2018. április 17., kedd

Multicheck

Balázs jelentkezéseiről, interjúiról, és próbaheteiről már írtam, most túlvan a pályaválasztásnak egy újabb fontos próbatételén, a Multicheck teszten. Ez egy komplex analízis, szintenként és pályánként eltérő tartalommal és időtartammal. Nem kötelező megcsinálni, de nagyjából semmilyen középiskolában nem állnak szóba az emberrel, amíg nincs ilyenje. Balázs esetében ez egy másfélórás teszt volt, és nagyon izgult miatta, még a hasa is görcsölt egy kicsit.
A tesztet Svájc-szerte rengeteg helyen meg lehet csinálni, teljes egészében számítógépes, és az eredményt, ami egy részletes elemzés, is online teszik elérhetővé. Az egyik érdekessége, hogy a vizsgázónak minden részteszt után értékelnie kell az adott részre vonatkozó teljesítményét, így ez egy önértékelési teszt is egyben. A kiértékelésben aztán minden ilyen részterületnél megmutatják, hogy az adott szint elvárásait a) alulteljesítette, b) teljesítette, c) túlteljesítette. Szintén az értékelés része az úgynevezett időbónusz; ha sikerül egy-egy részterületet a megadott időnél korábban befejezni, a megmaradt perceket jóváírják a pontszámban.
Múlt csütörtökön, 12-én volt a teszt Zürichben, pontosan 8:30-kor kezdődött, és Balázs pontosan 10 órakor hívott, hogy végzett. Én aznap szabin voltam, így egy Starbucksban ülve izgultam érte. Amikor találkoztunk, olyan állapotban találtam, amilyenben hullámvasutazás után szokott lenni: az agyát elöntötte az adrenalin, ettől iszonyú összeszedett, jókedvű és kommunikatív lett. Részletesen elmesélte, hogy mi hogy sikerült, és megkért, hogy azonnal együnk valamit, mert ő még így nem érezte magát teszt után, borzalmasan éhes. Általában utálja, ha faggatjuk, de most mindent elmesélt, azt is, hogy ő magát hogyan értékelte. Az elétett steakhouse burgert 2 perc alatt elpusztította és csak mesélt megállás nélkül.
Nagyon nagy izgalmakkal várta az eredményt, ami tegnapelőtt délben meg is érkezett, de végül aznap nem nézte meg. Tegnap este aztán rászánta magát, és letöltötte a "bizonyítványt". Az eredménytől nemigen jutottunk szóhoz; egy területen alulteljesített, egy másikon a teljesítés felső határán volt, és az összes többi területen magasan túlteljesített. Az összesített eredmény is az, hogy az elvárásokat túlteljesítette:
Gyors fordítás: az első terület az iskolai ismeretek, ez két részből épül fel, német nyelvismeretből és matekból. Balázs mindkettőt stabilan és egyenletesen túlteljesítette. A második terület egy képességteszt, a logikai, a koncentrációs és a figyelmi képességeket méri. A logikaiban alulteljesített, ez számunkra meglepetés, mert ebből jó szokott lenni, de az időbónusz alapján arra tippelünk, hogy itt megcsúszott az idővel. Koncentrációban és figyelemben viszont bőven túlteljesített, így ennek a területnek az átlagát is felhozta a túlteljesítés határára. A harmadik terület a szakmai ismeretek, itt nagyon elhúzott, magasan túlteljesített.
Készült egy grafikon a munkastílusáról is, nekünk tetszik:
A grafikon azt jelzi, hogy mennyire dolgozik pontosan és gyorsan. A vízszintes tengely a gyorsaságot mutatja, a függőleges pedig a pontosságot. Nagyon örülünk neki, hogy az alsó két négyzet üres, ez azt jelenti, hogy akár a gyorsaság rovására is, de igényes a munkájára. Egy olyan impulzív kölöknél mint Balázs, az ember nem erre számít.

