2008. december 22., hétfő

2008. december 20., szombat

Rule #4

Bújjunk a gyerek bőrébe.
Emlékszem, hányszor álltam tehetetlenül és értetlenül, mert Balázs épp "hisztizett" és egyszerűen elképzelni nem tudtam, hogy
- mi baja van,
- miért nem hagyja abba,
- miért nem érti meg, amit magyarázok neki.
Csak dühöngött, dühöngött, én pedig egyre értetlenebb és mérgesebb lettem, mert ezek a dolgok kívülről úgy látszanak, mintha végiggondolná, hogy mivel tud a legjobban kihozni a sodromból, és amikor kitalálta a legkíméletlenebb megoldásokat, módszeresen végigmenne azokon.

Valójában az van, hogy
1. legtöbbször ő sem érti, mi a baj, honnan ez a nagy feszültség, csak azt érzi, hogy ki kell adni. Na ezért kerül a karácsonyfa alá egy boksz-készlet :-)
2. mondaná, mutatná ő, hogy mi a baj, csak a világ nem érti meg, mert nincsenek meg az eszközei, hogy kifejezze magát. Egy felnőtt ember, ha érzi, hogy robbanni fog, akkor vagy megpróbálja megelőzni, vagy ha ez nem megy, szól a környezetének, hogy maradjon tisztes távolban. Egy gyerek erre képtelen és az sem igen érdekli, hogy mikor kire és milyen csomagolásban borítja a haragját.

Nekem nagyon sokat segít, ha belebújok Balázs bőrébe és amikor elsírja, hogy "az Ákos bántotta, ti. nem vele játszott, hanem a Bencével", akkor nem legyintek, hogy ugyanmár, bagatell, hanem elképzelem, hogy az ő kis lelkében ez tényleg egy válság; végre valakivel összebarátkozott, aki nem verekedős, nem csúnyánbeszélős, és erre kiderül, hogy az illető mással is szóba áll.
Nyilvánvalóan Balázsnak meg kell tanulnia ezeket a helyzeteket a helyükön kezelni, de látszik, hogy most erre képtelen, úgyhogy meg kell rá tanítani. Próbálom elmagyarázni neki, hogy ő sem csak Ákossal játszik és Ákos mégsem mérges, és ki tudja, talán egyszer megérti.
Amióta az ő szemével is nézem a világot, sokkal könnyebben megértem a kis rezdüléseit, előre látom és így gyakrabban meg tudom előzni a nagy dühkitöréseket. És elhiszem, hogy amikor mégis megtörténik a baj és már keservesen zokog, mert több vizet akart a fürdőkádba, de nem engedtem, hogy elmagyarázza (mert fáradt vagyok, morcos vagyok és úgyis max 20 percig fürdik), akkor az neki tényleg fáj, mert esetleg megint kitalált egy új játékot, aminél tényleg fontos, hogy mennyi víz van a kádban.

Rule #3

A csokoládé.
Nem, nem felejtettem ki a szabályok közül, csak gondolkoztam, merjem-e leírni Karácsony előtt, hogy a csokoládé (illetve a cukor) a hiperaktív gyerekek egyik legeslegádázabb ellensége :-)
De nincs mese, sajnos ez az igazság és ez persze nem jelenti azt, hogy egy ADHD-s gyerek egyáltalán nem ehet édességet, ez csak annyit jelent, hogy fel kell készülnünk lélekben. A cukor egy igazi energiabomba; én a munkahelyemen mindig tartok a fiókomban kockacukrot és ha nagyon ki vagyok purcanva, bekapok egyet. Jobban felébreszt mint 6 vödör kávé.
Sajnos a hiperaktív gyerekeknél pont az a baj, hogy a figyelmük szétszórt és az energiáikat nem tudják a kellő módon összpontosítani. Olyanok, mint egy cikázó villám, ami az első alkalmas tereptárgyba belecsap. Ha erre a hatalmas, céltalan energiára még ráteszünk egy lapáttal, az sok jóra nem vezet.

