2009. február 27., péntek

Reggeli rémálom

A mai reggel igazolta tegnapi félelmeimet.
Balázsban ezúttal a hétvége szoftver aktiválódott és ágyba kérte a reggelit, ágyban reggelizés közben pedig tévét akart nézni.
Amikor megtudta, hogy nem hétvége van és asztalnál eszünk, TV pedig nincs, azonnal debug módra váltott (üvöltés) és nem is igen akart megnyugodni.

Komolyan 10 perc alatt lefáradtam. Valahogy át kéne írni benne a függvényeket, olyan egyszerű lenne ez, csak az agyába kéne bejutni valahogy. A mostani "ha (anya és apa itthon van) akkor (hétvége) vagy (este) máskülönben (ordítás)" függvényt kéne valahogy úgy módosítani és bontani, hogy "ha (anya és apa azt mondja, hogy reggel van) akkor (reggel van)" és "ha (anya és apa azt mondja, hogy ne ordítsak) akkor (nem ordítok) máskülönben (javaktól esem el)".

Kaptam e-mailben egy különösen jó tippet - ezúton is köszönöm -, azt mindenképp kipróbálom, aztán majd arról is beszámolok.

2009. február 26., csütörtök

Aggaszt

Aggaszt engem ez a Kismókus. Olyan szinten nem tudja kezelni a napszakokat, hogy az komolyan ijesztő. Nála kőbe vésett szabály az, hogy reggel amikor felébred, én már nem vagyok itt és délután én megyek érte. Ha mind a ketten itthon vagyunk, akkor vagy este, vagy hétvége van. Bármi ettől eltérő verzió már borítja a lelki békéjét.

Történt, hogy ma vidékre kellett utaznom és hazaugrottam előtte. A fiúk éppen békésen készülődtek, de ahogy megjelentem, Balázsban elindult az "este van" szoftver és teljesen megzavarodott. A végén késve értünk be vele a suliba, mert meg kellett nyugtatni.

Előre félek, hogy mi lesz holnap, amikor én fogom suliba vinni, viszont Gábor fogja elhozni. Én elhiszem, hogy kell neki az állandóság meg minden, de most őszintén, nem elvárható egy hétévestől agyilag, hogy a napszakokat és a napokat ne az őt körülvevő személyekhez, hanem eseményekhez - iskola, későn kelés, sötét, fürdés, stb - kösse? Tényleg normális az, hogy egy hétéves a papírformától való legkisebb eltérést bömbölő zokogással, üvöltéssel és agresszióval reagálja le?
Nyilván amennyire csak tudunk, törekszünk az állandóságra, de van amikor egyszerűen nem megy és ennyi tolerancia, rugalmasság KELL hogy legyen benne. Engem ez nagyon kikészít.

2009. február 24., kedd

Hogy vicceset is írjak...

Tegnap esett az eset, vacsora előtt: Balázs elindítja a szalagos magnót (az a kedvence, a CD unalmas, de ez tök vicces, ahogy tekeri a szalagot - korunk gyermeke...), Gryllus Vilmos az év újra-felfedezettje nálunk, de nem az az oldal van betéve, amit hallgatni akar.
Visszatekeri a szalagot és elindítja. Legnagyobb meglepetésére újra a B oldalt kezdi játszani a magnó. Mondok, Balázs, ez így nem jó, meg kell fordítani és úgy visszatekerni, és azzal a mozdulattal - és itt elkövetem minden ADHD-szülők legeslegnagyobb hibáját -, előzetes figyelmeztetés nélkül kiveszem a kazettát, megfordítom és elkezdem visszatekerni.
Balázs éktelen zokogásba kezd, ahogy ez várható:
- Anya, ezt most miért kellett, jaj anya, én nem a B oldalt akarom hallgatnihiiiii!
- De Balázs, ez az A oldal. A B oldalon volt és én megfordítottam, hogy segítsek.
- De anyaaa, ez a B oldal, láttam, nézd csak meg, innen látszik! - zokogja. Megnézem.
- Balázs, ez az A oldal.
- Dehogyiiiiis! - karjára borulva zokog, hatalmas könnyeket potyogtatva a közben félig kihűlt melegszendvicsre.
Végre lejár a kazetta, diadalmas arccal elindítom. Felcsendül, hogy "hallgatag erdő...", ami ékes bizonyítéka annak, hogy ez valóban az A oldal, de felcsendül Balázs is:
- Anya, én nem ezt akarom hallgatni!
- Most szívatsz?!
- Nem, de ezt már annyiszor hallgattam! - ezzel egyet kell értenem... - Nem érted, anya?! Az A oldal jó, de UNALMAS!
- Jó, akkor fordítsd meg Te a kazettát.
- Persze, hogy kihűljön a szendvicsem?!
Nyilván beadom a derekam és megfordítom... Szalag visszateker, elindítom. Amint elkezdődik az első dal, jön a korszakalkotó javaslat:
- Anya...
- Tessék...
- Én inkább mégis az A oldalt szeretném hallgatni, mert az olyan jó...
És felállt, megfordította a kazettát, visszatekerte, elindította és onnantól helyén volt a lelke.
Úgy látszik, ahhoz, hogy az övé a helyén legyen, meg kell borítania az enyémet :-)