Összességében nagyon-nagyon örülünk az eredményeknek, a tanárok is nagyon megdicsérték Balázst, aki szintén nagyon örül. Jövő hétfőtől jön a jól megérdemelt tavaszi szünet :-))

2018. március 24., szombat

6

Tegnap volt hat éve, hogy Balázzsal felszálltunk a vonatra, és ma hat éve érkeztünk meg a mi kis új életünkbe. Már megint ez a sok szentimentális ökörség, de tényleg rengeteg dolog történt így visszanézve. Jók is, rosszak is, de semmit nem bántunk meg. És ez volt az egyetlen dolog, ami miatt 6 éve nagyon izgultam: hogy majd évek múlva visszanézve elmondhassuk, hogy nem bántunk meg semmit és ez egy jó döntés volt.

Mivel a legutóbbi posztjaim elég negatív képet festettek Svájcról, szeretném most ezeket pozitívumokkal ellensúlyozni.

Pfäffikersee


Genfi-tó, Montreaux

Pfäffikersee


Genfi-tó, Montreaux

Genfi-tó, Montreaux

Vierwaldstättersee, Brunnen


Vierwaldstättersee, Brunnen

Vierwaldstättersee, Brunnen

2018. március 20., kedd

Sweet sixteen

És ez a nap is eljött: 16 éves lett Balázs. Minden szülinapján meghatódom kicsit, mert ilyenkor visszatekintek, honnan indult, mekkora hatalmas utat járt be, és hol tart most.
Tegnap volt alkalmam elkísérni egy bemutatkozó interjúra és újra elképedtem, milyen vicces-udvarias okos kamasz lett belőle.
Nade jöjjenek a számok: 193 cm, 73,4 kg, 46-os láb. Végre mintha lassulna a növésben :-)

2018. március 15., csütörtök

Swiss quality

Mostanában eléggé töményen sokkol minket a svájci ügyintézés varázsa, és van pár gyöngyszem, amit vétek lenne nem megosztani a világgal. A svájci egészségügyről olvashattok a másik blogon, ahol a történet egyszem benőtt körömmel indult 3 éve, és még nincs vége. De ez messze nem minden, a svájci szolgáltatóipar összes szektora olyan színvonalon teljesít, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Tudom, hogy otthon még borzasztóbb és tudom, hogy #FirstWorldProblem, de amikor egy ország nevével kivétel nélkül mindig együtt emlegetik a "minőség" szót, és ez az ország a világ legdrágább országai közt is dobogós helyen szerepel, akkor az ember elvárásai jogosan nőnek fel az országot körülvevő hype-hoz.

1. Swiss
Mármint a légitársaság. Elég sok viszonylaton abszolút monopolhelyzetben vannak, és ezt ki is használják. Ezenkívül szeretik a rájuk is vonatkozó nemzetközi jogszabályokat nagyvonalúan kezelni. December 23-án repültünk haza karácsonyra, Münchenen keresztül, mert visszafelé mindenképp Münchenen keresztül kellett jönnünk, és így volt a legegyszerűbb foglalni. A történet szempontjából fontos, hogy egymástól függetlenül foglaltunk a Zürich-München-Zürich és a München-Budapest-München utakra. A gépünk 23-án kb 7:30-kor indolt volna, egy nappal korábban becsekkoltunk, ahogy kell. 22-én, pénteken este fél10-kor, amikor Balázs jóvoltából éppen túlestem egy sírógörcsön, Gábor kapott egy e-mailt, amiben közölték, hogy törölték a foglalásunkat és átfoglaltak minket a 2 órával későbbi gépre. Megnéztük az új foglalást online és azt láttuk, hogy kizárólag Balázst foglalták át hármunk közül. Egyből felhívta őket Gábor, ahol megtudta, hogy a járat törölve lett, és mindannyiunkat átfoglaltak, biztos, hogy rendszerhiba miatt nem látszik a mi foglalásunk.
Mi azért eléggé aggódtunk és nem nagyon hittük el a rendszerhiba sztorit, ezért elhatároztuk, hogy másnap az eredeti időpontban megyünk ki a reptérre, mert ezekből bármit kinézünk. Különösebben meg sem lepődtünk, amikor a reptérre érve kiderült, hogy nem törölték a gépünket és a mi kettőnk foglalása továbbra is a korai járatra szól. Nem nyújtom tovább, átfoglaltak minket is, megkaptuk a 15 frankos bónunkat, és utunkra engedtek minket. Arról, hogy - mivel az átfoglalás miatt több mint 2 órával később értünk Münchenbe, ami az egymástól független foglalások miatt a mi esetünkben végcélnak számít - fejenként 250 eurós kártérítés jár, senki nem szólt. Mi persze tudtuk, és amint visszaértünk és kipihentük magunkat, január 2-án elküldtük a kártérítési igényt, néhány kínos kérdéssel megtüzdelve (miért hazudik a telefonos ügyfélszolgálat, miért törlik a foglalásunkat alapos ok nélkül, és főleg miért bontanak meg egy csoportos foglalást). Jogszabály szerint 6 hete van a légitársaságnak, hogy kivizsgálja és megválaszolja a panaszt, erre az azóta eltelt 10 hétben sem voltak képesek. Az ügy 4 hete az illetékes svájci hatóságnál, a BAZL-nál van, az ő kivizsgálásuk akár 5-6 hónapig is eltarthat.