Az endorfin az endorfin, csak aztán a mi endorfin-adagunk tartson ki a dühroham alatt is! Mégis mit lehet tenni? Én pl beengedem a konyhába. Segíthet főzni, mézeskalácsot készíteni, sütni, kimérheti a hozzávalókat. Miért olyan nagy dolog ez? Mert miközben kimér 10 dkg cukrot vagy vízgőz fölött keverget 3 tábla olvasztott csokoládét, nem arra gondol, hogy ezt most ő megehetné, hanem arra, hogy milyen finom süti lesz ebből, amit Ő készít! És az édességek nem misztikus, elérhetetlen dolgok lesznek, hanem ledegradálódnak konyhai alapanyagokká, épp úgy mint a liszt vagy a tojás.
Mégegy nagy előnye van a csokoládé abbahagyásának: Balázs amióta nincs rendszeresen ilyen-olyan csokika, sokkal jobban kívánja a gyümölcsöket. Sosem volt gondja a gyümölcsevéssel, de mostanában napi 2 banán, 2 alma gond nélkül lecsúszik, ősszel pedig rengeteg szőlőt evett. És mintha az ízérzékelése is intenzívebb lenne: jobban értékeli a hagyományos, kevésbé harsogó ízeket (túrós palacsinta, almás pite, omlett).

2008. december 18., csütörtök

Sport

Ez volt ma a fő téma a nevelési tanácsadóban.
A napközis tanítónéni "nyúz" egy ideje, hogy irassuk be Balázst úszásra, ami logikus is, hiszen ehhez ki sem kell lépnie az iskola kapuján, az uszoda ott van helyben. A probléma csupán annyi, hogy Balázs ugyan fizikailag iszonyú aktív, főleg délután, de agyilag teljesen ki van purcanva addigra.
Talán már korábban is írtam, hogy az ötperces úton elalszik az autóban/autóbuszon. Tartok tőle, hogy képtelen lenne délutánonként egy úszás edzést végigcsinálni, ahol megintcsak csoport van, megintcsak feladatokra kell odafigyelni és azokat végrehajtani.

Ezt az aggályomat ma megosztottam a pszichológussal és a pszichiáterrel is, akik többféle megoldást ajánlottak és mi végül a lovaglás és a küzdősport (karate) mellett döntöttünk. Mindkét sport kimondottan jót tesz a hiperaktív, figyelemzavaros és koordinációs problémákkal küzdő gyerekeknek. A karatét amúgy már Balázs is kérte korábban; néhány osztálytársa jár karatézni. A lovaglásról korábban már sok jót olvastunk, biztos, hogy az sem fog hátrányára válni.
A fentiekkel párhuzamosan visszatérünk öreg barátunkhoz, a HRG terápiához, ennek is a vízi változatához. Az óvodában szárazföldi terápiára hordtuk Balázst, most ezt ajánlották, és ez is az iskola uszodájában van, tehát akár napközi ideje alatt tudna járni Balázs.

A másik téma a gyógyszer volt. A Sedatif PC nevűt nagyon ajánlották, de Gábornak ellenérzései vannak a szerrel szemben. Megmagyarázni nemigen tudja, leginkább az lehet a baj, hogy benne van a nevében, hogy ez egy szedatív gyógyszer. Az egészben az a szép, hogy ez nem egy klasszikus nyugtató. Hogy bírtak szegénynek ennyire szerencsétlen nevet adni? Mert mi tagadás, teljesen jogos, ha az ember nem szívesen ad be a gyerekének szedatív nevű gyógyszert.
Ezügyben tehát még futunk néhány kört.

2008. december 6., szombat

December 5.