2009. február 23., hétfő

Tejmentes életmód

Szóval az van, hogy Balázs hasfájása, hasmenése a nem savanyított tejtermékek megvonása után is megmaradt, így életbe lépett a kettes fokozat: suli menza lemondva (eddig azért a suliban a főzelékekbe került kis mennyiségű tej nem okozott gondot), minden - savanyított és nyers - tejtermék megvonva, és most várakozunk.
Várjuk, hogy múlnak-e a tünetek. Ha igen, akkor lassan, egyesével megpróbáljuk visszavezetni a savanyítottakat, hátha tényleg csak az a pici főzelék számított. Ha nem múlnak a tünetek, akkor más a baj (gyerekorvos szerint 90%, hogy a tej a ludas).

Nagyon fura egyébként, hogy minél inkább kivontuk a tejet az életéből, annál kisebb mennyiség volt elég ahhoz, hogy meghajtsa (pl főzelék a suliban).
Sajnálom őt nagyon, mert imádja a sajtot, imádja a kefírt, de most átmenetileg ezeket sem kaphatja. És minden ételnél megkérdi, van-e benne tej.

Viszont a jó hír, hogy a rizstejet issza. Szójatejet is kipróbáltuk, de a keresztallergia lehetősége miatt azt most inkább nem adjuk. De ami tejmentes témában a boltokban dívik, az megérne egy külön bejegyzést (pl tejmentes főzőkrémben zsíros tejpor és tejsavó)...

2009. február 8., vasárnap

Mélyrepülés

Az van most. Így a szusszanásnyi időket inkább szusszanással töltöm, ezért van hanyagolva szegény blog.
Tegnap már jobb volt a helyzet, de ez a hét úgy en bloc borzalom volt, hiába a szabályok, hiába a bevált praktikák, hiába a Sedatif, ez most egy ilyen hét volt.
Jó, hogy vége.

2009. február 4., szerda

Nem tudom...

...hogy ez általános tulajdonságuk a gyerekeknek vagy ADHD esetén kiélezettebb, de Balázs hihetetlen módon próbára teszi a következetességünket. Az nyilvánvaló, hogy egy gyerek addig megy el, amíg engedik neki. Az is általános, hogy megtanulja, kinél meddig mehet el.
De az, hogy egy darab időbeli megcsúszás után hetekig küzdeni kell vele azért, hogy szíveskedjen időben lefeküdni, számomra döbbenet. Nem arra emlékszik, hogy élete 7 évéből kb 6 éven keresztül 8-kor feküdt le aludni, hanem arra, hogy tegnap kicsit később tettük le. És ez csak egy példa, ott volt például az az este, amikor Balázs elesett és én ágyba vittem neki a vacsorát... Az eset olyan mély és pozitív nyomokat hagyott benne, hogy a mai napig bepróbálkozik vacsoraidőben. És igen, a csoki, csokit is mindig szeretne.