2. A híres svájci posta
Kb 2 hete kaptam egy levelet a svájci posta nemzetközi üzletágától, amiben leírták, hogy nagyon sajnálják, de a január 26-án Milánóba feladott csomagomat csak február 23-án sikerült kézbesíteni. Vigasztalásul küldtek egy 20 frankos vásárlási utalványt. Lelövöm a poént, semmit nem küldtem Milánóba, belföldi levéllel sem megyek a postára, csak ha elfogy itthon a bélyeg. Január 26. környékén végképp semmit nem adtam fel a saját nevemben, igaz, éppen 26-án adtam fel valamit Gábornak, és vettem is pár dolgot, amit a kártyámmal fizettem ki.
Mindamellett, hogy a 20 frankos utalvány nagyon nagyvonalú dolog, egyrészt nem engem illet (meg is írtam nekik, hogy visszaküldöm, de nem kérték), másrészt nagyon komoly adatvédelmi problémákat vet fel, hogy egy tértivevénnyel feladott nemzetközi csomaghoz teljesen random adatokat rendelnek hozzá a rendszerben. Harmadrészt megnéztük a nyomonkövetés adatait, és azok szerint a csomagot nem is kézbesítették, hanem a címzett visszautasította az átvételt, amiről az eredeti feladó így csak akkor tud, ha eszébe jut nyomonkövetni a csomag útját (nem valószínű, a svájciak rettegnek mindentől, ami online).

3. A híres svájci bankrendszer
A legnagyobb svájci pénzintézetről, a Credit Suisse-ről van szó. Mivel Gábornak náluk van számlája, ott nyitott önkéntes nyugdíjszámlát is. És mivel ő is ott nyitott, én is ott nyitottam. Mivel zavart a havi két levél a kimutatásról, felhívtam őket, hogy megkérdezzem, mi a módja annak, hogy ezeket elektronikusan kapjam. Igényeljek e-banking szolgáltatást. Megigényeltem, megkaptam, bejelentkeztem, de az e-dokumentumoknál nem volt semmilyen beállítási lehetőség. Viszont elkezdtem kapni a havi 2 levél mellé havi két e-mailt is. Felhívtam őket újra, hogy egy másik ügyintézőtől megtudjam, hogy a dokumentumokat csak akkor kézbesítik elektronikusan, ha folyószámlám is van a banknál, és hogy ők soha semmilyen e-mailt nem küldenek az ügyfeleknek, biztos, hogy adathalászatról van szó. Hiába mondtam, hogy az e-mail szövegét bemásolva a google-ba a bank FAQ oldalát dobja ki első találatnak, ahol le van írva, hogy igenis küldenek ilyen e-mailt, az ügyfélszolgálaton én okos nem lehetek. Kértem, hogy szüntessék meg az e-banking hozzáférésemet, hogy legalább e-mailt ne kapjak, de nem szüntetik meg, mert "nem zavar az senkit és ne aggódjak, ingyen van".
A következő 3 hónap azzal telt, hogy próbáltam olyan felületet találni, ahol reklamálni lehet. Mivel semmi ilyet nem találtam, csak a kontakt form-on egy reklamáció opciót, ezen keresztül írtam meg nekik, hogy vagy megtalálják a módját az elektronikus kézbesítésnek és nem látok több papírlevelet, vagy megszüntetik az e-banking hozzáférésemet és nem látok több e-mailt, vagy fogom a pénzemet és megyek egy másik bankhoz. Tudom, hogy jelölhettem volna spamnek a leveleket, de itt az elvről van szó. Mivel 2 hónapig semmilyen választ nem kaptam, viszont az e-mail-ek nyelve németre változott, arra jutottam, hogy ők a maguk részéről ennyit tudtak tenni értem, és nekem ez kevés, szóval most a saját bankomnál gyűlik a nyugdíjpénzecském.

