2009. április 30., csütörtök

Csütörtöki vegyes

Ez szívet melengető:

Ez pedig szégyen:


2009. április 29., szerda

Egy nagyon jellemző mondat...

...ugyanerről a site-ról:
"ADHD children are very difficult to raise. Normal parenting techniques usually do not work with them. But very often your well-meaning friends and relatives do not understand this."

Tanulmány cukor vs ADHD témában

Találtam egy jó összefoglalót, leírom a nagyon kivonatos lényegét. A teljes cikk angol nyelven megtalálható itt.

A legtöbb kutatás szerint a cukor nem okoz hiperaktivitást, mégis, mindenki látott már gyereket cukortól bepörögni. Ez egy látszólagos ellentmondás, de valójában egyszerűen arról van szó, hogy egy nem hiperaktív gyereknek akármennyi cukrot adunk, nem lesz hiperaktív, de a hiperaktív gyerekek tüneteit sok esetben felerősítheti a finomított cukor fogyasztása.

1. Langseth és Dowd 261 hiperaktív gyermeket vizsgált és 74 százalékuknál találta az elfogyasztott cukor lebontásának rendellenes alakulását. A finomított cukor bevitele után a vér cukorszintje hirtelen nő meg, ami nagy mennyiségű inzulin kiválasztására serkenti a hasnyálmirigyet.A hirtelen inzulinlöket a vércukorszint leesését okozza (ezért vagyunk a cukorevés után még éhesebbek mint előtte), ami az epinefrin-szint növekedéséhez vezet. Ez az emelkedés az, ami ADHD esetén jóval lassabb és kisebb mértékű mint normál esetben.

2. A cukor feldolgozása a szervezettől sok értékes tápanyagot von el, tehát amellett, hogy egy haszontalan kalóriabomba, tápanyagot szív el a szervezettől, ami a figyelem csökkenéséhez és agresszív viselkedéshez vezethet.

Mit kezdjünk ezekkel az információkkal?
Anthony Kane szerint a hiperaktív gyerekek kapjanak fehérjedús reggelit és ebédet, és tartózkodjanak a finomított cukor fogyasztásától.

2009. április 27., hétfő

Láttassék a másik oldal is

Ezt a cikket találta Gábor nemrég. Kicsit felületes, de rákerestem a részletekre és nem kóklerség az amit találtam.
Itt a teljes cikk angol nyelven, némileg objektívebb és részletesebb.

Hogy miért másik oldal? Mert sokmindent elértünk Balázsnál stimulánsok alkalmazása nélkül és még mindig sok fenntartásom van a metilfenidátokkal szemben.

2009. április 26., vasárnap

A Föld Napja

Ennek jegyében telt az egész hét Veresegyházon.
Kezdődött hétfőn, amikor a szülői értekezleten derült ki, hogy a gyerekek már szervezkedtek és nagyjából megvannak a csapatok a szombati akadályversenyre és Balázs persze egyikben sincs benne. (A lelkiállapotomról annyit, hogy ezen hazáig bőgtem.)
Balázst faggattam hazafelé jövet, hogy mi újság a csapatokkal, mondta, hogy igen, vannak csapatok, őt is hívták, de nem megy. Kérdem, miért? Mire ő szégyellősen: Mert nem tudom, mi az az akadályverseny.
Kábé mire elmagyaráztam, mi az az akadályverseny, megszólalt a telefon, az egyik kislány anyukája hívott, hogy sokan vannak, de nem elegen és csatlakozna-e Balázs. Nánáhogy.

