorát. Amikor elmúlt a fájdalom, evett pár falatot, de újra fájni kezdett. Később elmúlt, újra evett, újra fájt. Ma úgy ébredt, hogy nagyon fáj a gyomra, hányingere is volt, és egy alváson már túl van, így ma nem megy iskolába. Kicsit rá is fér egy nap extra pihenés.
Kitelepítettem a fenti teraszon lévő papaszánba, jól betakartam és betáraztam mesefilmekből. Mostmár jobban van, de a takarók alól még nem kívánkozik ki.

2009. május 6., szerda

Nem is írtam...

...hogy 20-án hivatalosak vagyunk a nevtanba beszédvizsgálatra. Ez most arról jutott eszembe, hogy Balázs tegnap kapott egy ötöst olvasásból (a tanítónéni közvéleménykutatása és a szülők egyhangú döntése alapján - kizárólag a szülők adekvát tájékoztatása céljából (nekem nem sokat mond, hogy rendezett az írásképe és németből fokozott segítséget igényel) - igenis adhat nemhivatalos osztályzatot) és ennek kapcsán találtam meg egy tollbamondást, amiben a "Vuk egy rókagyerek" mondat helyett ezt írta le: "Vuk egy róka jelet".

Próbálom ezeket a tévesztéseket csokorba szedni, hogy a logopédusnak legyen fogalma, hogy miért vagyunk ott, mi a problémánk és ennek alapján merre induljon el a vizsgálatban.

2009. május 5., kedd

Vasfarmer kerestetik

Balázs tegnap úgy jött haza az iskolából, hogy a nadrágja azzal a lendülettel landolt is a kukában. Telis-tele volt eltávolíthatatlan foltokkal, ocsmányul nézett ki, na. És ez sajnos nem az első eset, tehát nyilván nem is az utolsó.
Csak sajnos mi ezt egyre kevésbé bírjuk anyagilag és idegekkel. Egyébként sem vagyok egy nagy shopping-fan, nekem ahhoz a minden mindegy állapotában kell lennem - vagy nagyon mély depresszióba kell esnem, vagy nagyon jól kell állnom anyagilag -, hogy igazán élvezettel fosszak ki egy ruhaboltot. Máskülönben eleve kompromisszumra van ítélve a dolog, tehát nem élvezet, hanem praktikum.

Visszatérve a problémához, a következők valamelyikét vagy mindegyikét keresem:
- vas- vagy páncél-bevonatú nadrág
- minden és bármilyen foltot és szakadást eltávolító csodaszer
- valami tuti módszer, hogy Balázs ne találja élvezetesnek a nekifutásból térdre vetődést spontán bárhol (otthon, utcán, boltban, iskola folyosóján, iskola udvarán)
- ha a fentiek egyike sem áll rendelkezésre, akkor kérek néhány köteg prompt beköthető ideget és néhány köteg húszezrest.