4. Lakásfenntartás
Itt ugye a bérlakás-rendszer dívik, bár egyre többen vásárolnak saját lakást. Mi ilyesmiben nem gondolkozunk, így minden, szirszarnál kicsit is nagyobb problémával a lakásfenntartót vagy a gondnokot kell megkeresnünk, és ők szállítják a megoldást.
Nade a lényeg: amióta beköltöztünk - 10 hónapja - zavart minket, hogy akárhova becsöngetnek, a mi csengőnk is megszólal. Halkabban, de jól hallhatóan, és zavaróan. Végre jeleztük, a gondnok teljesen ledöbbent, hogy ez meg hogy lehet, és csinált egy tesztet. Ezután még jobban megdöbbent, mert kiderült, hogy a probléma nemcsak valós, de minden lakásban fennáll, csak az építés óta eltelt 6 év alatt senki nem jelentette, mert azt hitték, hogy ez így normális(!!!). Egy szép napon kijött az elektromos szakember megjavítani, és miután bő 4 órát szöszmötölt a lenti elektromos szekrénynél, közölte, hogy semmi problémát nem talált, ez egyszerűen ilyen, ezért a svájci minőség jegyében az összes lakás csengőjét telenyomta hangszigetelő habbal ott, ahol nem kéne, hogy szóljon. Azóta ezt a sokkot próbáljuk kiheverni.

2018. március 2., péntek

Fordulók

Ma van Gáborral a tizenhatodik házassági évfordulónk, ami azt jelenti, hogy Balázs hamarosan 16 éves lesz (igen, hatalmas pocakkal házasodtam). Itt 16 évesen már engedik a törvények a dohány és bizonyos alkoholok megvásárlását, remélem, hogy ez nem fog álmatlan éjszakákat okozni a következő időszakban. Nem titok, hogy Balázs olyan másfél-két éve elkezdett dohányozni, amit az iskolaváltással szépen teljesen abbahagyott. Hébe-hóba elszív egy-egy szállal, amikor a régi barátaival találkozik, ezt egyből meg is érzem rajta, de egyébként egyáltalán nem dohányzik. A sör izgatja, de amiatt nem aggódom.
Egy másik forduló, ma épp egy hónapja, hogy újra - nyolcadszor? Kilencedszer? - felszeletelték a lábamat. Ez most egy nagyobb műtét volt, március 20-án, Balázs szülinapján lesz a kontrollom és addig, ha valahova muszáj mennem, akkor mankó minimális terheléssel, vagy kerekesszék. Mivel egyedül vagyok itthon napközben és aki már mankózott, tudja, hogy mennyire lehetséges pl egy tál levest, de akár egy szendvicset mankóval vinni, marad a kerekesszék.
Egyéb, sokkal fontosabb fordulók is akadnak Balázs életében: a rengeteg beadott pályázat gyümölcsei beértek; folyamatosan jár interjúzni, és több időt tölt próbaheteken mint iskolában. Mielőtt megijednétek, ez így van jól, ennek az iskolaévnek ez az egyik legfontosabb célja. Jövőhét próbahét Zürichben, utána egy másik próbahét Zürichben, a mai interjú nyomán valamikor áprilisban újra egy próbahét, és tegnap este beesett egy meghívó egy további interjúra. Szegény már alig bírja követni, de ez legyen ugye a legnagyobb probléma :-)