Eljött a szombat, ahol a 4 lurkó nyolcadikosokat meghazudtoló ügyességgel és kitartással csinálta végig a feladatokat. Balázs hol figyelt, hol nem, jó kis ízelítő volt ez nekünk abból, hogy hogyan viselkedhet az iskolában... De végül csak ott volt és végigcsinálta és ez a legfontosabb.
Ma szemétgyűjtéssel, faültetéssel, össznépi bográcsozással és persze eredményhirdetéssel folytatódott a program. Balázs végig példásan viselkedett, tényleg csak ámultunk, annyira kiegyensúlyozott volt. Hát persze, egy feladat volt, az is világos: minél több szemetet összegyűjteni. A bográcsozás a tóparti strandon volt, ahol volt homokvár-építő "verseny" is, így mindenkinek jutott kis ásó, vödör és persze homok. Balázs a nap nagy részét ezzel töltötte; csinált is olyan várat, hogy mindenki a csodájára járt. A mini-menedzser nem hazudtolta meg önmagát; amíg elment fagyizni, az addig vízhordónak kinevezett kislányt előléptette helyettessé.
Ezúttal nem volt gond a hazaindulással sem, valószínűleg elég fáradt volt ahhoz, hogy ne ellenkezzen.

2009. április 24., péntek

Amúgy pedig

Most jó időszakunkat éljük. Balázs nyugodt, kompromisszum-kész, együttműködő. A suli jól megy neki, matekból javított (eddig is látványos volt a javulás, de most a felmérője is jobb lett).
Aggódva ugyan, de elkezdjük visszavezetni a tejet. Kíváncsi vagyok...

2009. április 23., csütörtök

Ígértem játszótér képeket...

...csak megint közbejött egy kis elutazás.





A játszótér kb 3-3,5 méter magas, tartozékai egy csúszda, egy mászófal, egy kötél és egy kötéllétra. Meg persze az apróságok: zászló, kormány, távcső, háló.

Rendes nagyításban a frissen növő fű is látszik, de az még tényleg csak nagyítva... :-)

2009. április 16., csütörtök

Mintha szöges kesztyűvel simogatnának...

- Anya, el foglak téged temetni és véres leszel és akkor végre csak apukám lesz!

2009. április 14., kedd

Aktív tavaszi szünet apró sérülésekkel, mik lehettek volna nagyok is

Nagyon aktívan alakul a tavaszi szünet.
Balázs segítségével felépült a játszótér a kertben, eltűnt egy 10 köbméteres földkupac kb 90%-a, a fűmagok, a gyümölcsök és a virágok a helyükre kerültek.
Tényleg sokat segített, főleg locsolni persze, de a fűmagot is ügyesen szórta és a játszótér befejezésében is sokat segített.

Voltak persze mélypontok, amiket ő úgy reagált le, hogy az egy hete elvetett, éppencsak kibújt vékonyka kis füvet szándékosan kitaposta, aztán kiszaladt a kertből és az utca túloldaláról kiabálta, hogy nesze csöcsös anya, ezt nyald ki. Bevallom, ez már meghaladta a toleranciaszintemet.
Az OK, hogy kiszalad az utcára, mert itt több a gyerek az utcán mint az autó. Az OK, hogy olyanokat mond, aminek a jelentéséről fogalma sincs. De hogy kiszalad előlem, ilyeneket mond és utána elszalad, hogy ne kapjam el, na az genya dolog. Szóval elkaptam, beszélgettem vele és bement a házba kicsit gondolkozni.

Később aztán újult erővel tért vissza és ekkor történt. Hogy hogy nem lett belőle tragédia, azt majd az őrangyalától megkérdem, mert más nem tudja rá a választ. Mindenesetre jó tanulság ez arra nézve, hogy az a baj, ami egy pillanat alatt megtörténhet, az nálunk egy pillanat alatt meg is történik.
Az történt, hogy Gábor a kötéllétra köteleit állítgatta, hogy egyforma hosszúak legyenek, ehhez pediglen a köteleket ki kellett feszíteni. Ezek ilyen kék, nejlon-szerű anyagból összesodort, 2 cm vastag kötelek. Balázs a játszótér tetején tett-vett. Gábor háttal állt a játszótérnek és a két kötél végét illesztgette. Balázs egyszercsak úgy döntött, hogy akkor ő most lecsúszik a csúszdán. Át a két kifeszített kötélen. Nekem 10 méterről csak egy "vigyázz!"-ra volt időm, Gábor azonnal leengedte a kötelet, így az Balázsnak csak végighorzsolta az arca alját, a jobb felkarját teljes hosszában és a bal hónalját.
Olyan ártatlannak tűnt az egész, csodálkoztam, hogy Balázs az arcát fogva jajgat... Egészen addig, amígy a horzsolások helyét és kiterjedését meg nem láttam és el nem kezdtem kiszedegetni az arcából a beleolvadt kék kötélmaradványokat. Akkor jöttünk rá, hogy a kötél meg is fojthatta volna egy pillanat alatt.
Tényleg ott volt az az őrangyal és tette a dolgát, ezúton is köszönet neki.

