2008. november 6., csütörtök

A jelen

Balázsnak tehát elkezdtem iskolát keresni. Egy dolgot tudtam biztosan: elsősorban tanítónénit választunk és nem iskolát. A házunktól 3 percre lévő alternatív iskola tanítónéni felhozatala sajnos nem nyerte el a bizalmunkat, pedig olyan kézenfekvő lett volna... Sok ellenérzésem volt a helyi, 1400 tanulót oktató általános iskolával szemben, mégis ez az a hely, ahol sikerült megtalálnunk azt a tanítónénit, akiről azt gondoltam, képes lesz kezelni Balázs viselkedési különcségeit. Egy fejlesztőpedagógusról van szó, aki Balázst 1 hónap alatt teljesen kiismerte és olyan dolgokat is észrevett, amiket mi korábban soha. Pl azt tudtuk, hogy Balázsnál még nem alakult ki, hogy melyik oldala dominál (jobb kezében fogja a ceruzát és a kanalat, de vannak jelek, amik a kétkezességre utalnak), de hogy a tükörírást is hibapont nélkül elolvassa (és hogy ennek mi a jelentősége), arról fogalmunk sem volt.

Ma a helyzet a következő: nevelési tanácsadó, neurológus követi nyomon Balázst, maximális segítséget és támogatást kapunk az osztályfőnöktől és a napközis tanítónénitől, de a helyzet rosszabb mint valaha: dührohamok nap mint nap, agresszivitás, értetlenség és szomorúság.
Igyekszünk nagyon következetes és megbízható napirendet tartani, ami sajnos gyakran borul a dührohamok miatt, de nem hagyjuk magunkat, kitartunk. Mindenfajta cukor- és tejtermék a mai naptól megvonva; ez nem büntetés, hanem annak a folyománya, hogy a cukorfogyasztás és a hiperaktivitás közt elég egyértelmű kapcsolat van, illetve a tejcukor is ronthat a helyzeten.
Itt tartunk most és reménykedve várjuk a fejleményeket.

2 megjegyzés:

ildii írta...

Személy szerint nagyon örülök, hogy ráálltok a cukor- és tejmegvonás útjára, szerintem nagyon fontos. Kíváncsi vagyok, láttok -e majd változást.

Panni írta...

Köszi, mindenképp beszámolok az eredményekről.