2018. február 10., szombat

Próbahét

Január végén megvolt Balázs próbahete és elég jól sikerült. A tegnapi kiértékelő megbeszélésen ódákat zengtek a kitartásáról, a munkabírásáról, és arról, hogy mennyire a kezében van az asztalos szakma. Pl első nap a kezébe adtak egy darab nyers (rönk-)fát azzal, hogy gyalulja simára úgy, hogy a lapjai párhuzamosak legyenek és ne billegjen. És Balázs egy egész álló munkanapon keresztül gyalult, aminek az eredménye egy gyönyörű simára gyalult, párhuzamos, nem billegő cucc lett. Balázs keze azóta is sebes a gyalulástól. Azt mondták, hogy ilyen kitartást nagyon ritkán látni. A fűrészt is nagyon pontosan használja, a mérései pontosak, a kivitelezés tökéletes. Ahol gond van, az a tervezés, ott viszont sajnos nagy gondok vannak, és egy ilyen kis műhely munkatempójába nem fér bele, hogy a tervezésben folyamatosan segítsék Balázst. Vannak lehetőségek ezt áthidalni, de Balázs egyelőre keresgél tovább.
Az IV részéről sajnos senki nem volt ott a megbeszélésen, mert Balázsnak tavaly szeptember óta nincs ügyintézője, ezért az iskola speciális pedagógusa képviseli az érdekeit. Szóval azért vannak tátongó lukak az itteni szociális hálón is.

A következő próbahét március elején lesz, és továbbiak is folyamatban vannak. Izgalmas lesz ez az év (is)! :-)

2018. január 2., kedd

Kis karácsonyi csoda

Elkezdtem írni ezt a posztot december 20-án reggel a vonaton, aztán délutánra, mire újra vonatra szálltam, valahogy elveszett, aztán sokáig nem volt ihletem újra nekiállni. December 22-én egy hatalmas veszekedés keretében Balázs kiadta magából - remélhetőleg - az összes karácsony előtti feszültséget, a másnapi járatunkat pedig törölték, így volt időm elkezdeni írni, de befejezni csak ma fogom tudni.
Szóval ott tartottam, hogy a sulitól kapott listán ki kellett választani azokat az iskolákat, amik szóba jöhetnek. Gáborral csináltunk egy előszűrést (ezek ugye IV védett gyakorlati helyek, köztük jópár olyannal, amelyek kimondottan szellemi fogyatékos gyerekeknek is megfelelnek. Egyrészt ezeket a helyeket nem lenne szép elvenni egy szellemileg ép jelentkezőnek, másrészt ezek többsége betanított munka az adott munkakörre, tehát semmilyen szakmai képesítést nem nyújt, cserébe ugyanannyi ideig tart, mint egy szakmunkás képzés. Ilyen betanított munkára pedig nem akarjuk Balázs idejét és energiáját pazarolni, mert ennél lényegesen nagyobb potenciál van benne), aztán Balázs kiválasztotta a számára legszimpatikusabb két helyet. A következő napokban Balázs kőkeményen dolgozott a jelentkezéseken, és egy héten belül le is adta ezeket. Mindkét helyről szinte azonnal visszahívták, hogy megbeszéljék a bemutatkozó beszélgetés időpontját. Az első helyen január 16-át beszélték meg, ami ma, 2-án nem olyan távoli, mint egy hónapja, amikor megbeszélték. A második hely, ami Balázs kedvence mind földrajzilag (Zürich), mind szakmailag (asztalos munka) viszont olyan nagyon kíváncsi volt Balázs skilljeire, hogy már a következő héten, december utolsó tanítási hetében látni akarták. Egyedül volt otthon, amikor felhívták, hogy megbeszéljék a részleteket, és az első dolga az volt, hogy felhívott, örömtől ragyogó hangon, hogy "anya, anya, képzeld, felhívtak és akarnak velem találkozni! Azt mondták, hogy küldjek nekik egy e-mailt időpont-javaslattal, szerinted mikor menjek? Anya, úgy örülök, egyfolytában csak röhögök! Eléggé örülök!". Ezután Gáborral megbeszéltük, hogy december utolsó tanítási hete ideális lenne, mert ő azon a héten már szabin van, így el tudja kísérni Balázst, és az ünnepekre már nincs izgulás sem.
Balázs profin lelevelezte az időpontot, és december 19-én felvonatozott Gáborral élete első igazán szakmai beszélgetésére. Hogy mennyire szerencsések vagyunk a mostani iskolával, az a beszélgetésen derült ki igazán; Balázs szép, kerek mondatokban elmesélte, hogy miért keltette fel ez a hely az érdeklődését, és miért érzi úgy, hogy ez a szakma neki való. Ezután mesélt a jelenlegi projektjéről, ami egy pad elkészítése. Mutatott fázisfotókat is, és részletesen beszámolt a munka menetéről, a nehézségekről. A bizonyítványai is vele voltak, ezek kapcsán a matek is szóba került. Az interjúztató teljesen le volt nyűgözve és többször is mondta, hogy biztosan nem lesz itt semmi gond. Január végén már meg is lesz a próbahét, ahol az egyetlen komolyabb akadály a matek teszt lesz. Balázsnak még a december végi nyaralás közepén is eszébe jutott, hogy meg kell néznie az e-mailjeit, mert azt beszélték meg, hogy lehet, hogy a szünet alatt küldenek neki valamit.
Ilyen izgalmakkal ért véget 2017, és a január nagyon izgalmasnak ígérkezik Balázs számára. Ami külön nagyon tetszik nekünk, hogy ezt Balázs (is) akarja, neki (is) fontos, és érzi a súlyát, készül rá, izgul miatta. Ilyet nála eddig még egyáltalán nem tapasztaltunk.