Kezdjük a fogadóórával, ami előző nap lett volna, de a lentemlített céges Mikulás miatt áttettük hétfőre, viszont pénteken (5-én) mégis sort kerítettünk rá a lépcsőfordulóban.
Zs. néni nagyon-nagyon elégedett a tendenciával, szeptemberben erről álmodni sem mert volna, nagyon örül neki, hogy Balázs minden oldalról azt a támogatást kapja, amire szüksége van; az esetek 90%-ában a próbálkozások valamelyik fél érdektelenségébe fulladnak, de most szerencsére mindenki ugyanazon az oldalon áll.
Balázs figyelme még mindig szétszórt, ezért az értékeléseknél lehúzza őt a tanító néni, mert a félévközi értékelések egy %-ban megadott szintet közölnek, ahol nincs lehetőség szöveges magyarázatra. A féléves értékelésen külön lesz értékelve a tudás és külön azok a dolgok - figyelem, szorgalom, magatartás, egyéb -, amik javítanak vagy rontanak a képen.
Zs. néni is megerősítette, hogy istenments, hogy sarokba állítsuk Balázst az órai hiányjelek miatt, amit csinálunk, az tökéletes, ennél több nem kell, okos gyerek, rá fog jönni, hogy jobb neki, ha órán dolgozik.

Ez volt 7:45 és 8:00 között. Ami ezután történt, annak én csak a végkifejletét hallottam/láttam. Délelőtt jött a Mikulás a suliba és a kölkök becsokiztak. Ennyit tudok biztosan, a többit nem is baj, ha nem, mindenesetre Balázst egy délután erejéig áthelyezték a napköziből egy másik csoportba, ahol nyugodtan járkálhat, ugyanis egyáltalán nem volt képes a padban maradni. A napközis tanítónéni szavaival élve "ilyennek még sosem látta Balázst". Nem csoda, tanítási időben ilyen mennyiségben sosem evett édességet.

December 4.

1. Nevtan
Az van, hogyha eddig nem írtam volna, akkor most itt közzé teszem, hogy a veresegyházi Nevelési Tanácsadó előtt legmélyebb főhajtásom és kalapemelésem. Az a lelkesedés és szakértelem, ahogy foglalkoznak nemcsak Balázzsal, de az ő egész kis mikrokörnyezetével, képes engem a könnyekig meghatni.
4-én volt a soron következő konzultációnk a nevtanban. a pszichológusnak mondtam, hogy majd a foglalkozás után esetleg beszéljünk pár szót. Azt javasolta, beszéljük meg most, Balázs - aki bekönyörögte magát egy másik pszichológus szobájába legózni - most úgyis jól eljátszik. Meséltem neki a bevezetett változtatásokról és a Balázson megfigyelt változásokról, kérdezgettem, válaszolt, tanácsokat adott. Végül a teljes, ránk szánt időt elbeszélgettük és a beszélgetés végén felajánlotta, hogy következő alkalommal egy, a Vadaskert Alapítványnál dolgozó pszichiáter is beszállna a beszélgetésbe, így nyolcszemközt - két szülő, két szakember - fogunk beszélgetni. Azt is megemlítette, hogy Balázsnak nagyon szívesen írnak iskolai igazolást, ha mi, szülők úgy látjuk, hogy szüksége lenne pár nap lazításra.

Beszéltünk Balázs iskolai beilleszkedéséről, tanulásáról is. Szerencsére a tanulással semmi probléma nincsen és úgy látom, döcögve, de sikerül a beilleszkedés is. Szóvá tettem, hogy sok a "Balázs megint nem dolgozott órán" típusú üzenet, amikkel én 6-7-8 óra távlatában nem tudok mit kezdeni, azontúl, hogy otthon pótoljuk ezeket a mulasztásokat és közben kellő számban mondom el Balázsnak a "látod, ha órán megcsináltad volna, most játszhatnál tanulás helyett" hangzású mantrát. A pszichológus és a tanítónéni - hát persze, hogy vele is megbeszélem ezeket a problémákat - szerint ez pontosan az egyetlen és leghelyesebb dolog, amit tehetek.
Amiért kétségeim vannak, az a feladatok megoldási ideje és motivációs ereje. Balázs kb 5 perc alatt tünteti el egy teljes délelőttnyi odanemfigyelés eredményét és utána még heccből előír nekünk is pár feladatot. Tehát ez neki buli. Hogy órán dolgozni miért nem buli, azt nem tudom, de itthon pótolni buli. Furcsa gyerek, de ezt eddig is tudtuk :-)