2009. április 10., péntek

Vissza az (hiper)aktív hétköznapokba

Balázs épp a tavaszi szünetét tölti, ebből az alkalomból tegnapra szabit vettem ki és elintéztünk pár orvosi vizsgálatot.
A nap nagy részét prímán bírta, tényleg nem volt egy hangos szó sem, pedig én meglehetősen hisztis voltam. 5 körül kezdődött a mélypont, amikor felszálltunk a hazafelé menő buszra. Azt gondoltam, hogy direkt örülni fog neki, hogy elromlott az autó, mert imád buszozni, de kimondottan pokróc volt; utolsó pillanatban foglalt el üléseket az utasok elől, aztán felállt és tovább ment, hogy a következőt is elfoglalhassa egy épp leülni készülő elől.
Mivel én ekkor már kifejezetten rosszul éreztem magam, fizikailag nem tudtam őt fegyelmezni (értsd: odamegyek, megfogom és magam mellé ültetem).
A hazaérkezés aztán segített neki visszazökkenni, na nem azért, mert az otthon melege megnyugtatta, hanem mert én közben teljesen rosszul lettem; fájt az egész testem, a bőröm, a hátam, a lábaim, felment a lázam és muszáj volt lefeküdnöm. Ezen a ponton Balázs hisztije elillant és elkezdett aggódni és onnantól az ágyban kártyáztunk, néha szólt, hogy 'Anya, ne aludj el', aztán este 9 körülre hatott a Panadol és elintéztük az esti teendőket.
Nagyon sajnálom, hogy ilyen állapotban látott, dehát ez van. Lábjegyzetbe szánom, hogy nekem mára semmi bajom, állítólag a stressz nemcsak gyomorfájást képes okozni, hanem ilyen influenza-szerű tüneteket is, beleértve a lázat.

2009. április 7., kedd

Könnyekig meghatva

Balázs komolyan érezhetett valamit a tegnapi hangulatomból, mert a háziját egyetlen szó nélkül csinálta meg, utána csupa szépeket mondott nekem, rajzoltunk térképet, de az igazi meglepetés vacsora után érkezett.

Történt, hogy teljes zsibbadtságomban kimentem a kertbe locsolni és Balázs ezalatt az idő alatt megvajazott nekem egy szelet kenyeret, betette az uzsonnás dobozába és kiadta nekem az ablakon, egy pohár víz kíséretében.
Úgy meghatott ez az egyszerű, tiszta gondoskodás és a mögötte levő kimondatlan tartalom, mindez egy hétéves, sokszor kimondottan pokróc módon viselkedő gyerektől, hogy azóta is a föld felett lebegek.

2009. április 6., hétfő

Hazaérkezésem alkalmából Chapter 11

Szóval tegnap este óta újra együtt a család, Balázs pedig teljesen olyan, amilyennek lennie kell.
Ennek különösen örülök, mert ma a munkahelyem leépített, más szóval 60 napom van, hogy munkát keressek, különben komolyan életbe lép a Chapter Eleven.

Csomó mindent kéne elintézni Balázsnak, pl még mindig nem hívtak vissza beszédészlelés-ügyben, úszást kéne befizetni, stb-stb, de ez a mai hír annyira lesújtott, hogy szabályosan lezsibbadtam. Soha nem rúgtak még ki sehonnan és ez most nagyon szíven ütött. Igazi pofon.