2017. november 25., szombat

Fogadóóra

Sikeresen túlvagyunk az új iskola első fogadóóráján. Az általános menetrend az szokott lenni, hogy az első 3 percben megkérdezgetik Balázst, hogy mit gondol, mi a véleménye a saját teljesítményéről, a következő 57-87 percben pedig elsorolják, hogy milyen gyengén teljesít és hogy tanácstalanok, mert semmi nem indokolja, hogy ilyen gyengén muzsikáljon. Így van ez már 5 éve, sok meglepetés nem vár ránk, így a szokásos mosoly-fapofa kombóval felfegyverkezve érkeztünk a suliba, ahol már várt minket a két tanár és a speciális pedagógus (van neki valami értelmes titulusa, de most nem jut eszembe).
Megkérdezték Balázst, mi a véleménye az iskoláról, az osztályról, az osztálytársakról, és a saját teljesítményéről. Ő a maga szűkszavú módjan, egyszavas mondatokban válaszolt, amikor muszáj volt. Ezután az osztályfőnök következett, ő elmondta, hogy az első 1-2 hét passzívan, ismerkedősen és nagyon visszahúzódva telt, és aggódott is, hogy mi lesz, ha ez így marad, aztán Balázs fokozatosan kinyílt, és azóta nagyon szépen, bizonyos területeken kiemelkedően együtt dolgozik az osztállyal. Ha segítségre van szüksége, vagy kérdése van, jelzi, egyébként pedig az égvilágon semmi probléma nincs vele. Mindig pontos, sőt, ha a buszmenetrend miatt kérdés, hogy a fakultatív órákra 25 perccel előbb ér be vagy öttel később, mindig az előbbit választja, pedig onnan aztán késhetne. Nagyon jó stratégikus gondolkodása van, és nagyon jól beilleszkedett. Angolból jelenleg B2 szinten dolgozik (ez is fakultatív, ő választotta), januárban iskolai keretek között leteszi a nyelvvizsgát is. Különösen érdekli az asztalos szakma és ehhez tehetsége is van, a pontossága és igényessége kiemelkedő, és komolyan veszi a biztonsági előírásokat is.
A matekot és németet oktató tanártól megtudtuk, hogy most a fejszámolás gyakorlása van soron, amira napi 10-15 percet kéne áldoznia (nem áldoz...), és utána megismételheti a rosszul sikerült tesztet. Rákérdeztünk a németre, mert azt is nagyon problémásnak mondták az előző suliban, de ő semmi komolyabb problémát nem lát.
A speciális pedagógussal megbeszéltük, hogy az IV-nál milyen hülyék, mert nem igaz, hogy a szeptember 18-án sürgősséggel benyújtott aktaújranyitási kérelemre 6 héttel később, másodszori rákérdezésre annyit tudtak válaszolni, hogy emberhiány miatt másnál van az ügy és még nem volt idő foglalkozni vele. (Az IV, pontosabban az SVA az számunkra kb az otthoni "Dohány utca". Ők állapítják meg a speciális nevelési igényt, a csökkent munkaképességet, illetve a végleges leszázalékolásról is ők döntenek. Az IV egy speciális státusz, amit azok kapnak meg, akik baleset vagy veleszületett betegség, fogyaték miatt várhatóan élethosszig speciális elbírálást igényelnek az élet bizonyos területein, pl oktatás, munka, egészségügyi ellátás.) Úgyhogy meg is beszéltük, hogy ad egy listát, ahol ilyen IV védett helyek is vannak, mi családilag kiválasztjuk, hogy melyik igen es melyik nem, es Balázs szépen megpályázza a kiválasztott helyeket. Ha már teljesen elvesztetek volna a svájci oktatási rendszerben, ez most arról szól, hogy Balázs hova menjen szakmát tanulni. Itt nem a szakmunkásképzőbe vagy a szakközépiskolába kell felvételizni, hanem a munkahelyre, ahol majd a gyakorlati idejét tölti.
Egy szó mint száz, ez a fogadóóra más volt, mint a többi :-) Balázs rajong az osztályfőnökéért, bekattant az isten-effektus, és nagyon-nagyon motivált. Olyan potenciált mutat most tanulásban, amit egyéb területeken már felfedeztünk benne. Olyan, mintha az elmúlt öt évet átaludta volna és most ébredt volna kipihenten, tettvágytól duzzadva. Valamelyik nap felhívott, hogy ebéd előtt még gyorsan befejezné a motivációs levelét és meg tudnám-e neki mondani, hogy mikor volt próbanapon itt, ott, meg amott. Olyan kár, hogy eddig nem ilyen tanárai voltak! Ja, az iskola egyáltalán nem speciális, szóval nem ezen múlik, csakis a pedagógusokon.
Az egész kölök sokkal de sokkal kiegyensúlyozottabb, amióta elkezdte ezt a tanévet. Persze, lassan 16 éves, nyilván komolyodik is, de ez önmagában nem magyarázza azokat a válaszokat, amiken átment. Szóval most boldogság van :-)