2. Céges Mikulás
Lélekben készültünk rá, tudtuk, hogy kemény menet lesz, sok csoki, buli, lemondhattuk volna, de nem tettük, az nem járja, hogy egy gyerekhez ne jöjjön a céges Mikulás, csak mert hiperaktív. Így hát bevállaltuk.
Balázs - Mikulás miatt eleve felspanolt - hangulatát bearanyozta a szakadó eső és hogy ebben a szakadó esőben a cégtől igen távol találtunk csak parkolóhelyet. Volt néhány sor üvöltés, de a csúcs az volt, amikor odaérve közölte apjával, hogy "anya azt akarta, hogy lépjek bele a pocsolyába és most őmiatta vizes a zoknim!".
A Mikulás annak rendje és módja szerint megjött, hozott rengeteg csokoládét, de elsőnek azok kapták meg, akik énekelnek. Balázs pedig, aki fél a Mikulástól (valamiféle mesebeli állatnak tekinti és nagyon zavarja, ha egy mesebeli állat beszél), negyediknek jelentkezett és legnagyobb döbbenetünkre kiment, a Mikulás szemébe nézett, válaszolt a kérdéseire, aztán tisztán és hangosan, kicsitsem szégyellősen elénekelte a 'hullapelyhest'.
A zsákmányt rekord-idő alatt tüntette el és az este hátralevő részében úgy viselkedett, mint aki be van rúgva. Hazafelé jövet megállás nélkül röhigcsélt, ontotta a poénokat. Olyan kellemes szalonspicces állapotba került, amikor az ember még nem kellemetlen, hanem jókedvű és ez a jókedv másokra is átragad. Hiszti, agresszivitás nem volt, az egyetlen kellemetlen dolog, hogy este 10-kor még az ágyában autózott, esze ágában sem volt elaludni.

2008. december 4., csütörtök

Rule #2

Maradjunk a betarthatóság sorrendjénél, ennek szellemében a következő lehetséges mumus a tej. Az ember nem is gondolná, pedig ha belegondolunk, mi minden lehet a tejben, ami mesterséges... Sosem szeretném pl megtudni, hogy egyes UHT tejek (szerencsére nem mind) mitől nem romlanak meg felbontás után 4 héttel sem. Ezalatt az idő alatt egy tisztességes tejnek illik minimum megaludnia, de jobb helyeken már sajtként várják elfogyasztásukat. De ezek a díszpéldányok hetek múltán is ugyanolyan állagúak és ízűek.

Tehát a tej. Elvettük Balázstól ezt az örömöt is és ez magával vonta a reggeli kakaó party-k megszűnését is. Mivel mi mindent egyszerre vontunk meg, hatásról nem tudok beszámolni, egy váratlan és sokkoló felfedezésről viszont igen: Balázs allergiás a tej valamelyik összetevőjére. Történt, hogy egy szép napon Balázs úgy jött haza az iskolából, hogy tele volt csalánkiütéssel. Fenistil csepp és Ca Sandoz szépen eltűntette, másnap reggelre viszont az egész teste tele lett, vastag hurkákként csúfították el mindenét. Kicsit később gyönyörűen elkezdett menni a hasa is. Száz szónak is egy a vége: kinyomoztuk, hogy tejet ivott előző nap a suliban.
Jó mérnökhöz illően megpróbáltuk reprodukálni a hibát, sikerült. Öt évnyi masszív és "tünetmentes" tejfogyasztás után így kell kiderülnie, hogy a gyerekünknek komoly ételallergiája van...

Lehet, hogy ez (is) okozta/súlyosbította a tüneteket? Kár lenne tagadni, a fejem verem a falba, hogy 5 éven át mérgeztem a csemetémet, de tényleg nem volt testi tünete... Mindegy, mostmár ugye előre nézünk, tej, tejszín, tejföl kiiktatva egy jó időre...