2017. november 6., hétfő

A nap, amit egész életemben emlegetni fogok

Nagyon durva hétvégén vagyunk túl; 8 hónapja készültünk rá, tervezgettük, a terv persze folyton változott, aztán lett vészhelyzeti terv, meg egy újabb vészhelyzeti terv, és végül eljött a nagy megmérettetés napja: november 4, Pfäffinfiesta, a pfäffikoni éves integrációs fesztivál. Benne voltunk a szervezőbizottságban, méghozzá elég nagy feladatokkal: Gábor a Musikgruppéban volt benne - ez az, aminek látszik, a zenei program összeállításáért, zenekarok felhajtásáért, hangosítás megoldásáért felelős csapat - és ő nyomta a felkonfokat is, én pedig a menüért voltam felelős, ami ebben az esetben kb 400 adag étel megtervezését és elkészítését, valamint a konyhai stáb felállítását jelenti. Ez utóbbiban is benne volt Gábor - is, rajta kívül pedig az ő anyukája, én anyukám, nagynéném, és két jóbarátunk, Andi és Krisztián (meg még ilyen ad hoc önkéntes segítők, akik arra jártak, hallották, hogy buli van a konyhában, és beálltak krumplit hámozni).
Nem írom le a teljes 8 hónap kálváriáját, a szervezőcsapat(ok)on belüli méltatlan csatározásokat és az emiatti otthoni hajtépést, hogy vajon lesz-e szabotázs vagy nem, a lényeg, hogy a nagy napon mindenki és minden megérkezett, így elkezdhettük a menü elkészítését: a) csirkepaprikás nokedlival, b) rakott krumpli kolbászos és vega verzióban, c) lastminute 120 db szendvics a fellépő gyerekeknek. Megkímélem az idegeket az összeomlástól, csak néhány érdekes számot sorolok fel:


  • 260 db csirkecomb,
  • 200 db főtt tojás (itt lehet főtt tojást is venni a boltban, így nem kell bajlódni vele),
  • 80 kg krumpli,
  • 45 kg nokedli,
  • 25 kg tejföl (első körben 16, de ez kevésnek bizonyult, így Gábor és Krisztián még két menetben kifosztották az összes helyi boltot),
  • 10 kg kenyér,
  • 5 kg kolbász,
  • 5 kg hagyma,
  • 3 kg libazsír,
  • 1 kg sonka szeletelve,
  • és az "apróságok".


7:30-tól este 6-ig feszített tempóban dolgoztunk, gyakorlatilag megállás nélkül, 6-kor volt egy kis tanácskozás, hogy hogyan tovább, kell-e még kaja, végül 8 körül látszott, hogy ez valószínűleg elég lesz.
Iszonyúan dicsérték a kajákat, igaz, lehetett némi félreértés, mert az emberek egy idő után elkezdtek rakott krumplit kérni csirkepaprikás szafttal, na nem mintha nem tudnám őket 100%-ig megérteni, ez egy elég jó kombó, csak hát így kvázi féláron fogytak az ételek. Ez persze nem a mi személyes problémánk, mert a mi számláinkat remélhetőleg megtéríti az egyesület :-)
A nagymamák (legyen ez a gyüjtőnevük, mert mindhárman nagymamák) nagyon elfáradtak, de nagyon kemények voltak, állták a sarat és nem hagyták abba a munkát egy percre sem. Andi és Krisztián váltották egymást, az otthoni kötelezettségek miatt nem lehettek ott mindketten egész nap, de ők is nagyon odatették magukat, Gábor pedig, akit szegényt úgy rángattam bele ebbe az egész konyha-dologba, hogy á, csak ha nem vagyunk elegen, de úgyis elegen leszünk (persze nem lettünk), szóval ő egyszerre segített a konyhában, a tervezett és vészhelyzeti bevásárlásokban, és 5-től nyomta a speech-eket is pluszban.

Egyetlen dolgot sajnálok, hogy Balázst nem sikerült beszervezni, de végülis ez várható volt. Mutatok egy képet a bajnokcsapatról, háttérben a készülő csirkepaprikással.


2017. október 10., kedd

Még mindig szárnyal

Ahogy írtam, Balázs tanéve meglepően jól indult. Gyorsan ideírom, hogy a jóság még mindig tart, ha kell, felkel 5-kor, hogy házit írjon, mert este mindig fáradtan jön haza, de múlt pénteken pl bement a suliba 7-re, mert ott jobban tud házit írni (vagy bent felejtett valamit, ki tudja, de a lényeg, hogy bement 7-re házit írni). Bandázik az osztálytársaival, eljárnak ebédelni 2 faluval odébb, néha még mesél is a benti dolgokról. Szerintünk a tanára tehet az egészről. Talán a hozzáállása (közvetlen), talán a kora (velünk egyidős), talán az, hogy ő maga nem tanárnak, hanem szakmunkásnak tanult eredetileg, nem tudjuk. Mindenesetre működik. A tesztek jól sikerülnek, Balázs kiegyensúlyozott, motivált, és mintha az önbizalma és az énképe is javulna. Nem volt ezekkel eddig sem gond, ki volt békülve magával, de most mintha jobban tudná, hogy ki ő. Nem tudom, miből gondolom ezt, de valahogy ez az érzésem.
A tavaly lezárt IV aktákat az iskola tanácsára újranyittattuk, hogy Balázs megkaphassa a szükséges és neki járó támogatást.
Közben alakulnak a család egyéb programjai is, november 4-én lesz a falunkban egy nagy integrációs fesztivál, ezt szervezzük már március óta, de mostanra kezd igazán besűrűsődni a program. A zenéért felelős csapatban vagyunk benne, illetve a főzős csapatot mi vezetjük. Nem mindig egyszerű a helyiekkel együtt dolgozni; ők ugye eleve dupla IQ-val születtek, ezért kitalálták, hogy pl dehogy kell a gulyáslevesben a húsnak minimum 2 óra, ők igenis kipróbálták és márpedig az 25 perc alatt megfő, valamint miért ne lehetne a lángost élére állítva sütni. Így a legeslegutolsó percben menüt váltottam és csirkepaprikás lesz, meg rakottkrumpli, én pedig az összes felvetésükre bólogatni fogok, aztán pedig úgy csinálom, ahogyan azt valójában csinálni kell. Erősítésnek iderepülnek a nagymamák, ők is besegítenek majd a konyhai teendőkben. Már nagyon készülnek, én pedig nagyon számítok rájuk, volt is egy kis taktikai megbeszélés pénteken, ha már úgyis otthon voltam. Elbúcsúztattuk a nagypapámat, így mostmár senkinek sincs nagypapája a családban, ami tulajdonképpen borzasztó szomorú.